Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-184

Az országgyűlés képviselőházának 1 merem, hogy igy van. Most jön ez a gonosztevő szociálpolitikus minister, Ihoz egy javaslatot, amely ujabb terheket ró a polgárságra anélkül, hogy a polgárságnak magának megadná ennek a tervezett törvényjavaslatnak a jótéteményeit. A további okfejtés ugy hangzik, hogy ez a törvényjavaslat abban a nagy hibában laborál, hogy nem öleli fel sz egész nemzetet. Ha az egész nemzetet felölelné, nyilván megszavazná Gál Jenő a javaslatot. Kérdezem azonban, hogy hol van itt a logika. Ö tudniillik nem szavazza meg azért, mert egy kis részét a nemzetnek öleli fel és megterheli az egész nemzetet, de ha az egész nemzetet megterhelné, tehát még négyszer akkora terhet róna a polgárságra az egész nemzet felölelésével, akkor megszavazná. Bocsánatot kérek, ezt a logikát nem értem. (Pakots József; És mondta ezt Gál Jenő? — Felkiáltások a közéven és a baloldalon: Mondta! — Pakots József: De nem igy! — Zaj. — Elnök csönget) T. Ház! Egy ennél sokkal komolyabb momentum jutott azonban eszembe az ő beszéde alatt. 1918 előtt, vagy mondjuk 1914 előtt, a szociáldemokrata mozgalom meglehetősen éles formákat vett és ennek nyilván egyik oka az volt, hogy meglehetősen nagy értetlenség volt a szociáldemokrata törekvésekkel szemben és még azok a lehetőségek sem nyittattak meg a mozgalom részére, amelyek, ha megnyittattak volna, valószínűleg sok minden szenvedelmet parlamenti utón levezettek volna. Ha keresem hogy minő tényezők voltak okai ennek az elzárkózásnak, arról az oldalról minden esetre azt^ fogom hallani, hogy az akkori feudális felfogás, — nem tudom <— a feudális osztályok, amelyek itt és a Főrendiházban benn ültek és semmiféle megértést nem tanúsítottak a szociális haladással szemben. Kérdezem azonban, hogy az a kispolgárság, amelyre speciálisan hivatkozott Gál Jenő t. képviselőtársam, a szociális haladással szemben minő magatartást tanusitott. Ha az én emlékezetem nem csal, akkor azt kell megállapitanom, hogy az a radikális kispolgárság, amely most is ennek a pártárnyalatnak kereteibe van beszervezve, a legnagyobb fokú rokonszenvet (mutatta a szociáldemokrata törekvésekkel szemben. (Fábián Béla: De egyedül állt ellen 1918 októberében! — Pakots József: Ne bántsa a kispolgárságot, az a legdolgozóbb polgári réteg! — Zaj. — Elnök csenget.) Én egyelőre még senkit sem bántottam, csak konstatáltam, (Zaj. — Elnök csenget.) majd ezután fogok bántani. Ha tehát emlékezetem nem csal, akkor a radikális, liberális kispolgárság meglehetősen egy gyékényen árult , a szciáldemokrata törekvésekkel. Emlékezzünk a szavazati jog küzdelmeire. (Fábián Béla: Most is együtt vagyunk ebben a tekintetben! Követeljük a titkos választói jogot! — Gr. Bethlen István miniszterelnök: ö is ezt mondja! — Pakots József: A miniszter ur is követeli! —, Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Szóval méltóztatnak megengedni, hogy ez a megállapitás helyes, hogy tehát az a radikális, kispolgárság Magyarországon, amely most is többé-kevésbé ott van, amely általában a szociáldemokrata törekvésekkel egy húron perdül, támogatta ezeket, amennyire lehetett, gazdaságilag és társadalmi utón is. Gondolom, ez igy van. (Ugy. van! Ugy van!) Rendkívül nagy szenzáció volt nekem, hogy amikor a munkásság részére a kormány és a parlament nyújtani akar valamit, amikor KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIII. L ülése 1928 június 12-en, kedden. Í2Í' olyan törvényjavaslattal jön a kormány, ame

: lyet a szociáldemokrata párt évtizedek ótta sürget, amelynek igényét és szükségességét mi magunk is évek óta látjuk és épen azért érleltük ki, akkor feláll ennek a radikális kispolgárságnak egy nevezetes képviselője és egy semmiképen el nem fogadható logikájú okfejtéssel szembeszegezi magát a munkásság érdekeivel. (Pakots József: Nem helyezkedett szembe!) Nem tudom, hogy minő Pál-, vagy Jenő-fordulás ez. Elfordult a radikális kispolgárság gerincgondolatától, támadta a szociáldemokrata gondolat érvényesülését. Ha ez annyit jelent, hogy a radikalizmusából enged és a nemzet érdekeinek élénk féltése és gyengéd babusgatása az oka annak, hogy még ezzel a teherrel sem akarják megterhelni a nemze* tet, én nagyon örülnék, egy ilyen okfejtésnek. Ha azonban ez annyit jelent, hogy a radikális kispolgárság vezetői a szociáldemokráciával szemben harcot akarnak felvenni, a szociáldemokrata munkássággal szembefordulnak; ha ez annyit jelent, hogy itt uj zászlót bontottak ki, (Pakots József: Jó viccek ezek!) akkor természetes, hogy a parlamenti erőviszonyokról való értékeléseimben és valutártó feljegyzéseimben némi változtatást kell eszközölnöm

? mert hiszen ezentúl minden szociálpolitikai gondolat és javaslat, amely megnyeri a szociáldemokrata párt tetszését, ugy fog alakulni, hogy a jobboldal és a baloldal, a szociáldemokraták a kormánnyal együtt akarni fogják a munkáspolitika fejlesztését, à radikális kispolgárság azonban átveszi az úgynevezett feudális mentalitást és örökséget (Élénk derültség és taps a jobboldalon és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) és szemközt szegezi magát a modern fejlődéssel. Én akkor egyelőre csak. azt kérem, hogy a t. szociáldemokrata képvi-, selőtársaim... (Pakots József: Nagyon fájt a minister urnák Gál Jenő beszéde?!) — nem soványodtam bele — (Derültség a jobboldalon.) megértvén az időknek eme nevezetes fordulását, legyenek szivesek a Népszavában ezentúl ezzel a harci felkiáltással, hogy »Le a feudális gondolattal« nem Tisza Istvánt, Bethlent és Vasst kárpálni, hanem Gál Jenőt, a radikális kispolgári gondolat képviselőjét. (Élénk derültség és taps a jobboldalon és a középen.) Még, egy megjegyzést kell tennem Gál Jenő t. képviselőtársam beszédére. Én nem nyertem előadásából azt a meggyőződést, hogy nem szabad ezt a törvényjavaslatot megsza^ vazni. Nem tudott engem meggyőzni. Bagyogó szónok, nagyszerű koponya, világos okfejtés; természetesen azzal a védőügyvédi és váltóügy védi könnyedséggel, amellyel beszédeit szakaszokra osztván fel, nem törődik azzal; hogy az egyik szakasz a másikkal valami ÖSZA szefüggésben legyen. (Élénk derültség a jobb* oldalon.) De mondom, az okfejtés ragyogó külön-külön, minden egyes részében a beszédének. ; Egy benyomásom azonban volt, nevezete-; sen az, hogy aki őt végighallgatta, az sémi milyen körülmények között az esküdtszéM; biráskodást el nem fogadhatja, (Élénk defiilti ség és taps a jobboldalon. -— Zaj a szélsobaloldalon. — Pakots József: A hiúság nagyúri rossz tanácsadó!) mert hiszen "nyilvánvaló,: hogy addig, amig Gál Jenő t. képviselőtársam és az őhozzá hasonló ragyogó elokvenciáju: és a logikával franciás könnyedséggel, à ;la> Trianon elbánni tudó védőügyvédek védhet-' nek bűnösöket, el lehetünk készülve arra, hogy az esküdtszék mindien egyes tagja, ázt fogjaszavazni, amit Gál Jenő vagy az ilyen vágásul 63