Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.
Ülésnapok - 1927-173
Az országgyűlés képviselőházának :lï mert a vason kivül más ércünk nines, úgyhogy ez a fémünk lenne az egyetlen, amelyet még a lezárt országhatárak mellett és külföldi nyersanyagok nélkül is gyárthatunk! - Magyarországnak további nagy előnye volna az is, hogy a bauxitot nemcsak aluminiummá, hanem timfölddé dolgozhatnánk föl, és ezt - exportálhatnánk. Ez a külföldi államok egynémely részéről ugyan ellenkezésre találna, Németország beviteli tilalmakkal állna elő, azonban nyitva volna a magyar timföld előtt az ut Svájc és a velünk barátságban élő Olaszország felé. Annak idején a bauxitot, kiviteli szerződés megkötésének idején, kár, hogy a szerződésben a magyar timföld bevitele nem köttetett ki és ezáltal lemondottunk egy nagymértékben kifejleszthető magyar iparág létrehozásáról — minden ellenszolgáltatás nélkül. ~ . A magyarországi alumíniumgyártás ellensúlyozására irányuló minden akcióban ott látjuk a német Lauta : Werke kéziét, mert ennek a német gyárnak nem érdeke, hogy egy jó fogyasztópiacot elveszítsen. A bauxit-trösztben azonban a Lauta-Werke-vel együtt ott van három magyar vállalat is és innen érthető, hogy miért van az, hogy minden törekvés, amely egy magyar aluminiumgyár felállítására vonatkozik, elgáncsoltatok. T. Ház! Ezt a kijelentésemet is igazolom, mert a nagyközönség csak azt tudja, hogy a bauxit-tröszt tagjai közt szindikátusi szerződés is van, ez a szindikátusi szerződés pedig az alumíniumgyártás tekintetében opciót ad az egyik magyar gyárnak, a csepeli Weisz Manfréd-gyárnak. Ez az opció egy év mülva letelik. Mármost az uj gyár a magyar aluniiniumgyártást ugy akarja megoldani, hogy ahhoz dorogi hulladékszenet akar felhasználni. De ha ilyen hulladékszenet megmozgatunk és azt szállítunk, elképzelhető, hogy mennyire felszökik és nem rentabilissé lesz az ára. Azonkivül ehhez drótkötélpálya, elevátorberendezés kell, ami szintén dr ágit ja a szenet. Ha figyelembe vesszük, hogy azt le keü úsztatni a Dunán Csepelig, s az évnek egyrészében jégzajlás van. amikor is nem hajózható a Duna, akkor ezt a szenet ott tárolni is kellene. A magyar szeneknek pedig megvan az a sajátosságuk, hogy szabad levegőn fűtőértékükből veszítenek. Mi történnék tehát, ha Csepelen megvalósítható volna is ilyen módon a magyar alumíniumgyártás? Ez nagyon drága gyártás volna,^ akkor ez a gyár szubvencióért jönne, vagy védővámot kérne és ennek megint a magyar fogyasztás adná meg az árát! Én a magyar aluminiumgyár felállítására a következő megoldást találom célravezetőnek: Létesitsen az állam a Talbot-centráléval vagy más, a közeljövőben épitendő villamoserőteleppel kapcsolatban egy külön villamosenergiatermelő telepet csak egy nagy timföldgyár és aluminiumgyár rendelkezésére és céljaira. Adja ezt a villamosenergiát kilowattóránként 1*3 fillérért. Az aluminiumgyár — és ez itt a lényeg — feltétlenül állami üzemben volna tartandó. Egy további és későbbi intézkedés az volna, hogy létesitsen az állam, ha arra magánvállalkozás nem jelentkezik» egy^ aluminiumfeldolgozó gyárat is, és törekedjék oda minden rendelkezésére álló eszközzel, hogy a belföldi villamosítás céljaira és minden egyéb más célra, mindenütt, ahol csak lehetséges, csak magyar gyártmányú aluminiumot hiasználjanak fel. . írjon ki az állam egy nemzetközi pályázal ülése 1928 máyus 22-én, kedden. tot, hogy mely gyárak milyen összegért és milyen feltételek mellett volnának hajlandók egy magyar aluminiumgyár felépítésére és eljárásaikat milyen licenciadíjakért bocsátanak rendelkezésre 1 ? Mozgalmat kell indítani» hogy a magyar bauxitot ne szállítsák ki a külföldre, hanem idehaza dolgozzák fel! (Helyeslés a középen.) Idehaza dolgozzák fel a mi magyar bauxitunkat, ezt a mi nemzeti kincsünket, csonka Magyarországunk számára, hazánk javára! És ha már nem lehet a magyar bauxit kivitelét a fennálló bauxitkiviteli; szerződés miatt kormányrendelettel betiltani, tétessék lehetetlenné, hogy a Bauxit Tröszt tőzsdei manőverezésekkel és minden produktiv hazai ipari munka nélkül két és fél millió svájci frank nyereséggel zárhassa mérlegét. Ennek a nagy és országos jelentőségű célnak elérhetéséért és a magyar állam jövedelmeinek produktiv ipari munkával való gyarapithatásáért a következő határozati javaslatot vagyok bátor tisztelettel benyújtani (olvassa): »Utasítsa az Országgyűlés a kereskedelemügyi minister urat, hogy egy magyar aluminiumgyár létesítésére nemzetközi pályázatot irjon ki«. T. Ház! Amikor a magyar mérnöki kar százai munka nélkül vannak és a magyar kereskedelmi ministeri székben magyar mérnök ül, csak természetes, hogy a magyar mérnökök tőle várják a magyar aluminium-kérdés megoldását. A magyar magántőkének, ha volna is elég 1 anyagi ereje, a Bauxit Tröszt összekötettései miatt nem ' lesz elég vállalkozási kedve, úgyhogy a magyar állam nagy anyagi erejének, tőkéjének és hitelének kell segítségül jönnie! Legyen a magyar aluminiumgyár állami mű, csak épen ugy, mint ahogyan állami mű az Németországban is! A mérnök-minister urat szaktudása, mér-. nöki diplomája nemcsak feljogosítja, hanem hivatottá is teszi e probléma gyakorlati megoldására és akkor a magyar ifjúi mérnöki kar álma is valóra fog válni ég a Vértesekben felépülnek majd a hatalmas gyártelepek, felépülnek majd a hatalmas gépcsarnokok hatalmas gépberendezéseikkel és be fogdák népesíteni azokat dolgozni vágyó ezernyi és ezernyi magyar emberek! A felhatalmazási javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a közéven. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ! Urbanics Kálmán jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Képviselőház! Beszédemben nem szándékozom foglalkozni a költségvetés számszerű adataival, mert hiszen erre a költségvetési vita folyamán már bőséges alkalom nyílott; csak egy pár számmal kivánok foglalkozni és utalni akarok azokra, amiket a költségvetési vita folyamán már elmondottunk. Végtelenül szomorú tünetnek látjuk azt a körülményt, hogy az államháztartásban a pénzügyminister mindinkább arra törekszik, hogy a közvetett adókat emelje, ahelyett, hogy arra törekednék, hogy legalább az egyenesadó a közvetett adó arányát a békebeli állapothoz igyekeznék visszaállítani. A forgalmiadóról már sok szó esett itt; a forgalmiadó körül történt visszaélések külön lapra tartoznak, de maga ez az adó is annak idején csak egy szükségadónak állíttatott be, viszont ma már az állam egyik fő adóbevétele. Nem állítom, hogy ezt talán máról holnapra meg lehetne szüntetni, miután ez másutt is bizonyos nehézségeket okoz és a városok háztartásával is bizonyos
