Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-187

lOO Àz országgyűlés képviselőházának 187. ülése 1Ö28 június 15-én, pénteken. ettől a törvényjavaslattól, illetőleg ennek a javaslatnak törvényerőre emelkedése alapján létesülő intézménytől várunk, csak ugy lehet teljesiteni, ha a matematikai alapot nem. boly­gatjuk meg és annak épségét féltve őrizzük, akkor eo ipso gondoskodnunk kell arról, hogy a befolyó összegek olyanmódon kamatoztas­sanak, gyümölcsöztessenek és helyeztessenek el, hogy a matematikai alap biztositva legyen. Ha azonban azt nézzük, hogy mi történt az utóbbi időben a hadikölesönökkel és mi tör­tónt egyéb állampapírokkal, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy azok az úgynevezett állandó értékű, pupilláris papirok bizonyultak a leg­kevésbbé állandó értéküeknek. Tudom, hogy erre felállhat a népjóléti minister ur, vagy a pénzügyminister ur és ki fogja jelenteni, hogy amit mi itt teszünk, az hitelképességünk ro­vására megy. Én ezzel szemben azt mondom, hogy nem ennek a ténynek megállapítása esik hitelképességünk rovására, hanem az a tény, ami köztudomású, hogy már a békében is az ilyen nyugdíjalapokat szinte kötelezték arra, hogy pupilláris papirokba helyezzék el ingat­lanaikat és igy a magántisztviselők, a munká­sok ési egyéb hasonló társadalmi rétegek in­tézményeinek alapszabályaiba a belügyminis­terium a pénzügy minist erium javaslatára kö­telezeíőleg bevétette azt, hogy (olvassa): »Az egyleteknek, az ilyen intézményeknek a va­gyona, ingatlanokon kivül csak magyar ál­lami, városi és községi kamatozó értékpapí­rokba, vagy törvény alapján kibocsátott és teljes biztonságot nyújtó pénzintézeteknek sorsolás alá eső kamatozó, óvadékképesnek elismert értékpapírjaiba fektethető.« T. Ház! Ezek az intézmények tehát kényte­lenek voltak vagyonuk legnagyobb részét ilyen papirokba fektetni és ennek a súlyos következ­ményeit ma látjuk. Természetesen nem a mai kormányt teszem felelőssé, mert hiszen ezeket az alapszabályokat a régi kormányok hagyták jóvá évtizedeken keresztül. Azt mondhatná valaki és a minister ur is azt mondhatja, hogy akkor háború volt. Szerintem nem valószinü, hogy megint háború lesz és megint beleme­gyünk egy olyan gazdasági állapotba, amely­nek következtében az infláció eszközéhez kell folyamodnunk és el fognak értéktelenedni ezek a papirok. Felteszem, azt a legjobb esetet, hogy nem lesz háború, hogy egészen normális gazdasági és politikai viszonyok között élünk 40 eszten­deig és felteszem azt, hogy semmi sem fog változni és minden a normális keretek között fog mozogni; de ha ezt felteszem, még akkor is áll az, hogy normális időben és normális körülmények között is tapasztalhattuk a pénz értékének és az arany értékének az egyéb szük­ségleti cikkekkel szemben való állandó és kö­vetkezetes csökkenését, úgyhogy azt tapasz­talhattuk már a békében is, amikor az árak talán csekély ingadozástól eltekintve, de hosz­szabb időt véve alapul, állandóan emelkedtek, hogyha mindenképen értékálló objektumokba fektetjük is azokat a tőkéket, amelyek itt be­folynak, még abban az esetben is, mire a szol­gáltatások nyújtására kerül a sor, bizonyos mértékben alacsonyabb értékű járadékban ré­szesül a járadékos. Mert nem indexszám alap­ján lesz megállapitva a segély, hanem azok­nak az összegeknek az alapján, amelyek itt befolytak és amelyek ennek következtében ál­lapíttattak meg. Ilyen körülmények között te-­hát épen azon oknál fogva, mert a közelmult­Ï>an igen szomorú tapasztalataink vannak, ehetetlen belenyugodnunk abba. hogy a pénz­ügyminister ur rátegye ezeknek az összegek­nek 80% -ára a kezét és belefektesse ennek az összegnek 80%-át olyan papirokba, amelyek bár névértékükben nem változnak és úgyneve­zett pupilláris értékek, tényleg azonban épen a gazdasági törvények következtében állandó és következetes csökkenésieknek vannak kitéve. Ilyen körülmények között, amint már az álta­lános tárgyalás során is rámutattam, én a vagyonelhelyezés tekintetében egy sablont felállítani képtelen volnék. Az, én megítélésem szerint esetről-esetbe, a változó gazdasági vi­szonyoknak megfelelően kellene talán egy, hivatásának magaslatán álló igazgatóságnak a vagyon elhelyezése tekintetében diszponál­nia. Nem lehet azt megállapítani ma, hogy ami ebben a percben helyes lesz, helyes lesz-e majd öt esztendő múlva is. (Szilágyi Lajos: Ugy van!) Mindig a változott viszonyok azok, amelyek megszabják a tőke elhelyezésének elő­nyös, vagy hátrányos voltát. Az azonban egé­szen bizonyos, hogy az a mód, amelyet itt a pénzügyministexüum követ, minden körülmé­nyek között hátrányos. (Szilágyi Lajos: És rejtélyes és nem értjük! Miért nem nyilatkoz­nak? Miért nem nyilatkozik a pénzügyi állam­titkai* ur. ha nincs itt a minister? Miért nem méltóztatik megmondani, hogy mit akarnak a pénzzel? ! — Zaj.) Én tehát amellett, hogy Strausz István igen t. képviselőtársam javaslatát elfogadom, kijelentem, hogy még az sem megfelelő és nem elegendő, (Bródy Ernő: Csak a minimum 1) és ezen is túl kellene mennünk, mert ez csak a minimuma annak, amit mi ebben a kérdésben teljes joggal követelhetünk. (Ugy van! bal­felől.) Én azt hiszem, hogy talán a népjóléti minister ur sem ért egyet a szakasznak ezzel a rendelkezésével, és én csak azt mondom, hogy nem származik belőle semmi nagy baj, ha a kormány pártja és a kormányt támogató pár­tok, belátván ennek a szakasznak tarthatat­lan voltát, ezt megváltoztatják. Hiszen végtére előfordult már rég a ma­gyar parlamentben is és előfordult más par­lamentékben is, hogy egyik-másik kérdésben még a kormánypárton sem értettek egyet a saját kormányukkal és nem fog összedűlni a világ, ha ezzel az alkalommal a pénzügyini­nister ur elképzelésével szembehelyezkedik az egész parlament és gondoskodik a szakasznak olyan módositásáról vagy megváltoztatásáról, amely biztosítja azt, hogy amikor ennek az intézménynek szolgáltatásokat is kell nyuj; tania, erre azután képes is legyen. (Szilágyi Lajos: Az agrárképviselők is gondol janak^ a jövőre! — Rothenstein Mór: Meg kell idéz­tetni a pénzügyministert.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző; Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Képviselőház! Ha a tör­vényjavaslatnak e szakasza törvénnyé válik, akkor ebből a törvényből nem szociálpolitikai feltámadás lesz, hanem egy szociálpolitikai sir, szociálpolitikai temető, mert az egész alap, amelyen a törvény felépül, összedől. Akkor hiába méltóztatnak kiplakatiroztatni a népjó­léti minister ur beszédét, mert az a beszéd^ a legélénkebb ellentétben fog állani az egész koncepció lényegével. (Szilágyi Lajos: Viszont a pénzt félnek neki odaadni! — Bárdos Fe­renc: A legnagyobb bizalmatlanság a népjó­léti ministerrel szemben, 80%-ot elvenni!) Azt hiszem, hogy az általános vita során tartott beszédemben bizonyitékát adtam tár­gyilagosságomnak. Mindent elkövettem a cél és az ügy érdekében és nem csekély részem

Next

/
Thumbnails
Contents