Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-173

56 Az országgyűlés Mpviselőházánah kikötéssel, hogy ezt a mennyiséget semmiféle kiviteli illetékkel, sem vasúti tarifális politi­kával megakadályozni nem lehet. Ennek a szerződésnek magyar szempontból egyetlenegy megfelelő ellenpontja volt, és ez az, hogy amennyiben Magyarországon létesül egyszer egy aluminiumgyár, kötelesek ennek a gyár­nak megfelelő mennyiségű bauxitot rendelke­zésére bocsátani. De ez az érdekeltség mindent elkövetett eddig is és eüíkiövet ma is, hogy a magyar alumíniumgyártást és a magyar tim­földgyártást lehetetlenné tegye, mert ez ter­mészetesen a német Lautawerke érdekeivel homlokegyenest ellenkezik. \ Vizsgáljuk meg azonban i& kérdést, . hogy vájjon Magyarországon egyáltalán lehetséges-e gazdaságosan aluminiumot gyártani, feltéve, hogy ennek a magyar aluminiumgyártásnak jövedelmezőnek-'kell lennie és nem lehet az egy szubvencionált ipar, amelyet csak nagy áldo­zatokkal lehet fentartani. (Zaj a szélsőbalol­dálon.) Elnök: Méltóztassanak ezt az igen érdekes előadást meghallgatni! Vértes Vilmos István: Teljes határozott­sággal állithatom, hogy igen, lehetséges. Ennek helyességét a következő gondolat­menettel azt hiszem még nem műszaki emberek előtt is igazolhatom. Tegyük fel, hogy a magyar timföldgyár és a magyar aluminiumgyár épen olyan gazdasá­gosan dolgozik, akár Németországban, akár Magyarországon állítják fel. Ennek a szuppo­nálásánál már bizonyos engedményt tettem, mert a német aluminiumgyárak legtöbbje, több mint tiz év óta létesíttetett, úgyhogy nem dolgozhatnak olyan hőgazdaságosan, mint­egy újonnan telepitett modern magyar gyár. Maradjunk azonban amellett, hogy a magyar és német timföldgyár és aluminiumgyár ugyan­azok között a viszonyok között dolgozik. A léte­sítendő magyar aluminiumgyárnak azonban van egy igen nagy előnye, az, hogy nyers­anyaga, a bauxit itt helyben van és nem kell azt olyan óriási távolságról szállitani, mint a németeknek. (Gyömörey Sándor: A kőszén is kö­zelében van!) Ezt a fuvarköltséget figyelembe véve, a számitás eredménye röviden az, hogy a magyar aluminiumgyár egy kilowattóra áramért körülbelül 13 fillért fizethet akkor, amikor a német aluminiumgyárak 0-9 fillért fizetnek érte. A nagy német aluminium-művek, mint az Erftwerk és Lautawerk, barnaszénből termelt villamos energiával dolgoznak. Vizsgáljuk meg tehát, hogy lehetséges-e Magyarországon villamos energiát 1*3 filléres áron szolgáltatni az aluminiumgyártásnak ! A számitások azt igazolják, hogy igen, mert az alumíniumgyártás éjjel-nappali állandó terme­lést biztosit; úgyhogy egy kilowatt óra áram­termelésére, nagy telepeket feltételezve, 3500— 4000 kalória elegendő. Márpedig a Talbot-szer­ződés ilyen szénnek az árát nem egészen egy fillérben állapítja meg, úgyhogy 0-3 fillér ma­radna még a fentartási és személyezti költsé­gek fedezésére. Igaz ugyan, hogy tőketörlesz­tésre és kamatokra ebből az, összegből nagyon kévés jutna, viszont figyelembe veendő az, hogy épen azért, mert az alumíniumgyártás ál­landóan igényli a villamosenergiát, a kihasz­nálás olyan nagy, hogy aránylag olcsó gépegy­ségekkel lehetne a szóbajövő villamosenergiát termelni. Az alumíniumgyártás igen nagy villamos­energiát fogyaszt. Egy tonna aluminium elő­állitásához kereken 25.000 kilowatt-óra áram 173. ülése. 1Ô28 május 22-én, kedden. szükséges. A legkisebb, még rentábilisnak mondható aluminiumgyár 1000 tonnát produkál évenkint, tehát 25 millió kilowatt-óra áramra van szüksége. Egy olyan magyar aluminium­gyár, mint amilyet a háborúban terveztek, e szerint 100 millió kilowatt-órát fogyasztana kö­rülbelül 12.000 kilowattos energiaszükséglet mellett. Első pillanatra szinte lehetetlennek latsizife egy ilyen olcsó villamosájramár, mert a, Tal­bot-áram ára 3'42 (aranyfillér, már pedig min­dig azt hallottuk, hogy ez az egyetlen olcsó, sőt már a veszteségbe» is közelálló ár. Ne fe­ledjük azonban aizt, hogy az aluminátumgyáa* az évnek 8760 órájában állandóan üzemben van, míg a Talbot-centrálé által termelendő áram ára csak körülbelül kereken évi 3000 órás kihasználásra vonatkozik, azaz majdnem a harmadrésze annak, mint az alumínium­gyártáshoz felhasznált áramé. A tőketeher, fentartási és személyzeti költ­ségek függetlenek — a gyakorlati határokon belül — a termelt energiától és amíg az e cí­men felmerülő összes költségek az alumium­gyártás évi 8760 órájára oszlanak el, addig a többi, a Talbot-centrálé által termelt villamos­áramé annak csak felére, vagy harmadára. Mint fentebb kimutattam, az 1-3 filléres áramár nemcsak a szénköltséget fedezi, hanem még a fentartási és személyzeti költségeknek ráeső részét is. Nem fedezi azonban, mint ugyancsak emiitettem, a tőketeher annuitását. Ez az egyetlen kedvezmény, amely a magyar aluminiumgyártásnak biztosítandó. Ha a^ ma­gyar állam a magyar aluminiumgyártásnak ezt a támogatást biztosítja és azt biztosítani is tudja olyan módon, hogy valamely nagy villa­mostelepet összekapcsol a timföldgyárral és aluminiumgyárral és ha e gyárak villamos­energiájára szolgáló befektetésére tőketerhet nem számit fel, akkor a magyar alumínium­gyártás nemcsak, hogy lehetséges, hanem kül­földi relációban is megállja a helyét! A magyar állam ezzel a támogatással, ame­lyet ilyenmódon az aluminiumgyártásnak nyújt, igen nagy jövedelemre és bevételekre te­hetne szert. Nem lenne ugyanis célszerű a gyár­tott nyers aluminiumot exportálni. Legalább is nem egész mennyiségében, hanem célszerűbb volna azt belföldön feldolgozni, amiáltal több ezer munkásnak adna kenyeret és külkeres­kedelmi mérlegünket is igen nagy mértékben még javíthatná. Ilyen feldolgozó gyárnak a már meglévő fémmüveken kívül nagyon alkalmas lenne a kihasználatlanul álló győri ágyúgyár telepe is. Sokszor halljuk azt az ellenvetést, különö­sen a német aluminium csoport részéről, hogy a magyar aluminiumnak nem lehetne piacot teremteni. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a nagy mértékben folyó hazai villamosítás és a magyar fémipar céljaira feleslegesen hozunk be külföldről nagy mennyiségben vörösrezet, sárgarezet és bronzot, amit a magyar gyárt­mányú alumíniummal lehetne kiküszöbölni, ugy, hogy a gyártott hazai aluminium nagy része belföldön volna elhelyezhető. Sok helyen feleslegesen alkalmazunk pél­dául sárgarezet és más» olyan fémet, amelyek helyett á magyar alumínium olcsóbban volna . felhasználható. Ezenkívül nagymennyiségű aluminiumot fogyasztana a magyar autóipar, az egyéb', mötoripar, a magyar karosszéria­gyártás s az aluminiumedény-feldolgozó ipar is. A yárhatóán meginduló hadiiparnak pedig egyik legfontosabb' férne lesz az alumínium. Nálunk, Magyarországon, annyival is inkább,

Next

/
Thumbnails
Contents