Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.
Ülésnapok - 1927-173
48 Az országgyűlés képviselőházának találhatók, de tapasztalataikról jelentés nem látott napvilágot, mégpedig azért nem. mert még a fasiszta kormány is szükségesnek tartja azt, hogy a belbéke, a nyugalom és a kormányzat egyensúlyának fel nem billenése erdekében valamelyes koncessziót adjon a munkásságnak. Ami a fasizmusban rossz, munkás- és szabadságellenes, azt ez a kormány feles számban alkalmazta és gyakorolta eddig is; (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) de ami abban jó, annak megadásától ez a kormány irtózik, márcsak azért is, mert valahogy el van kötelezve arra, hogy a nagytőkét támogassa. (Propper Sándor: Azt már nem engedné Fenyő Miksa!) Itt azután a Fenyő Miksának, az Omge-nek, az Omke-nek, a Gyosznak, a Vasművek- és Gépgyárak Országos Egyesületének ellenállásával találkozik, tehát erről nem beszél. Ellenben ami a fasizmusban munkásés szabadságellenees, azt fölös számmal alkalmazzák nálunk. Erre nézve igen jellemző adatot tudok mondani. Méltóztatnak tudni, a rendőrség szörnyű módon buzgólkodik azon, hogy minden nap ujabb és ujabb kommunistasejtet fedezzen fel. Odáig ment a dolog, hogy egészen a családokig hatol be a kutatás, a szimatolás. Ez olyan pompásan van kiépítve, mint az adóbehajtó apparátus, ugy, hogyha valahol az ördögárok partján tiz munkás a fűben heverészve beszélne a kommunizmusról, egészen bizonyos vagyok benne, hogy este már letartóztatnák őket. Tehát ennyire ki van fejlesztve a kommunisták elleni küzdelem. Ezzel szemben csak egy év alatt több, mint háromszázezer pengő kárt okoztak a legszegényebb embereknek csak itt Budapesten a kaució-svindlerek. Háromszázezer pengőt csaltak ki. Ezek között az egyik a Gyukics—Kende—Krausz társaság öt különböző vállalatot alakitott, amelyekbe kauciós alkalmazottakat vettek fel. Az öt vállalathoz felvett kauciós alkalmazottak pénzét elsikkasztották, akkor azután alapítottak egy hatodik vállalatot, oda is vettek fel kauciós alkalmazottakat és az ezektől beszedett pénzekkel elégítették ki az előbbieket, illetőleg tömték be a szájukat azoknak, akiknek pénzét elvették. Denikve egy esztendő alatt több, mint 300.000 pengő kárt okoztak ezek a kauciós svindlerek, mig végre nagy nehezen megmozdult a rendőrség. Elismerem, hogy az utóbbi hetekben megmozdult a rendőrség, figyelte a lapok hirdetési rovatait, figyelte ezeket a kauciócsalókat. De kijelentem, t. belügyminister ur, hogyha csak tizedannyi figyelmet fordított volna a rendőrség erre a nagyon fontos kérdésre, — mert igen szegény, sorsüldözött emberek pénzéről van szó — mint a munkásmozgalom ellenőrzésére, akkor nem történhetett volna meg az a világraszóló botrány, hogy fegyháztöltelékek háromszázezer pengőt tudjanak kicsalni a legszerencsétlenebb emberektől, állás nélküli tisztviselőktől és munkanélküli munkásoktól. Ha csak tized anynyi figyelmet fordított volna erre, nem történtek volna meg ezek az esetek. Ugy látszik, erre nem voltak rendőrközegek. Annál több van azonban, mikor munkásgyülésékről és egyébről van szó, amikor egyéb helyeken kell figyelni a dolgokat. Még két dolgot kívánok felemlíteni. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy Kálnoki-Bedő igen t. képviselőtáirsam az igazságügyi tárca tárgyalásánál felszólalt és felszólalásában a következőket mondotta (olvassa): »Nevezetesen Propper Sándor és Györki Imre igen t. képviselőtársaim azt hangoztatták, hogy legyen már vége a politikai bosszunak. Minket, 173. ülése 1928 május 22-én, kedden. igen t. képviselőtársaim, egy nagy világnézeti szempont választ el egymástól. Mi a polgári társadalom harcosai és megyőződéses hivei vagyunk, önök pedig, igen t. képviselőtársaim, a történelmi materializmusnak hivei, amelynek végén ott van a »Kommunista Kiáltvány« és a kommunizmus, ezt nem tagadhatják. Ha tehát önök ezt a polgári társadalmat felfordítani akarják, — mert hiszen a vége mégis csak az — akkor itt tulajdonképen egy világnézeti élethalál harc van és ezt politikai bosszunak minősiteni igen gyenge dolog volna.« Kálnoki-Bedő igen t. képviselőtársam világnézeti harcról beszél. Azt mondja, hogy az egész polgári társadalom áll velünk szemben ebben a világnézeti harcban. Tudom, hogy Kálnoki-Bedő igen t. képviselőtársam nagyon közel áll a ministerelnök úrhoz és többé-kevésbbé a ministerelnök ur nézetei is kifejezésre jutnak ebben a beszédben, azért kívánok erre felelni. (Propper Sándor: Valamikor Marosvásárhelyen jó szabadkőműves volt.) Végtelenül csodálkozom azon, hogy Kálnoki-Bedő t, képviselőtársam nem tudja azt a különbséget, amely a között van, hogy valaki vagy valakik egy államformáért, egy termelési formáért, egy társadalmi formáért küzdenek törvényes kereteken belül, törvényben megengedett eszközökkel, demokratikus és parlamentáris utón és aközött, hogy ugyanezt a célt valakik diktatúra utján a társadalmi rendnek erőszakos felforgatásával akarják elérni. Hogy egy előkelő bankember, — mert tudtommal Kálnoki-Bedő t. képviselőtársam az — egy volt 48-as meggyőződésű ember ezt a különbséget nem tudja, ezt én végtelenül sajnálom. Mindenesetre illenék annyit tudni, mint amennyit tudnak azok a német választók, akik most a szocialistákra adták szavazataikat, mert tudják, hogy a szocialistapárt győzelme Németországban békét jelent a nemzetek között, demokratikus haladást, demokratikus fejlődést jelent. (Felkiáltások a jobboldalon: Majd meglátjuk!) Mi, igen t. képviselőtársam, soha sem tagadjuk azt, hogy igenis ennél a mai társadalmi rendnél meggyőződésünk szerint jobb és megfelelőbb társadalmi rendért küzdünk. Soha sem tagadtuk azt, hogy a mi ideánk egy társadalmi rendszer, amelyben a termelés annyira tökóletesitve van, hogy a tőkés munkanélküli jövedelmére ott szükség nem lesz; nem lesz szükség arra a rugóra, amely ma az emberek egyrészét takarékosságra birja, arra, hogy tőkés vállalatokba helyezzék el az ő pénzüket, hogy az igy kamatozzék. Amikor a termelési viszonyok annyira fokozódtak, annyira fejlődtek, hogy nem lesz szükség arra, hogy valakik, egyeseik, egy egész embercsoport munkanélküli jövedelmet élvezzen, hanem az egész társadalom egységesen jól éljen, az a társadalom a mi ideálunk Gyakorlatilag is megmondhatom ezt az ideált, csak egy egész kicsi példával, a szénről. Amerikában a szén magángazdálkodás tárgya. Sehol olyan borzalmasan nem zsákmányolják ki a bányamunkásságot, mint Amerikában. Azok a biztonsági törvények, amelyek Amerkiában jelenleg érvényben vannak, 28—30 évvel maradtak el Európától. Sehol olyan borzalmas bányaszerencsétlenségek nem történnek, mint Amerikában, azért, mert ott a bányászati tisztán, kizárólag a kapitalizmus profitdühének van kiszolgáltatva. Hogy ez a sokat dicsért kapitalizmus profitdühében mire képes, azt a legutóbbi bányaszerencsétlenség mutatja Amerikában, Embervéren gázol keresztül ez a kapitalizmus, ez a profitvágy, ha nagyobb profit-