Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-173

Az országgyűlés Jcépviselőházának 173. ülése 1928 május 22-én, kedden. 59 tileg tervezett javaslatát, amely, ha valóra válik, akkor a pénzügyminister korlátlan felhatalmazási jogot kap, amelynek birtokában tételes törvényeket meg tud változtatni és olyan rendelkezéseket tud életbeléptetni, amelyek nemcsak az adózás terén, hanem még a magánjog terén is súlyosan érintik a polgárságot. (Esztergályos János: Tisztára diktatúra!) Hiszen mindaz az intézkedés, amely itt az appropriációs törvényjavaslatban megnyilatkozik nem más, mint láncszeme annak az államrendszernek, amely lassan-lassan kialakulóban van. Azok az olasz képviselők, akik itt jártak a közelmúltban Magyarországon, elmehettek azzal a tapasztalattal, hogy minek kellett náluk mindazt a nagy erőszakot elkövetni. Magyarországon ugyanezt sokkal egyszerűbben csináltálk meg. (Esztergályos János: Ugy van! Itt tanulhatták az olasz fasiszták!) Magyarországon van ugyan látszatparlament. ennek a látszatparlamentnek azonban annyi hatalma és joga sincs, mint a fasiszták által kinevezett parlamentnek; itt is majdnem az a helyzet, hogy talán egypár képviselőnek, akik itt az ellenzéki oldalon megmaradtunk, szabad birálatot gyakorolnunk, de a szavazásról a túloldal gondoskodik. Főképen feltűnő azonban az, ami az államrendészeti tételnél megnyilatkozik és erre különösen rá kell mutatnom. A belügyi költségvetés a legutolsó békeévekben 123-5 millió volt, amidőn 21 millió lakosságú ország voltunk, ma pedig, a megosonkitás után, 115*8 millió, tehát ha átszámítjuk ezt, ugy a mai belügyi költségvetés 80%-a a, régi Nagy-Magyarországnak, vagy talán még ennél^ is nagyobb része. Nem tudom megérteni, miért van erre szükség. Csak akkor látja az ember, ha vidékre megy, hogy tulajdonképen micsoda tobzódások folynak ezen a téren. (Esztergályos János: Ugy van!) Alkalmam volt egypár vidéki várost látni. Meg is mondhatom; ott van például Salgótarján, amely még a háború előtt nagyközség volt. Azóta alig épült ott valami, most rendezett tanácsú város lett ás kapott rendőrséget, nem tudom, hány rendőrkapitányt, rendőrtanácsost, rendőrtisztet, fogalmazót és egy csomó rendőrt, természetesen még több detektívet, (Urbanics Kálmán; Azelőtt mindezt egy szolgabíró elvégezte, mégis szidták!) akik ott elfoglalják a lakásokat, akik terhére esnek a városnak, akik, miután nincs semmi dolguk, mert az ő teendőiket azelőtt két falusi rendőr látta el, az egyéb bíráskodást pedig a szolgabiró intézte el, igyekszenek bebizonyítani, hogy milyen nagy szükség is van rájuk, s ha ők nem volnának, milyen borzasztó bajok történnének. Ott van Tatabánya, egy ipartelep, ahol jóformáin nincs más, mint az az ipartelep, az a bánya és a hozzátartozó lakóházak. Két-három telepi vagy községi rendőr látta el a rendészeti szolgálatot a békeidőben. Most nagyon jól megy a dolog, azóta már rendőrkapitányság épült ott, van egy csomó rendőr, rendőrkapitánnyal, detektivekkel, akik mind vigyáznak arra, hogy az emberek valami forradalmat ne csináljanak, és amint előbb is emiitettein, igyekeznek egyéb foglalkozás hiányában bebizonyítani, hogy rájuk milyen nagy szükség van. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) így lehetne ezt folytatni; egy csomó városban, egy csomó községben rá lehet mutatni arra, hogy micsoda túltengés van ezen a téren. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIII. Ha volna feleslegünk, ha volna miből, talán még nem lehetne olyan nagyon kifogásolnunk, de midőn azt látjuk, hogy a belügyi tárca költségvetése majdnem a régi Nagy-Magyarország költségvetésével vetekszik, amikor azt látjuk, hogy a belügyminister már nem birja a költségvetést indokolni, már nem birja itt a Házban a birálatot, igyekszik tehát a költségeket azzal csökkenteni, hogy szétparcelázza a városok között, joggal fel kell vetni a kérdést, hogy szükség van-e minderre, ami itt be van állitva és szükség van-e erre a nagy apparátusra, amelyet az idők folyamán megnövekedni engedtek. Ez az, amiben közöttünk eltérés van. Azt kell mondanom, — s ez a leghatározottabb véleményem — semmi szükség nincs erre, mert azok a rendőrtisztviselők, akik vidéki városokban vannak, semmi egyéb tevékenységet nem fejtenek ki, mint mind igyekszik alibit igazolni, mind igyekszenek bizonyítani azt, hogy ők milyen derék, szorgalmas tisztviselők, mert állandóan félnek a B-listától, és azt akarják, hogyha B-lista jönne, ne ők legyenek azok, akiket Blistára helyeznek, hanem helyezzenek B-listára másokat, (Esztergályos János: Ugy van!) akik kevésbbé voltak szorgalmasak, kevésbbé tudtak eredményeket felmutatni. (Esztergályos János: Ugy van!,) Hogy azután ebben az ügybuzgóságban hány forradalom születik meg, természetesen ezeknek az uraknak a fejében, amelyeket sohasem volt senkinek esze-ágában sem elkövetni, — hogy mennyi mindenféle alaptalan feljelentésekkel zaklatják végig a lakosságot, erre nézve a példák tömegét lehetne felhozni, amelyekkel az emberek felkeresik a képviselőket és igyekeznek valamelyes védelmet keresni ez ellen a hatósági zaklatás ellen. (Esztergályos János: Majd holnap elmondunk néhányat !) Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogyha valaki ma a rendőrségről idézést kap, az már libabőrös lesz és az első dolga az, hogy ügyvédhez szalad. Azelőtt ha valaki a rendőrségtől idézést kapott, tisztában volt azzal, — feltéve, hogy nem követett el semmit — hogy neki nem történhetik ott sémi baja, őt vagy mint tanút hallgatják ki, vagy valami hasonló címen kérnek tőle felvilágositást. Ma az az ember, aki életében sohasem volt büntetve, aki soha életében inkorrekt dolgokat nem követett el, ha egy rendőrségi idézést kap, reszket és nem tud éjjel aludni, mert fél, hogy reggel mi történik vele és már ügyvéddel megy oda. Még ha ártatlan dologról is van szó, akkor is benne van már ez a félelem. Sajnos, ez a félelem nem alaptalan, mert ennek a félelemnek megvan a maga alapja abban a sok zaklatásban és abban a sok helytelen intézkedésben, amelyek az idők folyamán történtek, (Esztergályos János: Ugy van!) úgyhogy igenis kívánatos volna, hogy ezen a téren igen szigorú revizió történjék és a rendőrség létszáma a minimumra redukáltassák annyira, amennyire épen szükség van. Hiszen a rendőrség mellett ott van még mindig 11.000 csendőr, annyi, amennyi Nagy-Magyarországon volt. Ha szükség van karhatalomra, akkor a rendőrség még mindig igénybe veheti a csendőrséget. Végeredményben semmiféle olyan különösebb esemény nem történt már jó pár éve, amely szükségessé, vagy indokolttá tenné azt, hogy a karhatalom vidéken és a fővárosban egyaránt ilyen óriási nagy számban legyen és ez a karhatalom azután a fővárosra és magára az országra ilyen nagy teherrel nehezedjék. De ezek mellett a költségek mellett még egy másik veszély is van, amelyre külön ki kell térnem. 9