Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-187
106 Az országgyűlés képviselőházának 187.. ülése Ï928 június 15-én, péntekem rülmények között. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől) Ha már megint olyan hevesen beszélt Bródy igen t. képviselőtársam, hogy mi nem csináltunk lakáspolitikát, nem építettünk lakásokat, — nem akarok ezzel foglalkozni — kijelentem, hogy mindenesetre az állam volt az, amely e tekintetben eddig á legtöbb áldozatot hozta. (Szilágyi Lajos: És a főváros?) Járjuk körül azokat a fővárosi lakásokat, ha ugy tetszik az igen t. képviselőtársamnak. Nem is beszélek arról, hogyan építették fel egyiketmásikat, ahol a legtöbb kifogást lehet- emelni, vagy /menjünk el a Gellért-szállóba, amely elsőrendű szálló és olyan intézmény, hogy tula jdonképen aranyforrásra van felépítve és évente 60.000 pengő jövedelmet hoz, ha hoz. Ilyen körülmények között méltóztassék meggondolni, micsoda felelősség van rajtunk akkor, amikor itt olyan nagy tőkéket akarnak igen t. képviselőtársaim lekötni és ezzel bizonytalanná tenni talán egyszersmindenkorra ezt a járadékszolgáltatást. (Farkas István: A hadikölcsönök mennyit hoztak?) T. Képviselőház! Engedjék meg, én egy kötelességet ismerek: kötelességet az állammal és nemzettel szemben. De azt a bizalmatlanságot az állammal szemben, amelyet igen t. képviselőtársam kifejezésre juttat, nem vagyok hajlandó magamévá tennli és ez ellesi erélyesen kell, hogy tiltakozzam. (Helyeslés a jobboldalon. ^ Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon) Egy nemzetet csak bizalomra és hitre lehet épiteni, (Ugy van! a jobboldalon^ de nem lehet arra épiteni, hogy kétségbevonom ennek a nemzetnek jövőjét. (Ügy van! jobbfelöl.) Méltóztassék azonban ennél a kérdésnél tovább menni és méltóztassék megnézni, hogy mibe helyeztetnek ezek a pénzek, (Szilágyi Lajos: Halljuk, mert még nem tudjuk!) Ezidőszerint a népszövetségi kölcsönbe, ezidőszerint lehet helyezni a Nemzeti Bank részvényeibe, lehet helyezni a záloglevelekbe, lehet helyezni az ipari kötvényekbe. Bocsánatot kérek, melyik ezek közül a rossz papír? (Szilágyi Lajos: Miért nem vesszük ezt bele a törvénybe?) Benne van. (Szilágyi Lajos: Mi van benne?) Ez benne van. (Bródy Ernő: Nem ez volt az eredeti javaslatban!) A közforgalmi papirok alatt senki mást nem. értett, mint ezeket, senki sem értette a sorsjegyeket. (Bródy Ernő közbeszól.) Elnök: Bródy képviselő urat kérem, ne méltóztassék állandóan közbeszólni, . Bud János pénzügyminister: Végeredményben tehát mi a helyzet? A helyzet az, hogy igenis ez! a magyar gazdasági életbe folyik bele, de úgy folyik bele a magyar gazdasági életbe, hogy feltétlenül biztosítja ennek az intézménynek pénzügyi megalapozottságát, pénzügyi rentabilitását, pénzügyi megélhetését, és a cél teljesitését. Én hajlandó vagyok hozzájárulni ahhoz a javaslathoz, amelyet az előadó ur tett. (Szilágyi Lajos: Az éjszakai palotaforradalom.) Itt harmonikusan van megoldva minden gondolat. Egyet azonban ne várjanak tőlem. Tiz óv múlva el fognak tűnni ezek a hangulatbeszédek, ezek legfeljebb csak ott a sárga papíron hagynak nyomot. Ha azonban nem lesz teljesitőképes ez az intézmény, amelyet most olyan nagy erőfeszítéssel létesítünk, amelynek jövedelmezősége — tessék megnézni — nézetem szerint biztosítva van, azt fogják mondani, hogy egy ostoba ember volt, egy ember volt, aki nem tudta megtenni kötelességét, nem volt tisztában azzal a felfogással, amely "terhelte, amelyben élt, ez az, akkoíi " pénzügyminister volt, aki ezért felelős. Nekem) nem a máért kell dolgoznom, amit önök megtehetnek és amit talán nem is lehet olyan nagyon kifogás tárgyává tenni, mert hiszen ez végeredményben a politika eszközei közé tartozik. Én ebben a székben mindig a jövőt is kell, hogy nézzem ós soha egy percig sem leszek majd hajlandó olyan intézkedésekbe belemenni, amelyek a jövőt veszélyezteti. : Ezt akartam kifejezésre juttatni és ezzel akartam dokumentálni igenis azt, hogy én a munkásság iránt a legmelegebb érzéssel viseltetem, amit bizonyít minden ténykedésem, (Malasits Géza: Épen a munkásság jövőjét nem biztosítja ezzel!)' és azt akarom, hogy sohase kerüljenek olyan helyzetbe, hogy azt mondják nekik :^ nem tudunk járadákot fizetni, mert nincs, jövedelmünk, vagy tessék a másik oldalon az államot újból megterhelni, mert ez nem megoldás. (Szilágyi Lajos: A betegség megelőzése nem feladat? A rokkantság megelőzése nem fél adat!) , Ezek voltak azok az indító okok, amelyek engem vezettek. Én nem veszek semmit a kaszszába, nekem erre a pénzre semmi szükségem nincs. Eiz a pénz a gazdasági életen át mozog, a gazdasági életbe kerül be és helyesen oldja még a különböző feladatköröket. Ezeket kivan tam megjegyezni. {Élénk éljenzés és taps a jobboldalon. — Szilágyi Lajos: Ugyanannyit tudunk, mint annak előtte! Semmit sem mondott!) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Rothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Képviselőház! A 133. §-t, ezt a— lehet mondani — ominózus ^szakaszt elsősorban megint csak az autonómia szempontjából bírálom. Amikor ezt teszem, legyen szabad elsősorban a t. pénzügyminister ur fejtegetéseire reflektálnom. Azt mondja a pénzügyminister ur^hogy ő az az egyéniség, aki az egész törvényért felelős. Szerinte ő az a felelős egyéniség, akit — amennyiben a gyakorlati életben ez az intézet nem válna be — felelősségre lehetne vonni. Nem. hiszem, hogy az igen t. népjóléti minister ur a pénzügyminister urnák ebben a felfogásában osztoznék, mert szerintem ellenkezőleg áll a dolog. Az a minister, aki a törvényjavaslatot benyújtja és azt itt a parlament előtt képviseli, felelős azért, hogy jót hoz-e vagy pedig rosszat. Hogy itt az egyik szakaszban a pénzügyminister úrról is szó van, hogy ő belemarkol és mondja, én csak ilyen módozatok, ilyen feltételek mellett engedem ennek az i n t ézetnek vagyonát felhasználni : ez szerintem túltengése annak a pénzügyministeri hatalomnak, amelyet ebben az országban tapasztalunk. A népjóléti minister ur idejön egy javaslattal» amelynek szép indokolása van, amely indokolás rámutat arra, hogy mindazok az intézkedések, amelyek a javaslatban benne foglaltatnak, matematikai alapon számíttattak ki. Hogy meglegyen az intézet biztonsága,hogy biztosítva legyen azoknak a járulékoknak befizetése, amelyet a munkások és a munkáltatók ebbe az intézetbe befizetnek, másrészt, hogy mindörökre biztosítva legyenek a járadékok is azok részére, akik a jövőben igényjogosultak lesznek, . azért kell ilyen súlyos terhet már ma vállalniok az érdekelteknek. A 133. § azonban azokkal a feltételekkel, amelyeket a pénzügyminister ur kiszab, kérdésessé, problematikussá teszi ezt. Mert ha a népjóléti minister ur szélesebb körű autonómiát lett volna hajlandó az igazgatós ágnak
