Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-187

Az országgyűlés képviselőházának 187. városban, hanem a vidéki városokban és falvakban is mutatkozik, valamiképen enyhítsük. Az urak csináltak egy Faksz-töryényt, az egyik igen t. képviselőtársam, lakinek egyéniség-ét nem akarom bántani, a Faksz vezetője. Amikor a Faksz-törvényt tárgyaltuk, Apponyi Albert mélyen t, képviselőtársam felállt éa azt mondotta, hogy kivániatpjs dolog volna, hogy ne olyan szörnyű, ázsiai kinézésű házakat épitsenek; egy kis padlót, egy kissé több világosságot és egy kissé több levegőt azokba a szobákba! Méltóztattak a mélyen t. Képviselőház tagjai a legutóbb épített Faksz-házakat megnézni? Száz szobából 98-ban közönséges agyagpadló van, száz házból 98-on vakolat nincs, száz szobából 98-nak nincs nagyobb ablaka egynegyed négyzetméter nagyságúnál. Világosságról, levegőről, ami a legfontosabb, hogy a tuberkulózis, ia gyermekek csontlágyulásának szörnyű betegsége ellen napfénnyel lehessen védekezni, ezekben a keservesen öszszetákolt kalyibákban szó sem lehet. E pénzből módjában volna az igen t. pénzügyminister urnák mintaházakat épiteni a falvakban, rátandtani a magyart arra, hogy ne északnak ópitse házát, hanem épitse délnek, délkeletnek, vagy délnyugatnak, hogy napfényt kapjon a lakása, hogy ne zárkózzék el az áldott napfény elől. Mintaházaklat kellene a járásokban épiteni: nézd magyar, ilyen házban kellene lennie a te lakásodnak is. Legyen csak egy példára szab ad rámutatnom,, Bulgáriára. Bulgária a legutóbbi háborúban legalább annyira sújtott oirszág, mint Magyarország, sőt Bulgária számára a világháború már a Balkán háborúval kqzdődött, mégis, aki Bulgáriába utazott, igazat fog nekem adni abban, hogy olyan ször

r nyü kalyibákat, mint amilyeneket Magyarország egyes vidékein találunk, Bulgáriában nem igen lehet látni. Azt merem állitani, hogy ilyen szörnyű kalyibákat, nádfedelü viskóikat Bulgáriában nem igen találunk. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Most kaptam a legutóbbi jelentést róla!) ilyen házak ott nincsenek, eltekintve a régi török vilajetektől, ahova a kultúra csak nehezen tud behatolni és eltekintve egyes vidékektől, például a Strumioa völgyétől; mindenütt másutt a mezőgazdasági lakosság a mi házainknál sokkal egészségesebb házakban lakuk. Itt van a vidéki városok pénzszükséglete. Mondhatnám, uzsorakamatra vesznek fel a vidéki városok pénzt, hogy valahogy eleget tegyenek azoknak ja kulturális igényeknek, amely minimális kulturális igényeket ki kell elégíteni. Nincs rá pénz. Ez a pénz alkalmas volna arra, hogy a városok ezirányu szükségletét kielégitse. Szükség volna la lakásépítés fokozására nemcsak a fővárosban, hanem a vidéki városokban is. Nem szeretném, hogy azt higyjék az urak, hogy hazjabeszélek, de kénytelen vagyok megemlíteni Győrt, ezt a hatalmas, ipari várost, amelynek szörnyűséges lakásviszonylai vannak, amelyekkel alig tud megküzdeni a városi hatóság, mert hiszen annak lehetőségei is korlátoltak, magánépitkezés pedig ott egyáltalában nincs, mert magánoSiok munkásházakat nem épitenek, nem lévén az számukra eléggé rentábilis. Feltétlenül szükséges volna, hogy ez az alap arra fordittassék, hogy egyfelől a mezőgazdasági vidékeken mintaházakat építsen fel a népjóléti minister ur, építsen ebből az alapból csecsemő- és.anyagondozó helyiségeket, fordítsa ezt az alapot szociálpolitikai befektetésekre, amelyek legalább a befektetett tőke kamatait meghozzák, másfelől a vidéki városokülése 1928 június. Í5-é% pénteken. ÔÔ nak nyújtson ebből a pénzből kölcsönt, hogy ne kelljen amerikai, vagy angol kölcsönt igénybe venni, egyszóval, ennek az alapnak az volna a célja, hogy élénkitőleg hatna az iparra, a kereskedelemre és a szociálpolitikát előbbre vinné. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Kérem, méltóztassék beszédét befejezni. Malasits Géza: Be is fejezem. Mint mondom, minderről itt szó sincs, mert a szakasz legsúlyosabb része azt mondja, az előbbi bekezdés 3. pontjában, hogy »meghatározott módon a magyar királyi pénzügyminister esetenkinti hozzájárulásával«. Amikor tehát a népjóléti minister ur ebből a pénzből valamely szociálpolitikai intézkedést akar csinálni, akkor harapófogóval kell majd a pénzügyminister ur minden ujját kifeszegetnie, hogy egy kis pénz potyogjon ki belőle, nem akarok drasztikus, erősebb kifejezést használni. Egyébként csatlakozom ahhoz, amit Strausz István képviselőtársam tegnap mondott. A kultúra és szociálpolitika ellen van, amit az urak ezzel a szakasszal produkáltak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Bárdos Ferenc! (Rothenstein Mór: Miért nincs itt a pénzügyminister? Feleljen érte! — Temesváry Imre: Két helyen nem lehet egyszerre 1 Most a Felsőházban van! — Propper Sándor: A tárcáját kötötte ehhez, feleljen!) Bárdos Ferenc: T. Képviselőház! Ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása során a legnagyobb tárgyilagossággal igyekeztünk a magunk képviselői kötelességét és hivatását teljesíteni. A vita egészen normális keretek közt folyt, annak ellenére, hogy a beterjesztett törvényjavaslatnak több olyan szakasza van, amely egészen indokolttá tenné azt, hogy itt a vita a rendes mederből kicsapjon. Súlyos aggodalmaim vannak az autonómia tekintetében, súlyos aggodalmaim vannak a magas járulékok tekintetében. Kifogásoljuk azt a matematikai alapot, amely a munkásra hárítja a terhek túlnyomó többségét és ennek ellenére nem mondhatja a népjóléti minister ur, hogy a szociáldemokrata párt ezt a javaslatot megobstruálta volna. Nem tettük ezt azért, mert az a meggyőződésünk, hogy amíg ennek a javaslatnak rendelkezései értelmében a járadékok, vagy a segélyek kifizetésére kerül a sor, addig bőséges alkalmunk lesz arra, hogy a törvény mai hiányosságait megváltoztassuk. Ennél a pontnál azonban, amelyet most tárgyalunk, tökéletesen igaza van Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársamnak, hogy ez olyan kérdés, amelyet ma kell elintéznünk, mert ezen későb javítani alig lehet, vagy ha lehet, csak súlyos károsodás árán lehetséges. Nem tudom, hogy mi a szándéka a pénzügyminister urnák, de valószínűleg az, hogy azokból az összegekből, amelyeket itt erre a célra tartalékoltatnak és folynak be, a szolgáltatmányokat, amelyeket a törvény előir teljesiteni és stabil értékké átváltoztatni lehessen. Akkor, amikor a legkisebb, vagy legjelentéktelenebb javaslattal jöttünk, — ami talán egész csekély mértékben érintette volna a matematikai alapot — a népjóléti minister ur mindenkor felállt és kategorice jelentette ki, hogy mivel ez a javaslat a matematikai alapot érinti, amelyet bántani és megbolygatni nem szabad, következésképen a javaslatot elutasítani kénytelen. Ha igaz az, hogy a matematikai alapot félteni, őrizni kell, ha igaz az, hogy azokat a ezolgáltatványokat, amelyeket 15*