Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-187
"Az országgyűlés képviselőházának 18 volt épen ennek a szakasznak eredeti felépítésében. Mert mi a helyzet mal A polgárságra ez rettenetes terhet jelent, a munkásságra is rettenetes terhet jelent, a mezőgazdasági munkásság pedig egészen ki van hagyva a kérdés megoldásából. Ilyen körülmények között mindenütt csak idegenkedést, ellenkezést vált ki ez a javaslat. De megvolt bennük az a mentalis reservatio, hogy ennek a javaslatnak hátrányai elimináltatni fognak, hogy ennek a javaslatnak téves tmegállapitása, intézkedései ki fognak küszöböltetni azzal, hogy azok a nagytőkék, amelyek itt befolynak, visszabocsáttatnak a társadalom legszélesebb rétegeibe, a társadalom egészségének megóvása és megjavítása érdekében. Ez volt az a szempont, amely engem is vezetett és amikor mérlegeltem az előnyöket és a hátrányokat, magamban azt mondtam, hogy mindent el kell szenvedni és viselni, mert itt olyan szociálpolitikai munka és olyan szociálpolitikai tevékenység fog kifejlődni, amely élénken visszahozza a reá forditott fáradságot és tőkéket. A tervnek az elgondolása a legszebb, a legkonicepciózusabb. Hiszen az állam itt olyan pénzhez, olyan tőkéhez jut, amely nem osztozik a tőkék rendszerinti természetében, mert a tőke mindig spekulál, a kapitalisztikus tőke mindig azt nézi, hogy milyen haszna lesz % annak az a természetrajza, hogy a rentabilitást nézi. Ez olyan tőke, amely nem elsősorban egyedül és kizárólag a rentabilitást tekinti, amely nem mindjárt kalmár szellemben fogja fel a tőkének a rendeltetését, hanem emberi és szociális szempontból azt kérdezi és azt a tételt állitja fel, hogy ezekből a tőkékből a társadalomnak egészségjavító szociálpolitikai berendezkedéseket kell létesiteni. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Itt lett volna az első alkalom a tőkének a megkülönböztetésére, itt lett volna az első alkalom^ arra, hogy a tőkének a rendes természetrajzától eltérőleg a magyar állam abba a helyzetbe jut, hogy konkrété és nozitive a maga emberanyagán segíthessen. Ez volt az első alkalom, miért akarják tehát ezt az első alkalmat elszalasztani 1 ? De nemcsak én gondolkoztam igy, akit az egész törvényjavaslat bírálatánál e szempont vezetett, aki mikor mérlegeltem és latolgattam a dolgokat, azt mondottam magamban, hogyha a lakáspolitikát, a tüdőbetegek sorsát előrevihetjük anélküL hogy Magyarországon is bevonnák a mezőgazdasági munkásságot, akkor a magyar falu szélén is fel lehetne állitani w egy-egy épületet csecsemőgondozónak, szülő- és napközi otthonnak, és ehhez nem kellene, hogy a mezőgazdasági munkásság benne legyen az intézményben, ehhez csak egy gesztus kell, hogy az állam az útszélre oda, ahol az emberek csak véletlenül járnak, de ahol el van terjedve a malária és egyéb betegség, oda igenis állitson fel munkásvédelmi intézményeket. Lakáspolitikai tevékenység kellett volna ehhez, amely ugy a fővárosban, mint a vidéken a kultúrát és az egészséget megóvja. Engedelmet kérek, nemcsak én mondom ezt: ez a tendencia nyilvánult meg ebben a javaslatban, ezért lelkesedtek e javaslatért a szociáldemokraták is, elfogadták ezt a javaslatot, az ellenzéki bírálók sem használtak éles pengét, mert él bennünk a szociális lelkiismeret» amely azt diktálja, hogy amikor az államnak alkalma és módja van a tőkét a maga megfelelő rendeltetésének szolgálatába bocsátani, akkor ennek mi ne álljunk útjába. És mi történik % Ez a javaslat ki van for'. ülése 1928 június 15-én, pénteken. 101 gatva a maga eredetiségéből. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ez a javaslat a népjóléti minister kezéből odaadatott a fiskus kezébe (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) s ebből a javaslatból a szociális egészségügy megóvása helyett fináncjavaslat lett, (Szilágyi Lajos: Szórói-szóra igy van!) ujabb államadóssági kötvények elhelyezésére; fináncjavaslat, amely csak a rideg fiskálisérdekeket nézi, nem tekint a lakásügyi politika óriási fontosságára, (Malasits Géza: Nem tekint a biztositás biztosságára!) Ne méltóztassanak mondani, hogy én ezt kitalálom, hogy ez nekem, mint álmodozónak az elképzelésem. Maga a törvényjavaslat struktúrájának felépítése ad nekem erre okot. Azt mondja ennek a törvényjavaslatnak mesteri készültségü és kitűnő indokolója, hogy három szempont valósul meg ebben a törvényjavaslatban. Azt mondja, három épületen, három pilléren nyugszik ez a javaslat. (Szilágyi Lajos: A nagykönyv 61. oldalán!) Az első:^ az élet anyagi hátrányainak kiegyenlítését célzó járadékbiztosítás pénzügyi koncepciója. A második a szociális lakáspolitika elképzelése s a harmadik az előbbi f kettővel Összefüggő tervszerű társadalmi egészségi politika. Ez a javaslat tehát ezen épül fel és mihelyt ezt kivonják alóla, összedől, összeomlik és kártyavár lesz ez a javaslat. Ne méltóztassék azt mondani, hogy szociálpolitikát csinálnak, hanem ujabb fináncpolitikát csinálnak, ujabb bevételi forrást nyitnak meg az államnak, ez egy ujabb adója az államnak, a forgalmiadó ujabb kiadása ez, amit méltóztatnak csinálni. Ne méltóztassanak tehát azt mondani, hogy szociálpolitikát csinálnak a törvényhozásban. Ismétlem, ha sehol a világban nem volna, ha valahol nem tették volna ezt ezekkel a tőkékkel, Magyarországon a^ speciális magyar lakásinség mellett (Malasits Géza: Egyszer már megfizettük a háborút, most még egyszer meg fogjuk fizetni!) nekünk külön utakon kellene járnunk akkor is. Ha sehol a világon nem volna erre előzmény és példa, (Szilágyi Lajos: Itt volna a precedens!) akkor is a (magyar kormánynak azt kellett volna mondania, hogy ime. itt van a lakásinség, itt van ez a javaslat, amelynek alapján hat éven keresztül befizetnek az emberek, anélkül, hogy járadékot kapnának, amiből óriási tőkék gyűlnek össze és ezért én felhasználom ezt az alkalmat, hogy a magyar szociálpolitikának és a magyar egészségügynek feJjavitására tegyek valamit. (Helyeslés balfelol. — Szilágyi Lajos: Ez a kötelessége] Ez a törvényjavaslat célja! Beleillik! — Zaj.) T. Képviselőház! Abban az esetben is, ha sehol a világon nem volna erre példa, ezt kellett volna teimi. Ezzel szemben azonban mi a tapasztalat? Maga a törvényjavaslat hivatkozik az egész vi'ágra, maga a törvényjavaslat adja nekünk az anyagot arra, hogy mindenütt, ahol ez az aggkori és rokkantbiztositás van, a tőkék nagyrészét a lakáspolitika kiépítésére fordítják. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Szilágyi Lajos: Ki vagyunk tanítva!) Maga a nagy könyv igenis, oldalakat szentel ennek a kérdésnek megvilágitására. (Szilágyi Lajos: Jobb lett volna eltitkolni! — Malasits Géza: A minister beszéde mellé odatesszük ezt a szakaszt. — Za.j.) Maga a könyv indokolása azt mondja (olvassa): »A lakásépítés fokozása révén friss pezsgésnek induló gazdasági élet előnyt jelent államháztartási szempontból is, melynek igazolásául elégséges arra utalni, hogy a vállalkozás fejlődésével
