Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-187

'Az országgyűlés képviselőházának 18 én mint városi, képviselő a falu egészségét kivanom szolgálni, nem akarom a lakáspolitikának intézését a városra bizni. A város és a falu teljesen egyenrangú ebben a kérdésben, sőt az a nézetem, hogy sok helyen a falunak inkább szüksége van arra, hogy egészségileg feljavuljon (Strausz István: Földalatti barlangokban laknak 11 gyermekkeU) és a tájékozatlansággal, a tudatlansággal szemben az ismeret és a tudás fegyverét adjuk a falu kezébe. Amikor a magyar állam a maga munkája közben talál ilyen kincset, amikor talál ilyen felhasználható < tőkéket szociálpolitikai és egészségügyi célra, — ami igen ritka eset az állami életben — akkor nagyon kérem, méltóztassék a magyar államnak ezt a pénzét a népjóléti minister ur kezébe adni. Az én részemről sohasem volt üres frázis, amikor állandóan azt mondottam, hogy a népjóléti minister urnák akarjuk a hatalmát megerősiteni, azt akarjuk, (Szilágyi Lajos: Nem az adózási minister ium hatáskörébe tartozó kérdés ez!) hogy a népjóléti ministrnek legyen szava és szavának legyen súlya, hogy a népjóléti minister ur ne legyen Hamupipőke, akit egy finánc mozdulatával el lehet kergetni. (Szilágyi Lajos közbeszól.) Elnök: Szilágyi Lajos képviselő urat figyelmeztetni, hogy egy izbén már részesült rendreutasitásban. Ne méltóztassék a tanácskozást állandó' közbeszólásokkal zavarni. Bródy Ernő: Amit az általános vita során mondottam,, azt mondom most is. Azt szeretném, ha ez a törvényhozás népjóléti központ lenne és ha az az egyetértés, az az, együttműködés, amelynek szükségét méltóztatik állandóan hangoztatni, abban nyilvánulna meg, hogy pártkülönbség nélkül, világnézleti különbség nélkül kérjük ezen tőkék felhasználását a magyar nép érdekében, a magyar nép egészségének feljavítására, (Malasits Géza: De ők a nagytőke érdekében akarják felhasználni!) ne engedjük meg azt. hogy ezzel a javaslattal az itt szóban levő ,'összeg olyan temetőbe kerüljön, amely nem a szociálpolitikai haladást szolgálja, hanem csakis financés fiskális-gondoskodásra ügyel, de a javaslat tendenciáját és célját teljesen elhomályosítja. (Kuna P András: A másik véleményt is meg kell hallgatni! — Szilágyi Lajos: Hát halljuk! — Kuna P. András: Nem engedik az embert beszélni! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: lîalijuk Kuna P.-t!) Én a másik véleményt olvasom a javaslat szövegében. Én ez ellen a vélemény ellen szólok és kijelentem, hogy akkor, amikor fináncérdekek és a magyar nép egészségének érdekei állanak szemben egymással; akkor", amikor adópolitikai szempontok és a szívnek az ügye állanak szemben egymással, én a magyar nép mellé, a szív és a becsület s mellé szegődöm és hozzájárulok Strausz István képviselőtársam javaslatához. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A gyorsírói jegyzetekből megállaüitottam, hogy Malasits Géza képviselőtársunk beszéde során olyan kifejezést használt, amelyért utólag kénytelen vagyok őt rendreutasítani. Az előadó ur kivan szólani. őrffy Imre előadó: T. Képviselőház! Mint a javaslat pénzügyi előadója, indítványt óhajtok tenni abban a meggyőződésben, hogy javaslatom folytán a vita lényegesen szűkebbre fog szorulni, illetve nyugodtabb vizeken fog haladni. Az általános vita során mondott beszédemben már utaltam arra^ hogy felelősségérzéssel h ülése 1928 június 15-én, pénteken. 103 biró politikus nem juthat nehezebb helyzetbe, mint akkor, amikor döntenie kell olyan szempontok felett, amelyek egymással szemben állanak. Akkor is megmondottam, hogy hálátlan szerepre vállalkozom, amikor tisztán a financiális szempontokat védem, mert tudtam és tudnia kell minden politikusnak, hogy a széles alapokkal biró szociálpolitikának igen gyakran gátat vetnek a fináncpolitikai szempontok. Éreztemi, hogy hálátlan lesz a szerepem, mert végtére is a fináncszempontnak haltot kéli mondani; Megmondottam,, hogy a 133. § előreláthatóan széles vitát fog provokálni a részletes tárgyalás során is

% és jeleztem azt is. hogy e szakasz megítélésénél lehet vitatkozni azon, hogy a járüléktartalékok összegéből mennyi jusson szociálpolitikai célokra. (Szilágyi Lajos: Mit játszanak? Mire való az? — Malasits Géza: Ajrra, hogy elburkol já

(

kí a rvalóságot!) Azt nem lehet elkerülni, hogy teljesen figyelmen kivül hagyassanak a fináncszempontok, a közhiteli szempontok, a tőke befektetésének biztonsága és a kamatozás szempontja. Viszont szociális szempontból is mindnyájunk érdeke, hogy a tőke neesak jól, hanem megfelelő kamatozás mellett legyen elhelyezve. Beláttam és be kell látni minden oldalon, hogy kívánatos volna a szociális szempont minél nagyobb érvényesülése érdekében annak a bizonyos 20%nak az emelése. Abban a helyzetben vagyok, hogy konkrét inditványt tehetek ilyen irányban. Az indítvány lényege az, hogy a 133. § 2. bekezdésében a 20%: helyett 30% vétessék fel... (Zaj a baloldalon. — Szilágyi Lajos: Gratulálunk az éjszakai eredményhez!) Ha abszolút számokra méltóztatnak gondolni, akkor ez az 50%-os emelés négy év alatt 15 millió pengőt jelent, amit remélhetően kellőképen fognak értékelni. Én nem akarok elébevágní annak az érdemleges válasznak, amelyet a népjóléti minister ür fog adni a vita végén, arról, hogy mik azok a szempontok, amelyek miatt tovább nem mehetünk, én ezt az inditványt csak azért teszem, hogy a vitában résztvevők lássák, hogy etínek a szakasznak rendelkezése megváltozik, mégpedig igen tekintélyes, 50%-os emelés formájában. Elnök: Kivan még valaki szólani^ , Gubicza Ferenc jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! A javaslat tele van aknákkal és aknamezőkkel. (Szilágyi Lajos: Palotaforradalom 10% vívmányért.) Ezek az aknáik egyre robbannak, es egyre pusztitják azt a szociálpolitikai gondos-, kodást, amely ebbe a javaslatba valahogy tévedésből mégis belekerült. A 133. §, mely a tőkék elhelyezéséről és gyümölcsöztetéseről gondoskodik, megkoronázza azt az antiszociális felfogást, amely a javaslaton végigvonuL A javaslat e szakasz rendelkezéseivel egeszén közönséges, rideg és száraz pénzügyi manőverré alakul át. mégpedig a pénzügyi manőverek legveszedelmesebb fajtájává, amely a koldusoktól, a rongyosoktól yonja el a garast és adja oda olyan antiszociális és nem jóléti célokra, amelyekhez az adófizetőknek, a munkásoknak semmi köze nincs. A közelmúlt tapasztalatai után, a nyomorgó, koldussá tett hadikölesönkötvény-tulajdonosok nyomorúságának láttára, a nullává devalválódott árvavagy ónok láttára nem tudom megérteni, hogy a pénzügyi kormány honnan veszi azt a bátorságot, hogy ezzel a javaslattal a Képviselőház elé lépjen. Hová gondol pszichológiailag á minister ur, hát van ebben az országban még valaki, aki belátható időn pelül ilyen pa-