Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-173

42 Az országgyűlés képviselőházának Skandináviát és az Oroszországtól elszakított államokat. Egyben rámutatott t. képviselőtársam arra a páratlanul lelkes fogadtatásra, amelyben Magyarország barátjának fia itt a napokban részesült. Én nem akarok ebből az ünneplésből elvenni semmit (Meskó Zoltán: Levizsgáztak tegnap az urak!) és nem akarom ezt az urat megbántani, korántsem akarom a magyarságot érzéseiben megbántani. Én tisztelem mindenkinek az érzését, de kénytelen vagyok ez alkalommal is kijelenteni, hogy Magyarországnak más barátai is jártak már az országban, akik ia Magyarországgal szemben Trianonban elkövetett igazságtalanságokért ugyancsak felemelték szavukat és ezeknek szavuk is meglehetősen súlyos volt, sőt — ha nem követek el blaszfémiát — súlyosabb, mint Rothermere lordé mégis korántsem részesültek olyan bánásmódban, mint amilyen bánásmódban ez az ur részesült. (Meskó Zoltán: Tegnap levizsgáztak!) Legyen szabad csak felemlítenem azt, hogy néhány évvel ezelőtt itt járt a belga szociáldemokratapárt egyik vezető egyénisége Vanderwelde. Vanderweldet nem fogadtálk hivatalosan. — Nem is kívánta. — Vanderweldet nem hívták meg egyetlen egy bankettre sem, — nem is kivánta, — ellenben, amint az országba érkezett, rögtön detektivet adtak melléje, hogy vigyázzon arra, kivel beszél. Azonkívül, hogy a mi kongresszusunkon egyáltalában felszólalhasson ahhoz külön engedélyt kellett kérnünk. Az akkori belügyminister ur külön engedélye volt szükséges ahhoz, hogy Vanderwelde elvtárs itt felszólalhasson. (Meskó Zoltán: Egyszer már megégettük magunkat, vigyáznunk kell! — Ugy van! Ugy van! a jobboldalért.) Garanciát kellett vállalnunk azért, hogy Vanderwelde elvtársunk nem mond olyat, ami az itteni füleket sértené. (Felkiáltások a jobboldalon: Nagyon helyes!) Vanderwelde elvtársunk felállott a kongresszuson és nem annyira a nemzetközi szocialista problémákról, mint Magyarország tragédiájáról beszélt. Beszélt róla Petőfi Sándor örökbecsű költeményével, a János vitézzel való vonatkozásban, rámutatván arra, hogy Magyarországnak eddig kikkel kellett megküzdenie. A János vitézt mint szimbolikus költeményt fogta fel és rámutatott arra, hogy a magyarságnak mikkel és kikkel kellett megküzdenie és kikkel kell majd még a jövőben megküzdenie. Igen erőteljes szavakkal mutatott rá arra az igazságtalanságra, amely Magyarországgaltörtént. Ez a Vanderwelde, ez a lenézett szocialista, akit itt detektivekkel őriztek, akire vigyáztak, hogy ne érintkezzék olyan körökkel, amelyeket esetleg az ő tanaival megfertőzhet, megbántva és megsértve ment el innen. Szörnyen bántotta őt, a nyugati kulturembert, az a bánásmód, amelyben itt részesült. És ez a Vanderwelde lett ^később Belgium külügyministere hosszú ideig és annak ellenére, hogy a magyar állam hivatalos közegei gyanakvóan nézték magyarországi szereplését, annak ellenére, hogy itt rendőri őrizet alatt, — sőt mondhatnám, egy kis túlzással — rendőri felügyelet alatt állott, mégis minden alkalmat megragadott arra, hogyha nem is olyan hangosan, nem is olyan tüntetően, ha nem is a galériának beszélve, de hangsúlyozza a világ előtt a Magyarországgal szemben elkövetett igazságtalanságot. (Meskó Zoltán: A vezérek tegnap megint levizsgáztak! Majd a munkások megadjáik a választ erre!) Az a mi bajunk lesz és nem a képviselő uré. Legyen nyugodt, ami a munkásokat illeti, mi a munkásokat eligazítjuk. (Meskó Zoltán: Patentjük van!) Emlékeztetem 73. ülése 1928 május 22-én, kedden. az urakat arra, hogy sokkal előbb, még gróf Teletki ministerelnöksége idején itt járt Magyaroi szagnak egy igen lelkes barátja, aki a leányát is egy magyar fiatalemberhez adta feleségül, aki a háború alatt egy előkelő magyar családból származó fiatalembert őrizett a lakásán és mentett meg attól, hogy internálják, aki ugyancsak minden alkalommal kimutatta ugyan ellenszenvét a kurzussal és a kurzus cselekedeteivel szemben, de Magyarország iránt mindenkor szimpátiát tanúsított, Wedgewood ezredes. Nem akarom az urakat feltartóztatni azzal, hogy Wedgewood ezredest hogyan fogadták. Itten a mozgási szabadsága ugyan megvolt, de azóta is nem egyszer részesült magas helyekről, legutoljára az ügyészi székből meglehetős erős megrovásban. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Itt járt nem is olyan régen Magyarországnak egy igen magas barátja, Ramsay Macdonald, az angol munkáspárt vezére és nem lehessen tudni, a jövő tavasszal talán megint ministerelnök, hiszen a német választások elég perspektívát nyújtanak erre, hogy mi lesz angol-szász elvtársainknál. Nem mondom, itt azután már kissé érvényesült vele szemben az elnézés, nem állott rendőri felügyelet alatt, sőt el kell mondanom, hogy elég udvariasan fogadták, tanácsait azonban korán sem fogadták meg. Ramsay Macdonalddal nem bántak ugy, mint annak idején Vanderweldével. nem bántak ugy, mint annak ideje Wedgewooddal, udvariasan, a kötelező udvariasság szabályai szerint bántak vele, kétségtelen, hogy nem állott rendőri felügyelet alatt, teljesen szabadon mozoghatott, ez igaz, ellenben azokat a gyakorlati tanácsokat, amelyeket arra nézve adott, hogy Magyarország Európával hogyan kedveltesse meg magát, egyáltalán nem fogadták meg. Mostmár leszek bátor Meskó Zoltán igen tisztelt képviselőtársamnak tegnapi szereplésünkre vonatkozólag felelni. (Meskó Zoltán: Erre nagyon kíváncsiak vagyunk!) Kérem, mi mindig ia realitások emberei vagyunk^ nem tesszük és soha nem is tettük azt, hogy emberek előtt annyira — magyarán mondva — megaláztuk volna magunkat. Ezt nyílt, egyenes férfiassággal megmondom itt a t. Ház előtt. Mi mindenkit, aki ennek a csonka Magyarországnak érdekebén bárhol szót emel, tisztelünk és nagyrabeesülünk. (Egy hang a jobboldalon: látjuk! — Krisztián Imre: Távolmaradással tisztelik meg!) Tiszteljük ezt az urat és ennefk az urnák az édesatyját is, távol áll tőlünk az, hogy meg akartuk volna vagy meg akarnók bántani. (Meskó Zoltán: Azért egy. díszpéldány itt lehetett volna még!) Ellenben tartunk attól, hogy ez a túlzott ünneplés valahogy mámorba fogja vinni az országot és a gyakorlati eredmények azután annál keservesebb kiábrándulást hoznak az országnak. Mindenesetre nyugalommal kell az események szemébe nézni és ezt a cécót, amit az urak rendeznek, (Zajos ellenmondások a jobboldalon.) ezt az egyik bankettről a másikra való cipel ést helytelenítem. (Szilágyi Lajos: Ez nem cécó! — Jánossy Gábor: Egy letiport nemzet Önérzete nem cécó! — Zaj a szélsőbal oldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Meskó Zoltán: A szeretet beszél belőlünk hogy akadt végre esy igazi barátunk! — Jánossy Gábor: És a hála!) Malasits Géza: Kérem, Mr. Harms worth azért jött ide, hogy Magyarország közállapo-