Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-173

Az országgyűlés képviselőházának 173. ülése 1928 május 22-én, kedden. 43 tait tanulmányozza. (Peyer Károly: És csupa bankettet látott!) Azért jött ide, hogy a saját szemeivel meglássa azt, hogy mit tett ezzel a nemzettel a trianoni békeszerződés; azért jött ide, hogy Magyarország kulturális, közgazdasági, kereskedelmi és egyéb állapotait tanulmány tárgyává tegye és hogy igy azután — felteszem róla — annál eredményesebben, annál nagyobb vehemenciával harcoljon és* küzdjön a megcsonkított országért. Ha ez volt a szándék, akkor ezt az urat igen udvariasan és barátságosan kellett volna fogadni, mindazt, amire neki szüksége van, statisztikai adatokat, utazási könnyítéseket, egyáltalán, hogy mindent láthasson, szívesen a rendelkezésére kellett volna bocsátani, hogy mindazt a missziót, amelyet betölteni vállalt azzal, hogy idejött, teljes mértékben betölthesse. Ezzel szemben mit látunk? Amint az ország határát elérte, egészen a mai napig hallatlan fényűző oécók egész sorozatát. (Ellenmondások jobbfelől. — Jánossy Gábor: Nem cécó és nem fényűzés!) Látjuk azt, hogy mesterségesen kinai falat húznak köré, mesterségesen igyekeznek elzárni a valóságtól azt az urat, hogy ne lásson, ne halljon semmit, csak azt a hallatlan parádét, amelyet körülötte csinálnak. (Meskó Zoltán: Ezerszámra mennek eléje a falusi emberek gyalog s ez nekik cécó!) Ezzel nem szolgálják az ország érdekeit, ezzel azt a hamis illúziót keltik a külföldön és ennek az urnák lelkében és az ő kíséretében, (Jánossy Gábor: Tisztában van mindennel!) hogy Magyarország csak sir, csak jajgat, valójában azonban jó dolgunk van, mert csak azoknak a nemzeteknek van jó dolguk, amelyek ilyen banketteket, löncsöket és dinéket tudnak rendezni. (Jánossy Gábor: Az a tömeglélek hálája!) Ez nem méltó a nemzethez és épen ezért mi nem kivánunk ebben résztvenni; nem kívánunk benne résztvenni annál kevésbbé, mert meg vagyunk róla győződve, hogy az ilyen parádéknak és az ilyen túlzottan felcsigázott érdeklődésnek még igen keserves, igen rossz hatása lesz magára az ország lakosságára. (Jánossy Gábor: Gyerünk tovább!) Jól tette a képviselő ur, hogy erre figyelmeztetett, mert mondtam volna valamit, amit jobb lesz, ha nem mondok meg ezzel kapcsolatban. (Jánossy Gábor: Méltóztassék! Én miattam megmondhatja!) Én csak arra akarok rámutatni, — a kor sok mindent megbocsát, nem akarom ezt az urat megsérteni — hogy Budapesten egy újság már arról irt egészen komoly formában, hogy ezt az urat válasszuk meg királynak. (Meskó Zoltán: Sajtószabadság van! Egy magyar embernek eszébe jutott!) Nem azt akarom mondani, hogy a kormány tiltsa be ezt az újságot — értsék meg — hanem csak azt akarom ezzel jellemezni, hogy egy személy... (Meskó Zoltán: És ha...?) Mindenesetre kívánatos volna, hogy minden két évben... (Peyer Károly: Legalább a szabad király választóknak még egy jelöltjük lesz! •-— Jánossy Gábor: De hiszen ez nem királyválasztás, hanem appropriáció! — Peyer Károly: Hiányában vannak a jelölteknek!) Ha már tréfára fogjuk a dolgot, akkor én is azt felelem: legyen minden két évben királyválasztás a képviselők utján és minden öt évben képviselőválasztás; akkor boldog lesz a magyar. De nem erről van szó. (Meskó Zoltán: Hol itt a humor?) Arról van szó, hogy hia Valiafci eljön ebbe az országba komoly hittel és lelkesedéssel a mi állapotainkat tanulmányozni és rajtunk segíteni, akikor a legkevesebb, amit tehetünk, az hogy udvariasan, barátságosan fogadjuk, de ezen túl ne menjünk, hamis illúziókat ne keltsünk a nép lelkében és ne hitessük el a magyar néppel, hogy valaki tud jönni akár Angolotrszágból, akár máshoinnan, egy előkelő protektor, aki mint mózesi tűzoszlop ki fog vinni bennünket a sovány Magyarországból a nagy virágos Mlagyairországra. (Zlinszky István: Ez a mi Mózesünk: Lord Rothermere a mi Mózesünk!) Rendben van; Isten éltesse, önöket is, őket is. (Maday Gyula: A nemzet háláját kimutatja vele szemben! — Meskó Zoltán: A maguk Mózese Bécsben ül. — Derültség.) Tessék kimutatni a hálát, de ne kívánják, hogy mi a mi tömegeinket is hamis illúzióikban ringassuk. Mi tehát egésaen nyíltan megmondjuk: Örvendünk a szerencsének, de ennél tovább nem kivánunk menni. (Meskó Zoltán: A munkások résztvettek az ünneplésben, csak a vezérek nem! — Zlinszky István: Az Istvántelki műhely munkásai kivonultak! - Zai.) Elnök: Csendet kérek! (Kabók Lajos: Napiparancsra! — Ellenmondások jobbfelől. — Maday Gyula: Százezer embert nem lehet kiparancsolni! — Meskó Zoltán: Az egész földmunkásság ezrével volt ott, csak a vezérek tüntettek távollétükkel. — Krisztián Imre: Nem az önök parancsára hallgatnak, az fáj!») Malasits Géza: Hogy kinek a parancsára hallgatunk és beszélünk, arról majd beszélek! (Peyer Károly: Meskó csak a Paluszövetség tömegeivel törődjék, hogy maradjanak rendben! A többit bizza reánk! — Meskó Zoltán: Én törődöm is az én népemmel és csaik az ő érdekébei] dolgozóim és nem mások érdekében. — Rothenstein Mór: Még sem lesz még egyszer államtitkár! — Meskó Zoltán: Ha magától függ, nem; ha najtlam áll, akkor igen!) Eleget beszéltem már erről a témáiról s ne kívánják az urak és ne provokáljaniak arra, hölgy többet beszéljek róla. Még egyszer megmondom azt, hogy mi nem veszünk részt semmiféle ünneplésben, meirt ez hozzátartozik a mi elvi felfogásunkhoz; másrészt pedig már csak azért sem veszünk részt, mert nem lakarjutk! azt a látszatot kelteni, hogy mi szociáldemokraták is abba a hamis illúzióba estünk, mintha egy embertől, vagy két embertől vagy öt embertől vágnánk az ország sorsának jobbrafordulását. Itt egyetlen egy lehetőség van, igen t. uraim: az, ami felkelőben van és ami minden ellenagitáció ellenére is Franciaországban is mutatkozott: a balratolódás, — mert bár látszólag a középpártok győztek, bár látszólag Poincaré ur győzött, mégis az a körülmény, hogy minden kommunista, minden monarchista és minden royalista agitáció, azonkívül a francia nehézipar minden erőlködése ellenére is mi szociáldemokraták olyan számban jöttünk be, mint amilyen számmal kivonultunk a régi francia képviselőházból; az a körülmény, hogy az egész francia közvélemény kényszeríti Poincaré urat arra, hogy baloldali politikát csináljon, bizonyítja, hogy ig-enis Európában a kurzus balfelé indul. A most lezajlott német választások • mindennél jobban bizonyítják, hogy Németországban is a hangzatos jelszavakkal, az álnacionalista jelszavakkal felszámoltak, nem kellenek nekik azok a pártok, amelyek kifelé a tömegek felé, a választók felé monarchizmust prédikálnak, a szokott jobboldali frázisokat mondják, a viszonyok kényszerítő hatása alatt azonban kénytelen mégis a locarnói politikát csinálni. A német munkásság és polgárság szívvel-lélekkel igenis odaállott a béke politikája, a népek KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIII.