Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-187

'Az országgyűlés képviselőházának 187. ütése 1928 június 15-én, pénteken. 10Ô ket ilyen szabadon és korlátlanul felhasználhassanak. Azt gondolom, hogyha a Képviselőház többségében csak egy kis jóérzés van a szociálpolitikai kérdések iránt, ha más szempont nincs is, csak komolyan veszi azt, hogy a mezőgazdasági népesség biztosítását is meg akarják csinálni s azt is be akarják kapcsolni ebbe az intézménybe, akkor nyilvánvaló, hogy ezt az összeget itt kell tartani, mert annyi kórházra van szükség a vidéken, olyan sok berendezkedés szükséges a vidéken, hogy ehhez valóban nagyi összeg kell és ha itt lesz a befolyó jövedelem, akkor egyenesen erre a célra kellene fordítani ezt az összeget, mert ez felelne meg ennek a rendeltetésnek is, amire ki van tűzve. Nemcsak, hogy nem fogadom el tehát a módosítást, de nem fogadom el ezt a szakaszt sem és indítványozom, hogy a 133. § 1. és 2. pontját és a 2. bekezdést a szövegből töröljük. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senkisem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A magam részéről nagyon szivesen elismerem, hogy ez a kérdés igen alapos megvitatást érdemel, mert hiszen kardinális pontja az egész felépítménynek, az egész intézménynek az a kérdés, hogy vájjon a rohamosan egybegyűlő tartalékalapok, pénzek minő módon helyeztetnek el. Nem kivánok most — nem is tartozik hatáskörömbe — a pénzügyi politika tereire átkalandozni, a pénzügyminister ur felszólalása után ezen a részen a t. Ház a szükséges felrvKlágiositásokat már' úgyis megkapta. SÉki csak egyetlenegy pontra kivánok hivatkozni, nevezetesen arra, hogy a járadéktartalékalapoknak egyetlen rendeltetésük az, hogy stabil módon fedezetet nyújtsanak az esedékessé váló járadékok pontos és rendszeres kifizetésére. Mármost ebből az következik, mint a pénzügyminister ur is emiitette, hogy a tőkeképződésnek ezen törvényben elrendelt módján létrejövő összegek olyan módokon helyeztessenek el, amely módok egyrészt biztosítják emberi módon számitva a tartalékalapnak a jövedelmezőségét, másrészt meg azt, hogy a tartalékalapok veszedelembe nem jutnak. A szakaszhoz felszólalt t. képviselőtársaim figyelmét kikerülte két momentum. Az egyik momentum az, amelynek feltárása talán némi megnyugvást fog okozni, hogy tudniillik a szakaszban el van ugyan határozva, hogy minő módon lehet csak elhelyezni a tartalékalapokat, ellenben arra vonatkozólag nem kivan intézkedni a törvényhozás, hogy ha van 30— 40—50 vagy 100 millió pengő elhelyezendő tartalék, hogy az mind a három, vagy csak egy vagy két módon helyeztessék el, ama módok közül, amelyek ebben a szakaszban fel vannak sorolva. Három ilyen mód van. Az egyik az állampapírokban való elhelyezés, a másik az úgynevezett tuteláris, pupilláris papírokban való elhelyezés, a harmadik a harmadik pontban felsorolt épitkezésekben való elhelyezés. Az azonban nincs kimondva, hogy az a bizonyos összeg, amelynek elhelyezéséről egy időben szó lesz, mind a három vagy kettő, vagy egy pont alatt megjelölt mód szerint helyeztessék-e el. Ha tehát azt fogja majd látni a tartalékokat ellenőrző autonóm bizottság, amelynek kötelessége, hogy előterjesztést tegyen az igazgatóságnak; azt fogja látni az igazgtaóság, amely megkapta ezt az előterjesztést és amely hivatva lesz előterjesztést tenni a közgyűlésnek vagy ministernek, hogy állampapírban nem indokolt elhelyezni azt a tartalék összeget, akkor nem fogjuk állampapírban elhelyezni, hanem például tuteláris papirokban, (Kéthly Anna: Majd tanácsolják neki! — Farkas István: A minister dönt!) amelynek révéin ezek az Összegek a gazdasági életbe megint visszajutnak. Az, hogy az állampapírokba való elhelyezés lehetősége kizárassék magából a javaslatból, (Szilágyi Lajos: Ezt senki sem akarja! Sokkal komolyabban fogjuk fel a kérdést!) nézetem szerint is indokolhatatlan volna, mert hiszen végre a saját államunk papírjaival, később kibocsátandó papírjaival szemben nem lehetünk ennyire bizalmatlanok. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A saját jövőnkbe vetett hitből folyólag kell, hogy legalább ezt a módot mint lehetőséget fentartsuk. De Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam okfejtésére és közbeszólására megjegyzem, hogy ha abban együtt vagyunk vele, hogy meg* kell adni a lehetőséget az állampapírokban való elhelyezésnek, akkor neki nincs tovább semmi panaszra oka, mert hiszen nincs , . . (Malasits Géza: Miért vonnak el 70%-ot? — Farkas István köbeszól. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Méltóztassanak megengedni, hogy ebben a rendkívül fontos kérdésben okfejtésemet, gondolatmenetemet zavartalanul adhassam elő és azután méltóztassék talán hozzászólni. Tehát, hogy a lehetőség megadassak állampapírokban való elhelyezésre, ebben együtt vagyunk valamennyien. Ezt a lehetőséget kizárni nem szabad a nemzeti hitel szempontjából. Állampapirokban elhelyezési kötelezettség ebben a javaslatban nincsen, csak a lehetősége van megszabva. Akkor volna kötelezettség állampapírokban való elhelyezésre, ha az elhelyezésnek csak egy módját sorolná fel a törvény. Mivel azonban három módját sorolja fel, ebből következik, hogy kötelezettség ezen a címen nincsen. (Farkas István: 70%-ot a pénzügyminister lefoglalt!) Azok a felszólalások tehát, amelyek ebből a forrásból támasztottak aggodalmat, tökéletesen alaptalanok. Marad a másik két elhelyezési lehetőség. Ezek közül a harmadik számszerint, percent szerint korlátozva van. Nagyon örülök annak, hogy a pénzügyminister ur a 20%-nak 30%-ra való felemeléséihez hozzájárult. (Szilágyi Lajos: Muszáj volt lecsendesíteni a pártot, tegnap zajongtak.) Az eredmény tehát az, hogy a harmadik pontban felsorolt elhelyezési lehetőség az elhelyezhető összeg 30%-áig korlátozva van. A második pont alatti elhelyezési lehetőség pereentarány szerint korlátozva nincsen. Ennek követlkieztében az elhelyezésre várói tartalékalapot el lehet helyezni a tartalékalap 30%-áig a 3. pont alapján, a többit pedig el lehet helyezni a 2. pont alapján és az 1. pontot nem szükséges figyelemibevenni. Még egy momentum van, amelyre a t. képviselő urak figyelme nem terjed ki. Nevezetesen az, hogy a törvényjavaslat ezen szakasza különbséget tesz a stabil módon, tehát immobil módon elhelyezésire váró tartalékdíj összeg és ama tartalékdíjösszeg között, amelynek likvid módon kell rendelkezésre állania aklklor, amikor majd a játradélkok kifizetésének lehetősége megnyílik. Ez az a pont, amelyre nem méltóztatott figyelni. A likvid módon elhelyezendő tartalékösszeg elhelyezésénél ki kell kérni a pénzügyminister ur hozzájárulását, de a stabil mjódon