Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-184

414 Az országgyűlés képviselőházának 184. ülése 1928 június 12-én, kedden. sebbé teoini, megkönnyíteni és emberi méltóságát kivirágozni engedni, hanem a termelés öncéllá vált: termelnek akkor is, ha nincs szükséglet, termelnek akkor is, ha még ezután kell a szükségletet felkelteni, termelnek abban az esetben is, ha tisztán spekulációra megy a termelés. (Farkas István: Ez a rugója! A profit.) mert hiszen a termelés az embert magában, akinek szolgálatára kell, hogy álljon, elhanyagolván, kiváltotta, a töketermelést, amely az élet formájává változván, természetesen saját céljait tűzte termelés elé. íme tehát, és azt hiszem, ebben az okfejtésben (Farkas István: Egészen jó materialista meghatározás!) a t. szociáldemokrata képviselő urak is egyetértenek velem, a legnagyobb különbség itt van: kapitalista termelési rendszerre tért át az egész világ gazdasági élete. A kapitalista termelési rendszerben elsikkad az ember a kapcsolatnak abban a közvetlenségében, amelyben a patriarchális termelési rendszerben^ volt ember és termelés, használat, igény- és árufogyasztás; a produkció és a tőke, mint életforma lépett ennek helyébe, természetesen szuverén módon megkövetelvén magának, hogy a saját céljait kitűzhesse maga elé. Nem mondok ezzel semmi újságot. Lehet, hogy kellemetlen, amit most ilyen magas helyen elmondok, mert hiszen a teranelés végső céljáról a legújabb időkben nagyon kevesen szoktak gondolkozni, nagyon kevesen próbálják felérteni, hogy minő szörnyű elsiklás az emberiség életében a termelésnek öncéluvá való válása, (Ugy van! Ugy van!) mert ettől fogva kezdődik az emberiség különböző rétegeinek kisemmizése, szóval az ember elsikkaszt ása. De viszont rá kell arra is mutatnom, t. Ház, hogy a másik oldalon ellenkező irányban egészen más irányú fejlődés indult meg. Méltóztassanak visszagondolni egy gondolatvillanással arra az időre, amikor a társadalmak és az államok maguk is fel voltak osztva keveseknek, az uralkodóknak osztályára és nagyon sokaknak rétegeire, akik teljesen ki voltak semmizve minden jogból és csak kötelesség hárult rájuk. Méltóztassanak az emberi élet értékelésére, valutájára gondolni! Vájjon mi értéke volt az emberi életnek ezelőtt, mondjuk, két-háromezer esztendővel? Volt-e egyáltalában értéke, valutája az ember életének? Nem akarok itt hivatkozni talán a pillanatnyi hatás kedvéért olyan feljegyzésekre, aminőket a klasszikusnak nevezett Róma idejéből egyikmásik iró könyvében olvashatunk, hogy nem tudom én, a gazdag szenátor, hogy az étkezésre szánt halak húsának valami speciális izt biztosítson, rabszolgákat öletett le és dobatott be a halastóba, hogy a halak felfalják. Mondom, nem akarok ilyen jelenségekre hivatkozni. Én kizárólag jogi és erkölcsi szempontból vetem fel a kérdést és arra méltóztassanak gondolatban válaszolni: minő alacsony vagy semmi, nulla, zéró valutája volt a régi időben a széles embermilliók életének, az ember életének, és minő egészen más valutája van most, évszázadok és évezredek multán. Fejlődés indult meg tehát, amely Összeesik a kereszténység megjelenésével à világon; végre is ezt a történelmi tényt semmtiképen sem lehet tagadásba venni. (Ügy van! Úgy van!) Az evangéliumnak épen abban látom én ebből a szempontból egyik leghisztórikusabb, legtörténelmibb jelentőségét, hogy annak a szegény olajárus iparosnak. Palesztina vidékén élő szegény rabszolgaembernek — bár hiszen a zsidók közt nem igen voltak rabszolgák — valamint a környező magas kultúrájú pogány államok rabszolgatársadalmának lelkébe beleszuggerálta azt a gondolatot, hogy van mennyei atya, akinek házában a túlvilágon rendkivül sok lakás van és minden ember részére megvagyon ott az elhelyezkedés, a boldog örökélet, ha megfelelő módon él ezen a világon, nemcsak a biborban születetteknek, és abbapi élőknek, hanem a legszegényebb rabszolgának, az élet piszkában fetrengőnek is. Méltóztassanak elképzelni, minő világmegváltást jelentett ennek a gondolatnak abban az időben való kivetése, minő nagy fordulatot jelentő, minő vízválasztó jelentőségű ennek a, gondolatnak megjelenése az emberiség történelmében. S épen azért, amikor például a kereszténység szerepét birálják el a modern gazdasági élet vetületében nagyon sokan kevés jóiakarattal, még kevesebb tárgyilagossággal, ráirányítom ezeknek figyelmét arra, hogy amikor még sem a gazdasági kérdéseknek néni volt, mert nem lehetett, modern felfogása, sem az ember értékéről semmiféle filozófia nem nyújtott még táplálékot az emberi gondolkodásnak, az a sokszor lenézett kereszténység volt az, amely ezt az óriási szolgálatot az emberiség fejlődésének megtette. A kereszténység nem gazdasági programra, a kereszténység nem gazdasági szervezet, a kereszténységnek nem feladata az, hogy a gazdasági tényezők közé belenyúljon. De a kereszt ténység szikla, amely világit a történelemben, a kereszténység szilárd pont, amelyből^ világosság árad a tévelygő emberiség számára azokban az alapvető nagy kérdésekben, amelyeket nélküle nem tudna a világ egészen biztosan megoldani. De visszatérve az emberi élet valutájának felfejlődésére, méltóztassanak visszakisérni ezt a fejlődést a középkoron keresztül. A rendi államokban, a rendekre tagolt társadalmakban óriási nagy volt már a különbség az emberi élet értéke szempontjából # középkor és az antik államok filozófiája és jogi rendszere között. És ha még tovább megyünk, még rohamosabb fejlődést találhatunk, mert hiszen közben belekodifikálódott minden modern állam jogi könyvébe az emberi egyenlőségnek, a törvény előtt való egyenlőségnek a gondolata az élet, a létezés, a vagyonbiztonság és sérthetetlenség gondolata. Most méltóztassanak ezt a helyzetet öszszehasonlitani megint a régi antik államok jogi helyzetével, és lehetetlenség meg nem találni azt a tényt, rá nem-ismerni arra a valóságra, hogy keresztülment maga az ember egy nagy átértékelési folyamaton; az ember élete, az ember értéke, az ember hivatása, az ember behelyezkedése abba a társadalomba, amelyben él, nagy nagy fejlődésen ment át, mig eljutott oda, ahol most vagyunk a XX. százaidba, ahol az ember életét, egészségét, létezését, vágyait, jogos törekvéseit törvények védik és iparkodnak érvényre juttatni. Ezzel a rövid fejtegetéssel tulajdonképen oda akartam eljutni, hogy rámutassak igazi okára a szociálpolitikával való törődésnek. Nem a tömegek szervezett tömegereje az a tényező, amely a szociálpolitikát felszínre vetette, nem is a történelem materiális felfogásaként jelentkező fejlődési elv. •— amint ezt szintén emiitettem — nem az a második, harmadik és negyedik gondolat, a kapitalisták önzése, vagy a polgárság gyáva önbiztositása. Sokkal mélyebbről ered a szociálpolitikának létezése és szükségénziete. Onnan ered, hogy a termelés öncéluvá lett az egyik oldalon, élsik-