Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-187
Â&~ országgyűlés képviselőházának 187. biztositani, akkor elegendő volna, ha ebben a szakaszban arról volna szó, bogy az igazgatóság 1 köteles az intézet vagyonát gyümölcsözően elhelyezni. Hiszen azok, akik az elnökökkel és ; a többi adminisztratív erőkkel együtt az intézetet igazgatják, leginkább tudják majd a gyakorlatban megállapítani, hogyan és miként lehet a leggyümölcsözőbben elhelyezni azt a vagyont, amely az igazgatóság rendelkezésére áll. De ha már a népjóléti minister ur ilyen széleskörű autonómiákra nem tudta magát elhatározni, akkor miért pem elegendő az, ha az a minister, akinek a fenhatósága alatt áll ez az intézet, önállóan intézkedik, ha annak a ministernek, a népjóléti ministernek adunk annyi autonómiát, hogy ő rendelkezzék, intézkedjék afelett, hogyan lehetne a leg-, célszerűbben és leghasznosabb an kamatoztatni, gyümölcsöztetni a rendelkezésre álló vagyont. Nem elegendő a népjóléti minister ur, hanem a pénzügyminister is kell ehhez? Nem kívánok senkit sem bántani, de az a resszortminister mégis csak jobban, át van hatva az Ő feladatától, mint az a pénzügyminister, aki csak az államháztartás szempontjából birálja el az ilyen ügyeket, és csak azt nézi, hogy mi az államháztartás számára kedvezőbb, helyesebb és hasznosabb. (Bud János pénzügy minister: Semmi köze sinos az államháztartáshoz! Vegye már tudomásul!) Itt egy szociális berendezkedésről van szó, ahogy a pénzügyminister ur mondja, nem nyereségre törekszik ez az intézet; de ha nem nyereségre törekszik, akkor nem szabad értékpapírokat vásárolni, értékpap ir okba fektetni a vagyont egy szociális intézetnél, hanem csakis szociális célok lebeghetnek ugy a mindenkori népjóléti ministernek, mint pedig annak a vezetőségnek szeme előtt, amely " hivatva van arra, hogy a minister urnák e tekintetben javaslatokat tegyen. De itt ugy a ministernek, mint az igazgatóságnak meg van kötve a kezei, és ugy kell tenni, ahogy a pénzügyminister ezt — nem tudom —; örök időkre előre megszabja. Anynyira bizonyos a pénzügyminister ur, hogy mi fog történni a jövőben'? Emlékszem arra, hogy valamikor a magyar aranykor onajáradok nagyszerű értékpapir volt, a legjobb, amelyet ismerni lehetett. A véletlen ugy hozta magával, hogy csekély személyem a háború után ilyen magyar aranykoronajáradékokat örökölt minden érték nélkül. Bocsánatot kérek, mit tudijuk mi, hogy mi történik a jövőben 1 ? Ez volna az a biztonság, amelyet a pénzügyminister ur itt — sem a matematikai alapot, sem a népjóléti ministerf figyelembe nem véve -*- dekretálni akar és nem tudom mennyi időre anticipando megkötni a kezeket? A pénzügyminister ur az előadó úrral itt azt javasoltatja, hogy hát ne 20%, hanem 30% legyen az, amit szociálpolitikai célokra lehessen felhasználni 1 ? (Szilágyi Lajos: Volt egy kis palotaforradalom az • éjjel, azt elintézték 10%-kal.) Ellenkezőleg, egy olyan országban egy olyari városban, ahol olyanok a kórházi viszonyok, mint nálunk? A napokban a budapesti munkásbiztositő-pénztár egy súlyos beteget akart kórházban elhelyezni. Minden kórház azzal válaszolt, hogy nincs hely. Amikor interveniáltam, azt mondották a pénztárban: ha á képviselő ur közbelép, akkor talán inégis felállítanak egy pótágyat. Egy súlyos beteg részére, akinek az otthoni kezelés nem lett volna megfelelő, akit tehát elkellett kórházba helyezni, csak ilyén nehézségek után lehetett -helyet kapni. Vesztett háború ülése 1928 június 15-én, péntekén. 107 után érthető, hogy ilyen viszonyok vannak, — nem is mondom, hogy nem érthető ez a helyzet — de akkor igyekezzünk ezen a helyzeten változtatni, segiteni. Nem szabad ab ovo a pénzügyminister urnák azt mondani, hogy én ilyen célokra ezekből a pénzekből csak ennyit engedélyezzek. Én tagadom azt, hogy a pénzügyminister ur felelős ezért. Nem a pénzügyminister ur felelős, hanem a parlament felelős azért, hogyha ezt a szakaszt megszavazza. A parlamentnek fognak szemrehányásokat tenni, hogy nem vette észre azt, mit jelent ez a szakasz, ha igy lesz belőle törvény, mint ahogy tervezve van. A pénzügyminister ur a szakasz egyik bekezdésében kiköti azt, hogy minden esetben az ő hozzájárulása szükséges. Belátom és el tudok odáig menni, hogy nem valami könnyű feladat a mai körülmények között pénzügyministernek lenni. (Bud János pénzügyminister: Végre! — Derültség.) De a pénzügyminister ur ne vállalkozzék többre, mint amennyi az ő kötelessége. Bocsánatot kérek, de a pénzügyminister ur azt a látszatot adja ennél a szakasznál, mintha rejtett céljai volnának. (Ellenmondások a jobboldalon.) mert nem mondja meg. hogy miért kell neki ezt megtenni. (Felkiáltások a .jobboldalon; Megmondta!) Én kifejeztem már, hogy nem a pénzügyminister ur felelős ezért a törvényjavaslatért, hanem a népjóléti .minister' ur és a parlament. Természetesen ugyanannyi felelősség őt is terheli, mint a törvényhozás tagját, mint például mondjuk engem. Annyi igen. De mint pénzügyminister nem felelős olyan pénzekért. melyek nem adók, amelyeik! szociális intézet céljait szolgálják, ahová munkáltatók és munkások, tehát akik érdekelve vannak, szolgáltatják a járulékokat. Annak a hozzájárulásnak révén, amelyet az állam nyújt ennek az intézetnek, gyalkiorolja az ellenőrzés jogát. De egy ilyen szakasszal nem lehet megterhelni az intézményt nem tudom mennyi időre. Hiszen ez a mai kormányzati rendszer ugy rendezkedik be, mintha szó sem lehetne soha róla, hogy ez valamikor másként is lehetne. Az én információm is az, amit Propper Sándor t. képviselőtársam mondott, hogy az éjjel egy titkos elnöki tanácsülés volt, amellyel^ közölte volna a pénzügyminister ur, (Szilágyi Lajos: Én is igy vágyóik informálva!) hogy ezt a szakaszt pedig el kell fogadni, mert ha nem, akkor ő többé nem lesz pénzügyminister. (Bud János pénzügyminister: 11 órakor már agyiban voltam! Tehát éjjel nem lehettem jíelen!) A minister urnáik! helyettese is van. (Bud János pénzügyminister: Az se volt ott! — Györki Imre: 11 óráig is sok minden történhetik!) Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy beszédideje lejárt, méltóztassék tehát beszédét befejezni! (Zaj.) Csendet kérek képviselő urak ! Rothenstein Mór: Az is lehet, igen t. pénzügyminister ur, hogy talán egy cédulát küldött ennek az elnöki tanácsnak (Derültség.) éls ennek a cédulának alapján tudomásul vették a pénzügyminister ur elhatározását. T. Ház! A magam részéről nem tudom elfogadni ezt a szakaszt, hanem ajánlom Strausz István t. képviselőtársam javaslatát elfogadásra Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Farkas István! Elnök: Mielőtt a képviselő ur megkezdené beszédét, közlöm, hogy a pénzügyminister ur már előbb jelentkezett nálam, hogy törvény16»
