Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-187

'Az országgyűlés képviselőházának 18 én mint városi, képviselő a falu egészségét ki­vanom szolgálni, nem akarom a lakáspoliti­kának intézését a városra bizni. A város és a falu teljesen egyenrangú ebben a kérdésben, sőt az a nézetem, hogy sok helyen a falunak inkább szüksége van arra, hogy egészségileg feljavuljon (Strausz István: Földalatti bar­langokban laknak 11 gyermekkeU) és a tájé­kozatlansággal, a tudatlansággal szemben az ismeret és a tudás fegyverét adjuk a falu ke­zébe. Amikor a magyar állam a maga munkája közben talál ilyen kincset, amikor talál ilyen felhasználható < tőkéket szociálpolitikai és egészségügyi célra, — ami igen ritka eset az állami életben — akkor nagyon kérem, méltóz­tassék a magyar államnak ezt a pénzét a nép­jóléti minister ur kezébe adni. Az én részemről sohasem volt üres frázis, amikor állandóan azt mondottam, hogy a népjóléti minister urnák akarjuk a hatalmát megerősiteni, azt akarjuk, (Szilágyi Lajos: Nem az adózási minister ium hatáskörébe tartozó kérdés ez!) hogy a nép­jóléti ministrnek legyen szava és szavának legyen súlya, hogy a népjóléti minister ur ne legyen Hamupipőke, akit egy finánc mozdu­latával el lehet kergetni. (Szilágyi Lajos köz­beszól.) Elnök: Szilágyi Lajos képviselő urat figyelmeztetni, hogy egy izbén már részesült rendreutasitásban. Ne méltóztassék a tanács­kozást állandó' közbeszólásokkal zavarni. Bródy Ernő: Amit az általános vita során mondottam,, azt mondom most is. Azt szeret­ném, ha ez a törvényhozás népjóléti központ lenne és ha az az egyetértés, az az, együtt­működés, amelynek szükségét méltóztatik ál­landóan hangoztatni, abban nyilvánulna meg, hogy pártkülönbség nélkül, világnézleti kü­lönbség nélkül kérjük ezen tőkék felhasználá­sát a magyar nép érdekében, a magyar nép egészségének feljavítására, (Malasits Géza: De ők a nagytőke érdekében akarják felhasz­nálni!) ne engedjük meg azt. hogy ezzel a javaslattal az itt szóban levő ,'összeg olyan temetőbe kerüljön, amely nem a szociálpoliti­kai haladást szolgálja, hanem csakis financ­és fiskális-gondoskodásra ügyel, de a javaslat tendenciáját és célját teljesen elhomályosítja. (Kuna P András: A másik véleményt is meg kell hallgatni! — Szilágyi Lajos: Hát halljuk! — Kuna P. András: Nem engedik az embert beszélni! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: lîalijuk Kuna P.-t!) Én a másik véleményt olvasom a javaslat szövegében. Én ez ellen a vélemény ellen szólok és kijelentem, hogy ak­kor, amikor fináncérdekek és a magyar nép egészségének érdekei állanak szemben egymás­sal; akkor", amikor adópolitikai szempontok és a szívnek az ügye állanak szemben egymás­sal, én a magyar nép mellé, a szív és a becsü­let s mellé szegődöm és hozzájárulok Strausz István képviselőtársam javaslatához. (Helyes­lés a baloldalon.) Elnök: A gyorsírói jegyzetekből megálla­üitottam, hogy Malasits Géza képviselőtársunk beszéde során olyan kifejezést használt, ame­lyért utólag kénytelen vagyok őt rendreuta­sítani. Az előadó ur kivan szólani. őrffy Imre előadó: T. Képviselőház! Mint a javaslat pénzügyi előadója, indítványt óhaj­tok tenni abban a meggyőződésben, hogy ja­vaslatom folytán a vita lényegesen szűkebbre fog szorulni, illetve nyugodtabb vizeken fog haladni. Az általános vita során mondott beszédem­ben már utaltam arra^ hogy felelősségérzéssel h ülése 1928 június 15-én, pénteken. 103 biró politikus nem juthat nehezebb helyzetbe, mint akkor, amikor döntenie kell olyan szem­pontok felett, amelyek egymással szemben álla­nak. Akkor is megmondottam, hogy hálátlan szerepre vállalkozom, amikor tisztán a finan­ciális szempontokat védem, mert tudtam és tud­nia kell minden politikusnak, hogy a széles alapokkal biró szociálpolitikának igen gyak­ran gátat vetnek a fináncpolitikai szempontok. Éreztemi, hogy hálátlan lesz a szerepem, mert végtére is a fináncszempontnak haltot kéli mondani; Megmondottam,, hogy a 133. § előre­láthatóan széles vitát fog provokálni a részle­tes tárgyalás során is % és jeleztem azt is. hogy e szakasz megítélésénél lehet vitatkozni azon, hogy a járüléktartalékok összegéből mennyi jusson szociálpolitikai célokra. (Szilágyi La­jos: Mit játszanak? Mire való az? — Malasits Géza: Ajrra, hogy elburkol já ( kí a rvalóságot!) Azt nem lehet elkerülni, hogy teljesen figyel­men kivül hagyassanak a fináncszempontok, a közhiteli szempontok, a tőke befektetésének biztonsága és a kamatozás szempontja. Viszont szociális szempontból is mindnyájunk érdeke, hogy a tőke neesak jól, hanem megfelelő kama­tozás mellett legyen elhelyezve. Beláttam és be kell látni minden oldalon, hogy kívánatos volna a szociális szempont minél nagyobb ér­vényesülése érdekében annak a bizonyos 20%­nak az emelése. Abban a helyzetben vagyok, hogy konkrét inditványt tehetek ilyen irányban. Az indít­vány lényege az, hogy a 133. § 2. bekezdésében a 20%: helyett 30% vétessék fel... (Zaj a bal­oldalon. — Szilágyi Lajos: Gratulálunk az éj­szakai eredményhez!) Ha abszolút számokra méltóztatnak gondolni, akkor ez az 50%-os emelés négy év alatt 15 millió pengőt jelent, amit remélhetően kellőképen fognak értékelni. Én nem akarok elébevágní annak az érdemle­ges válasznak, amelyet a népjóléti minister ür fog adni a vita végén, arról, hogy mik azok a szempontok, amelyek miatt tovább nem mehe­tünk, én ezt az inditványt csak azért teszem, hogy a vitában résztvevők lássák, hogy etínek a szakasznak rendelkezése megváltozik, még­pedig igen tekintélyes, 50%-os emelés formá­jában. Elnök: Kivan még valaki szólani^ , Gubicza Ferenc jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! A ja­vaslat tele van aknákkal és aknamezőkkel. (Szilágyi Lajos: Palotaforradalom 10% vívmá­nyért.) Ezek az aknáik egyre robbannak, es egyre pusztitják azt a szociálpolitikai gondos-, kodást, amely ebbe a javaslatba valahogy té­vedésből mégis belekerült. A 133. §, mely a tő­kék elhelyezéséről és gyümölcsöztetéseről gon­doskodik, megkoronázza azt az antiszociális felfogást, amely a javaslaton végigvonuL A javaslat e szakasz rendelkezéseivel egeszén közönséges, rideg és száraz pénzügyi manő­verré alakul át. mégpedig a pénzügyi manő­verek legveszedelmesebb fajtájává, amely a koldusoktól, a rongyosoktól yonja el a garast és adja oda olyan antiszociális és nem jóléti célokra, amelyekhez az adófizetőknek, a mun­kásoknak semmi köze nincs. A közelmúlt ta­pasztalatai után, a nyomorgó, koldussá tett hadikölesönkötvény-tulajdonosok nyomorúsá­gának láttára, a nullává devalválódott árva­vagy ónok láttára nem tudom megérteni, hogy a pénzügyi kormány honnan veszi azt a bá­torságot, hogy ezzel a javaslattal a Képviselő­ház elé lépjen. Hová gondol pszichológiailag á minister ur, hát van ebben az országban még valaki, aki belátható időn pelül ilyen pa-

Next

/
Thumbnails
Contents