Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-184

420 Az országgyűlés képviselőházának hogy nem okvetlenül forradalom kell az emberiség fejlődésének előmozditásához, nagy nehézségben van saját célkitűzéseivel szemben. Mert hiszen ha nyilegyenesen kell mennie a marxista ideológia alapján, akkor szakadatlanul a forradalmat kell hirdetnie és kivánnia, viszont saját bölcsebb felfogása, a realitások és a lehetőségek mérlegelése azt diktálja, hogy fogjon össze a polgári pártokkal és próbálják közös erővel, hazafias szeretettel a bajbajutott államot és nemzetet, amennyire csak lelhet, felemelni és a bajból meggyógyitani. De nem lehet semmiképen sem vacillálni olyan nagy elvek körül, amelyek az emberiség fejlődését és a történelmet nagy átmérővonalakban érintik. Lehet apró politikai paktumoknál vacillálni az alapelvek körül, de amikor az emberiség fejlődéséről van szó, amikor egy nemzet életéről van szó, amikor egy állam létezéséről és fejlődéséről van szó, akkor vagy nyilegyenesen el kell indulni az alapelv vonalán, vagy pedig meg kell törni annak az alapelvnek vonalát és áttérni egy másik alapelvre. Ez az, amit én már évekkel ezelőtt mint felszólítást intéztem ennek a Háznak balszárnyához, amikor ugyanis megállapitottam azt, hogy a magyarországi szociáldemokrata párt és szakszervezeti vezetőség nem fordul szembe a nemzet vitális érdekeivel, nem tagadja meg magyarságát, nem tagadja meg nemzetét, nem tagadja meg az államot, nem állitom, hogy forradalmasítani kivan, de tisztelt szociáldemokrata eszme-képviselŐk, méltóztassanak most megérteni, hogy aki ezt a sok nemet önmagára, szociáldemokratára nézve elfogadja, az nem marxista szociáldemokrata többé, az már nemzeti alapon áll, (Griger Miklós: Ugy van! — Mozaás a szélsőbaloldalon.) az már elvállalta az állam történelmi fundamentumait és épen ezért mondom én önöknek, t. szociáldemokrata párt, hogy fogjunk össze valamennyien nemzeti alapon a magyar nemzet ősi tradicionális történelmi alapjain; leltározzuk maradék értékeinket ...

r (Esztergályos János: Biró Pál urnák méltóztassék mondajii, kezdje meg! — Biró Pál: Jöjjön ki a folyosóra a képviselő ur, akkor majd bókolni fog nekem! Ez porhintés! Odakint bókol! — Zaj. — Esztergályos János: Biró Pál és Salgótarján! — Biró Pál: Ezt nevezem haszontalanságnak! Ez nem demokrácia., ez haszontalanság! — Esztergályos János: Amit a Biró Pálok csinálnak és amit Salgótarjánban csinálnak, az pedig- több a haszontalanságnál, az több aljasságnál, több a hazaárulásnál! — Nagy zaj. — Biró Pál: Akkor miért bókol kint a folyosón?! — Esztergályos János: Az több a hazaárulásnál, amit Biró Pálék csinálnak! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Biró Pál: Ez porhintés és a tömegek lázitá&a! Komolytalan dolog! — Esztergályos János: Biró Pálok és Salgótarján! — Farkas István: A 16 filléres órabér hazafiság?!) Csendet kérek! Vass József népjóléti és munkaügyi minister: En arra kérem t. képviselőtársamat, maradjunk meg az eszmei magaslaton és az elvi fejtegetéseknél, (Helyeslés jobbfelől.) mert hiszen önmagunkról állitanánk ki igen rossz bizonyítványt, ha ilyen nagy kérdéseket, amelyek a nemzet életének legalapjáig lenyúlnak, ilyen apró személyeskedésekkel és nem tudom mikkel próbálnánk elhomályositani. (Esztergályos János: Nem személyeskedés ez, minister ur!) T. képviselőtársam, méltóztassék megérteni, hogy ennek a kérdésnek megoldása szempontjából, ennek a történelmi kérdésnek szerencsés megoldása szempontjából nem fon184. ülése 1928 június 12-én, kedden. tos sem Salgótarján, sem Esztergályos, sem Vass. sem Biró Pál nem fontos, (Ugy van! Ugy van!) Mi részletek vagyunk, mi a nemzetnek nagy történelmi érdekeit keressük. Folytatom tehát a mondatot. Próbáljuk leltározni maradékértékeinket és ha megegyeztünk abban, hogy mik azok az értékek, — és gondolom, hogy ebben meg tudunk egyezni valamennyien — akkor önök, t. képviselőtársaim, miután már eltávolodtak a forradalmi marxizmus alapjáról, miután már nem is tudják elméletben sem vallani többé Marxnak ezt a krédóját, hát vájjon nem tudnók-e megtalálni az alapot, hogy összefogjunk a mi népünk békés továbbfejlesztése érdekében? (Rothenstein Mór: Általános választójogot! — Zaj és derültség jobbfelől.) Viszont t. képviselőtársaim, — mert az én okfejtésemnek másik része is van, — ha nem tagadják meg a marxi forradalmi alapelméletet, ha nem érzik vitális kapcsolatukat ezzel a nemzettel, ha nem leltározzák be maradékértékeink közé a mi nagy történelmi értékeinket, ha nem több önöknek a magyarságnak, a vérző magyarságnak felvirágzása, mint egy internacionális elméleti utópia, (Farkas István: Nem vagyunk annyira internacionalisták!) akkor ne vegyék rossz néven tőlünk, ha azt, amit előbb elmondottam, t. i. — hogy én nem tekintem a szociáldemokráciát Magyarországon az állaim és társadalom veszedelmének — ezt megkorrigálják Magyarországon és veszedelemnek tekintik önöket. Mert hiszen nem lehet játszani ezekkel a gondolatokkal. (Ugy v\fxn! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Vagy-vagy. Vagy vagyok internacionális forradalmár és tekintek Moszkva felé és védek olyan irányokat és törekvéseket, amelyek eminenter az én nemzeti és állami mivoltom felforgatására törekszenek, vagy pedig ezt nem cselekszem. Ha nem cselekszem, ám akkor összefogok a többiekkel, valamennyivel; ha cselekszem, akkor nyiltan ós őszintén megmondom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Farkas István: Nyiltan és világosan beszélünk !) íme t. Ház elvezetett minket a »Rerum Novarum« enciklika ezekre a rezultatumokra, eredményekre. Méltóztatnak látni, — aki a »Rerum Novarum« enciklikát jól ismeri, ez nagyon jól tudja — hogy ott világos alapgondolatok vannak, amelyeknek alapjára ha valaki ráhelyezkedik, egészen biztosan nem fog eltévedni. Gál Jenő t. képviselőtársam vádbeszédet tartott, mint jeles védőügyvéd, akinek természetesen a vádló beszédek tartása is a mesterségéhez tartozik s én valóban ugy éreztem az ő rendkivül nagy temperamentummal előadott beszédének egész tartama alatt, mintha ő lenne a közvádló és én itt a vádlottak padján ülnék, mint igen súlyos gonosztettel terhelt. Én végre nem tettem egyebet, mint a kormány megbizásából megszerkesztettem munkatársaimmal egy javaslatot, amely eminenter szociálpolitikai javaslat, idehoztam ugyancsak a kormány megbizásából a parlament elé és azt kértem, hogy méltóztassanak a parlament rendje szerint hozzászólani. (Griger Miklós: Már aki hozzászólhatott!) Erre azután kaptam én egy vádbeszédet Gál Jenő t. képviselőtársamtól, amelyben rámbizonyitja azt, hogy én tulajdonképen egy nagy szociálpolitikai gonosztevő vagyok. (Derültség.) Nem ezt mondta természetesen, ez csak az én benyomásom. Nagy érdeklődéssel kisértem az okfejtését. Az okfejtés körülbelül ez: A magyar gazdasági élet nagy nehézségekkel küzd. Rendben van, illetőleg nincs rendben, de igy van, elis-