Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-173

60 Az országgyűlés képviselőházának 173, ülése 1928 május 22-én, kedden. Ez a veszély abban nyilvánul meg, hogy a felhatalmazási törvényjavaslat nem határozza meg pontosan, hogy mennyivel kell hozzájárulniuk a városoknak a rendőrség fentartási költségeihez, hanem a hozzájárulás kulcsának és mértékének elbirálását a belügyminister tői teszi függővé. Nem méltóztatnak-e érezni azt, hogy ebben milyen óriási nagy politikum van? Hátha ezt az elvet el méltóztatnak fogadni, ki méltóztatik mondani például azt, hogy a jövedelmiadó elbírálásánál kiszabatik az, hogy egy városnak mennyi adót kell fizetnie, azt azonban, hogy az egyes polgár mennyi adót tartozik viselni, az adófelügyelő fogja megállapítani? Nem hiszem, hogy akadna Magyarországon bárki is, aki ilyen jogot adna ki a kezéből, hogy ilyen bizonytalan helyzetet teremtsen a polgár részére, hogy az ne tudja azt, mennyit kell neki fizetnie, hanem az mindig egy másik tényező jóindulatától függjön. Szabad-e ezt a jogot a belügyministernek kezébe adni, annak a belügyministernek, aki mindig egy politikai fórum, aki nem tudja elvonatkoztatni a maga politikai felfogását és a maga politikai érzését a körülötte történő eseményeiktől? Még ha el is tudná vonatkoztatni, akkor sem lenne szabad ilyen rendelkezést felvenni, mert nem tudja magát mentesiteni az alól a gyanú alól, hogy bizonyos városoknak kedvezményeket adott azért, mert politikailag jól viselték magukat, más városoknál pedig a hozzájárulási kulcsot magasabban állapította meg, mert rosszul viselték magukat. Nyilt választói jog mellett lehetetlen még ilyen rendelkezéseket felvenni, amikor nyilván lehet tartani minden egyes embert, hogy ki kire szavazott és ezt az ő bűncselekményét — mert Magyarországon bűncselekménynek tekintik, ha valaki másra mert szavazni, mint a kormánypártra — meg is torolják. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha valaki ilyen merész bűncselekményt követ el, akkor ezért a bűncselekményért már meg kell lakolnia a közigazgatási hatóságtól kezdve végig. Ha marhapasszust vált, vagy ha a jövedelmi adóját megállapítják és minden alkalommal, amikor valamelyes érintkezésbe kerül azzal a jegyzővel, aki egyúttal a választás idején választási kortes is volt, ezt a körülményt természetesen éreztetik vele. Ha azután mégis megtörtént az, hogy akadtak önérzetes és gerinces polgárok, akik politikai véleményüknek szabadon mertek kifejezést adni, vagy ha például városokban, ahol a választás titkos és ahol ilyenmódon nem lehet ellenőrzést és befolyást gyakorolni, a titkos választás mellett megtörténik, hogy ellenzéki képviselőt választanak, akkor azután jön a megtorló intézkedés, a büntető expedició. (Ugy van! a szélsőbáloldalon.) Akkor jön a belügyministeri intézkedés, amely megállapítja annál a városnál a hozzájárulási kulcs maximumát, azoknál a városoknál pedig, amelyek jól viselték magukat, ennek minimumát állapítja meg, miután az adókulcs megállapítása mindegyik város vagyoni, jövedelmi és egyéb viszonyaihoz, mérten a belügyminister részéről történik. (Jánossy Gábor: Csak egy évre!) Egy év is veszély! Semmit sem lehet igy csinálni. Egy percig sem lehet igy csinálni. Ha már , ez a kormányzási politika, akkor legalább azt a józanságot méltóztassék ebbe belevinni hogy azt mondják: megállapítom ezt a hozzájárulási kulcsot az egész országban egyformán mindenkire. De különbséget tenni? Nem méltóztatik érezni azt a borzaszitó súlyos helyzetet, amelybe ezáltal a városok kerülnek?^ Miért? Mert egyenesen rákényszeritik a városokat arra, hogy ne tisztességesen, ne becsületesen gazdálkodjanak. Hiszen aki becsületesen és tisztességesen fog gazdálkodni, akinél ki lehet majd valamelyes vagyoni jövedelmet mutatni, annál a hozzájárulási kulcsot magasabban fogják megállapítani. Itt ugyanaz a rendszer kezd kialakulni, amely a részA^énytársaságok adóztatásánál a gyakorlatba átment, azzal az adózási politikával, amelyet ott követtek, amely helytelen és rossz volt. mert nem birta megfogni a jövedelmet. Megadták a lehetőséget és arra kény szeritették a részvénytársaságokat, hogy a jövedelem nagyrészét dugják el, vonják ki az adózás alól és adóalapul csak egy kis morzsát teritettek fel mindenkor az adófelügyelőknek. Itt is be fog- következni az a helyzet, hogy a városok az ő jó átgondolt érdeküknek megfelelően ki fogják vonni az adózás alól a jövedelmi forrásokat; igyekeznek majd az adózás alól magukat olymódon kivonni, hogy mindenki odaáll és sir, panaszkodik, hogy ő milyen szegény és milyen roszszul áll, és ezzel igyekeznek a belügyminister rideg szivénél talán valamelyes kíméletet elérni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez helytelen pénzügyi intézkedés és el kell ismernie mindenkinek, bármilyen pártállásu legyen is, hogy nem helyes, nem célszerű a városokat ilyen bizonytalanságban hagyni. Tessék csak elolvasni a városoknak ezirányban elfoglalt álláspontját. A, városi polgármestereket nem lehet abba a gyanúba venni, hogy talán szocialisták volnának, vagy pláne felforgatást akarnának felidézni, felforgatást azon elvi meghatározás alapján, amely a közéletben már kialakult, hogy minden birálat felforgatást akar. Méltóztassék csak elolvasni, milyen éles szavakkal mutatnak rá, hogy a városokra rótt ujabb teher milyen borzasztóan hátrányos pénzügyi helyzetbe fogja hozni egyik-másik varost. Nem szabad elfelejteni azt az óriásig terhet, amelyet a városok magukra vesznek, és amelyet tulajdonképen az államnak kellene viselnie. Budapest fővárosa például az iskolák fentartásával, a kórházak fentartásával, a szociális segélyekkel és egyéb intézményekkel anynyit segit az államon, hogy nincs egyetlen megye, nincs egyetlen város, amely meg tudná közelíteni a fővárost ezen áldozatok tekintetében. (Jánossy Gábor: Azok sokkal szegényebbek!) Hozza szivesen, mert egyrészt van miből és mi a magunk részéről igyekszünk odahatni, hogy a szociális kiadásokra igenis fordítson a főváros minél nagyobb összeget. De mi lesz ennek az eredménye például a fővárosnál? Mit gondolnak azok, akik ezeket a bölcs pénzügyi intézkedéseket életbeléptéitek, hol lehet majd megtakarítást eszközölni? A szociális segélyeknél! Minek kell karácsonykor a munkanélkülieknek segélyt adni, — gondolják — éhezzék a munkanélküli karácsonykor is, megszokta, éhezett három hónapig, ezt a két napot is majd csak kibírja és nem fog éhenhalni. És minek kell a gyermekeket üdülni vinni, minek kell gyermeknyaraltatási akciókat csinálni; minek ilyen nagyzási mániába esni, hogy mindenkinek nyaralni kell? — fogják mondani egyikmásik helyen. Maradjanak otthon. Istenem, elhal egypár belőlük, az nem baj, ugy is szegények, majd csak eltemetik őket valahogy, ha pedig nem, akkor a főváros ingyen eltemetteti őket. A szociális felfogásnak ezt a hiányát fogja elősegíteni ez az intézkedés, amely a városokra kívánja hárítani ezeket az ujabb terheket és amely a városokat megakadályozza abban, hogy szociális kötelességüket teljesitenj tudják.