Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-173

As országgyűlés képviselőházának 173. ülése 1928 május 22-én, kedden. 47 megbeszéljék, hogy: »Ezekért az adókért mit akartok ellenszolgáltatásképen kapni?« Sehol. Négy-öt ember a paroehián összeül és kegyes szavalgatások között megállapítja, hogy megalakult az egyházközség, kiróják az adókat, amelyeket közadók módjára hajtanak be. Ha nem fizet az a proletár, elviszik a bútorát, vagy ha nem akarja elvitetni a bútorát, viheti a holmiját a zaeiba, hogy adóját megfizethesse. Az urak beszélnek tehát terrorról akkor, amikor ilyen módon is állapitanak meg és zuditanak a munkásságra terheket, amelyeket a munkásságnak fizetnie kell. amelyekből azonban semmi haszna nines?! (Györki Imre: A ministerelnök ur már nem is beszél terrorról, azt természetesnek találja!) Ha ennél a pontnál vagyok, kénytelen vagyok egy kijelentést tenni. Nevezetesen költségvetési beszédemben emiitettem azt, hogy

/ a győri gyárvárosi római katholikus r egyházközség a templomban összegyűjtött pénzt parochiára költötte el. Kénytelen vagyok kijelentéseimet rektifikálni, mert tévesen informáltak. Nem a parochiára költötték el, hanem a püspök kijelentette, hogy fatemplom ide, fatemplom oda. de ha papot akartok, tessék parochiát csinálni. Most az a helyzet, hogy van egy fatemplom és van egy diszes parochia, mert a püspök ur azt mondotta, hogy első a parochia. Nem a hívőktől összegyűjtött Összeget használták fel tehát a parochia építésére, hanem adott a város, adott a kultuszminister ur, egy nagyprépost is adott valamit, a. hivek is adtak és igy létesült a parochia. (Egy hang a jobboldalon: Mi köze ennek az appropriációhoz? ) Csak azt akarom mondani, hogy nincs joga annak terrorról beszélni, aki állampolgári jogokat terrorizál el, állampolgári jogok gyakorlását teszi terrorral lehetetlenné; nincs jog'a annak munkaszabadságról beszélni, aki a munkaszabadság elvét mindennap lábbal tiporja; nincs joga és nem is áll jól a t. többségnek szakszervezeti terrorról beszélni akkor, amikor szankcionálják és egészen természetesnek találják az adózásnak azt a módját, amelyet előbb voltam bátor említeni az egyházközségekkel kapcsolatban. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Ez törvényes alapon történik!) A szakszervezetek sem állanak törvényen kivül, ezeknek törvényesített alapszabályaik vannak. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Törvény rendeli, hogy az egyháziadót közadók módjára kell beszedni! — Rassay Károly: De a mértéket is megszabja, hogy meddig lehet behajtani, csak a jövedelmiadó 10%-ig és ezt nem. veszik figyelembe!) Egyáltalán nem veszik figyelembe. (Gr. Bethlen István minister elnök: Ezt sérelem tárgyává lehet tenni!) Az egyáltalán nem használ semmit. (Rassay Károly: Ha tömeges a sérelem, akkor mégis más orvoslás kellene!) De, t ministerelnök ur, nemcsak ebben van a sérelem, hanem abban, hogy az egyházközségnek mondjuk 3000 tagja van s öt ur és három asszony összeül és együtt nyolcan megállapítják, hogy a 3000 mennyi adót tartozik fizetni. (Jánossy Gábor: A közgyűlést össze kell hívni!) De nem hívják össze, hiszen ez a terror! (Jánossy Gábor: Fellebbezhet!) Ugyan, ne tessék ilyet mondani! Hová fellebbezhet? (Jánossy Gábor: A felettes hatósághoz! — Egy hang jobbfelől: Az egyházkerülethez! — Jánossy Gábor: Végeredményben ahhoz!) Hogy valamiképen a szakszervezeti kérdés rendeződjék, a ministerelnök ur Debrecenben tartott beszédében beigérte a szakszervezeti törvényt. (Györlki Imre: Nem kell komolyan venni az ő ígéreteit!) Amikor a ministerelnök ur elfoglalta a kormányelnöki széket, az akkor tartott beszédében már beigérte, hogy a közszabadságok tekintetében enyhülés fog beállani, közeledni fogunk a békebeli állapotokhoz. Az egyesülési és gyülekezési jog, a sajtószabadság terén több reformot helyezett akkor a minister ur kilátásba, amely reformok valamivel közelebb hozták volna az országot a közszabadságok tekintetében a békebeli állapotokhoz. Azóta talán háromszor történt — ha jól emlékszem — a ministerelnök ur részéről erre utalás, legutóbb Debrecenben is, ennek azonban vajmi kevés nyomát látjuk. Egy kis különbséget talán mégis találunk — igy a gyülekezési jog terén — és ez a következő: Az előző belügyminister ur korában a rendőrség csak akkor engedélyezett szocialistáknak gyűlést, ha előzőleg megkérdezte abelügyministert. Most az az ujitás, hogy a főispánt is meg kell kérdezni, azután meg kell kérdezni^ a kerületi rendőrkapitányságot, és ha a főispán és a kerület is hozzájárul ahhoz, hogy X. Y. szociáldemokrata képviselő beszámolót vagy gyűlést tarthasson, akkor ezt telefonon be kell jelenteni a belügyminister urnák abban a formában, hogy »két fórum hozzájárult, én tehát megengedtem.« Egyébként nem sok változás történt a gyülekezési szabadság, a gyülekezési jog terén. (Propper Sándor: Ez az igazi tanácsrendszer! — Györki Imre: Megengedik & gyülekezést, ha Gálócsy Árpádnak nincs kifogása ellene. Öt is megkérdezik!) Némelykor ez is megtörténik... (Egy hang a jobboldalon: Ki az a Gálócsy? — Propper Sándor: Egy paralitikus öreg ur, aki pénzt kap a belügyministeriumtól!) Elnök: Propper Sándor képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. __^ Malasits Géza: ... de nem tartom érdemesnek, hogy megemlítsem itt a Házban. Nem kívánok erre kiterjeszkedni, csak azt akarom itt jelezni, engem íaz vigasztal meg, hogy a ministerelnök ur többizben igérte már meg a közszabadságok kiterjesztését, többizben hallottunk már ígéretet arra nézve, hogy közeledni fognak valamiképen a békebeli állapotokhoz, de mindez nem következett be. Remélem, az sem következik be, amit a ministerelnök ur Debrecenben a szakszervezetekről mondott és remélem, azt is ad graecas calendar tolják ki, mint^ a közszabadságok kiterjesztését. Ez, is kívánatos volna, mert szerény véleményem szerint az a szakszervezeti törvény, amelyet a ministerelnök ur kormánya dolgozna ki és terjesztene a Ház elé, hasonlítana ahhoz az úgynevezett Knebelgesetz-hez, amelyet az 1900-as évek elején a német Reichstag elé terjesztettek és amelyet akkor még a német centrum sem talált elfogadhatónak. Valahogyan ez a Knebelgesetz kisért a magyar kormányférfiak fejében is. Ha a ministerelnök ur ebben a tekintetben beváltja igéretét, valószínűleg találkozni fogunk a Knebelgesetz-el, tehát a huroktörvénnyel uj kiadásban a magyar szakszervezetekkel szemben. (Propper Sándor: Leforditják a, német törvényt a sajtóhibákkal együtt! — Gr. Bethlen István: Milyen jó próféták! Mindent tudnak előre! — Rassay Károly közbeszól) Ami a fasizmust illeti, megnyugtathatom t. képviselőtársamat. A ministerelnök ur kiküldött egy tanulmányi bizottságot Olaszországba. A volt ministerelnökségi államtitkár, a mostani földmivel'ésügyi államtitkár volt a bizottság feje. Végig is tanulmányozták Olaszországot, tanulmányozták és obszerválták azokat az állapotokat, amelyek Olaszországban