Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-173

46 Az országgyűlés képviselőházának bér alacsonysága mellett még ennél is jobban sújtja és úgyszólván lehetetlenné teszi a munkás háztartását az a szörnyű házbérteher, amely reá hárul. Az 1917. évi lakbér máir magasabb volt, mint az 1914. évi laiklbér, mert ismerve a háztulajdonosok mohóságát, azt hiszem, nem mondok újságot, amikor azt mondom, hogy máor 1914-ben kezdték a lakbéreket emelni

% olyan mértékben, amilyen mértékben az infláció terjedt, — hiszen 1914 július közepén már megszűnt az aranykorona, azontúl állandóan higgitották fel a koronát — tehát 1917-ben már lényegesen magasabbak voltak a lakbérek, mint 1914-ben. Most a munkásnép ennek a lakbérnek 80%-át fizeti, amely 100%-nak felel meg, de mert a munkáslakálsok száma alig szaporodott, attól eltekintve', amit a főváros épitett, no meg egy-két barakot leszámítva, amelyet a kormány rendbehozott, tehát most ujakat építettek, amelyekre^ nézve a házb árszabályszabályzatnak ez a része már nem érvényesül, tehát itt olyan házbéreket kell fizetni, melyeket a háztulajdonos szabott meg. T. Képviselőház! Akin elk alkalma nyílik Budapest perifériádra menni, méltóztassék egyszer fáradságot venni, tessék kimenni az urak közül a Ferencváros külső részébe vagy az Angyalföld külső részébe, ahol munkások 50 négyzetöl telket bérelnek — tehát nem házat, nem lakást, hanem 50 négyzetöl, 30 négyzetöl teliket bérelnek — a telektulajdonostól és e telekbérleten fizetnek annyit, amennyit másutt rendes szobakonyhás és közművekkel ellátott lakásért kell fizetni. Erre az 50 négyzetméter területre épít magának a munkás egy kis kalyibát, viskót, félig ócska téglából, törött tányérokból, a leglehetetlenebb, legképtelenebb anyagból. Ebben lakik a munkásság igen-tekintélyes része. Ha számitom a házbért, a villamos, a helyiérdekű vasút vagy a Máv. utazási költségeit, ugy nem tiílzok, ha azt mondom, hogy a munkás keresetének több, mint 40%-a lakásra és a közlekedésre megy el. Marad tehát a megélhetésre 60%, ebből kell neki keresetiadót, munkásbiztositási járulékot fizetnie. (Rubinek István: És szakszervezeti járulékot!) Természetesen, (a szakszervezeti járulékot is ebből kell kifizetni, az erre való költséget sem az angyalok potyogtatjáik le a földre. (Propper Sándor: A Nemzeti Kaszinóba nem, vészük, be őket!) Ha ezeket figyelembe vesszük, megtaláljuk ezekben a számokban egy nagy, értékes társadalmi réteg tragédiáját. Ha már a szakszervezeteknél vagyunk, legyen szabad még valamit felemlitenem a szakszervezeti terrorra vonatkozólag. Érdekes és tanulságos ez is. (Propper Sándor: Hol van az t egységespárt szakértője?) Majd elolvashatja ezt ő is, ha tetszik neki. Már rámutattam néhányszor arra, hogy az állami munkanélküli biztositás 28 államban megvan, Magyarországon nincs meg. Abban az Ausztriában, — amelyet a t. ministerelnök ur mint elrettentő példát állított elénife 1923-ban, az inflációs időkben; amelytől óvott bennünket és nyíltan felhivta a nemzet figyelmét arra, hogy Isten ments bevezetni az indextörvényt, mert akkor Magyarország is Ausztria sorsára jut — ebben az Ausztriában igenis, van munkanélküli segély és ebben az Ausztriában tizenegy pénzintézet takarékbetétállománya még egyszer annyi, mint Magyarország 13 legnagyobb pénzintézetének takarékbetét állománya. Ausztriában tehát, ahol bevezették az index-törvényt, alhol állami munkanélküli bizto173. ülése 1928 május 22-én, kedden. sitás és általánosi, egyenlő, titkos választójog van, ugy látszik, a pénzügyeknek ez nem ártott meg. (Gr. Bethlen István ministerelnök: De nem is használt! — Jánossy Gábor: Ausztria békében is tőkeerős állam volt! — Propper Sándor: Nálunk nagyon használt a nyilt szavazás! Boldogok vagyunk! —- Gr. Bethlen István ministerelnök: Nem lehet a két dolgot most egyszerre Összekeverni! — Propper Sándor: Ön azt mondotta, hogy nem használt! — Gr. Bethlen István ministerelnök: Az bizonyos, hogy nem használt a munkanélküli segély a pénzügyi helyzetnek! — Propper Sándor: Nem is ártott, mert visszafolyik a nagy reziervoárba! —« Zaj.) Az a pénz, amelyet erre szán az állam, egyébként is elfolyik, csak egészen más csatornákba, oly au csatornákba, (Gr. Bethlen István ministerelnök: Ujabb munkanélküliek teremtődnek!) ahol sokkal kevesebb hasznot hajtanak. Merem állitani, hogy a kormány, hatalmának fentartása érdekében, bizonyos alakulatok támogatására majdnem annyit költ, mint amennyibe Ausztriában kerül a munkanélküli segély. Tessék nekem ezt elhinni, mélyen tisztelt minsterelnök ur. (Jánossy Gábor: Tényeket!) Nem hiába öltözködnek proletárok fekete uniformisba. Azok a súlyos összegek, amelyek az egyes minister uraknak, különösen a belügyminister urnák, állanak rendelkezésükre, rendelkezési alap címen, ékes bizonyítékai annak, hogy milyen támogatásban részesülnek azok, akiket mi ellenünk akarnak az urak felhasználni. De nem. erről akarok beszélni, hanem a terrorról. Ismétlem, tehát, hogy 28 államban van munkanélküli segély, Magyarországon nincs. Itt a munkásnak nem marad más hátra, mint beiratkozni a szakszervezetbe. Amikor erről van szó, az. urak mindig hazafias tremolo hangon (Propper Sándor: Crescendo!) beszélnek a szocialisták terrorjáról, de a legkevésbbé azoknak van joguk erről beszélni, akik terrorisztikus eszközökkel akasztják az anélkül is szenvedő, küszködő munkásnép nyakába azokat az adókat, amelyeknek létesítéséhez, megszavazásához és behajtásához a munkásság sohasem járult hozizá. Terrorról beszélnek az urak, erről prédikálnak nemcsak a kormányszékben, nemcsak a képviselői padokban, hanem a templomokban is. Én mondok most eseteket a terrorról. A kültelken összeül a plébános ur 11—12 ismerősével, közöttük pár templomos nénikével és megállapítják, hogy X. községben vagy X. kerületben római katholikus egyházközséget kívánnak alakítani. Rögtön meg is állapodnak azokban az alapszabályokban, amelyeket Haller t. képviselőtársam volt sízives még minister korában rendelkezésükre bocsátani. Azizal a ténnyel, hogy ezeket az alapszabályokat elfogadják, az egyházközség már létesül is. Kinevezik az egyházközségi tanácsot és kiróják az adókat, elsősorban természetesen a lakosság többségét képező proletárokra. Kérdem a t. Házat, megkérdezte-e valaki ezeket a proletárokat, hogy: »Halljátok, akarjátok-e ezt az adót fizetni?«, amely adó sok esetben nagyobb, mint a szakszervezeti járulék. Tudnék erre nézve példákat felhozni, de most nem hozhattam el azokat, mert, sajnos, ma hirtelen be kellett ugranom, de hozhattam volna példákat arra, hogy sokkal több adót fizetnek az egyháznak, mint amennyi a szakszervezeti járulék. De ha már terrorról beszélnek, kérdem, hogy hol és mikor kérdezték meg ezeket a munkásokat, hogy akarják-e az adót fizetni, hol és mikor ültek össze a munkásokkal, hogy