Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-184

404 Az országgyűlés képviselőházának guk is vezérei voltak a forradalmi mozgalmaknak. Forradalmárok alatt nem ezeket a kisműveltsége embereket értem, hanem azokat, akik az élen álottak, vagy odakerültek a mozgalmak élére. Ezek a kisemberek csak akkor tudnak érvényesülni, ha nyugodt élet van az országban és semmi mással nem kénytelenek foglalkozni, tisztán csak a munkával. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Akármelyik képviselőtársammal beszélek itt a Házban, nem bent az ülésteremben, hanem kint a folyosón és kérdezem, milyen a helyzet abban a kerületben, amelyet képviselnek, (Kun Béla: A tönk szélén van a kisiparosság!) milyen a kisemberek helyzete, az, amit hallok és azok SL levelek, amelyek hozzám érkeznek az ország minden részéből, panaszolják a bajokat. A képviselőtársaimhoz érkező panaszok is nagy nyomorúságról és nagy bajokról tesznek jelentést. Állhatunk ebben a Házban szemben egymással, lehetnek közöttünk különféle világnézetű emberek, de méltóztassék elhinni, ez nem az én ellenzéki véleményem. Ebben a Házban még egyetlen agy embert sem találtam, bármilyen pártállásu volt is, aki ne panaszkodott volna az általános gazdasági helyzetre. Ha tehát az a helyzet, hogy az általános gazdasági helyzet rossz, akkor szerény felfogásom szerint a terheket növelni ebben a rossz általános gazdasági helyzetben sem a kormánynak, sem pedig a Képviselőháznak nem volna szabad. A legelső panasz, — amint emiitettem — amely az egész országban felhangzik a betegpénztári törvénnyel és ezzel az uj törvényjavaslattal szemben is, az* hogy túlmagas a késedelmi kamat. A biróság az infláció idején nem állott az évi 5%-os kamatok alapján, hanem a havi 2%-os kamat alapján, de amikor 1924-ben r a. kormány kijelentette, hogy most már a pénz stabilizálva van, a biróság is levonta a pénz stabilizációjának a konzekvenciáit. Amikor a kormány politikjának két sziklayára van, az egyik az, hogy az államháztartás egyensúlyát helyreállította, a másik az, hogy a pénzt stabilizálta, amikor tehát a kormány e kettőre, mint legnagyobb érdemére hivatkozik, lehetetlen, hogy az azóta hozott törvényekben is le ne vonja ennek a konzekvenciáját. Egy olyan országban, ahol az államháztartás egyensúlyban van, ahol a pénz stabilizálva van, ott csak a stabil pénz stabil kamatát lehet szedni. Amikor az egyik oldalon a pénzügyminister ur fellép a bankokkal szemben és azt monjlja, hogy nem tűri a külföldről hozott pénzeknél azt, hogy a záloglevélkibocsátásoknál 6%-nál magasabb kamatozással kössenek ügyletet, és hogy a maga részéről még egy bankot is hajlandó csinálni, amely 6%*-os kamatok mellett hajlandó pénzt adni, ugyanakkor a másik oldalon a kormány a maga törvényjavaslatában szembehelyezkedik a pénzügyminister urnák itt százszor kifejtett intenciójával: a 24%-os kamatot továbbra is fenn akarja tartani. Én ezt a legnagyobb következetlenségnek tartom. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Nem kamatpolitikát csinálunk! Ez nem .pénzügy! — Friedrich István: Kamatról van szó! — Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Nem is kamat!) Bocsánatot kérek, a minister ur késedelmi kamatnak méltóztatik a törvényben nevezni. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Nevezzük el késedelmi pótléknak!) Annak a szegény embernek, akinek be kell fizetnie, ez tel184, ülése 1928 június 12-en, kedden. jesen mindegy. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ne késedelmeskedjék!) Békében is tartoztak az emberek. Állítólag pénzügyi téren teljes mértékben visszatértünk a békebeli állapotokhoz. Békében is maradtak adósok az emberek adóval, de azért a helyzet mégis csak az volt, hogy utána törvényes kamatot kellett fizetni és nem kellett az államnak külön büntetést fizetni azért, mert valaki nem tudta befizetni az adóját. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Jó üzlet volna!) Csak azt akarom mondani erre a t. minister urnák, hogyha méltóztatik az emberekkel beszélni, akkor méltóztassék őket megkérdezni erre vonatkozólag, azután méltóztassék az ő üzleti mérlegeiket bekérni és akkor azt méltóztatik tapasztalni, amit én mondottam. Erre vonatkozólag különben itt vannak a fizetésképtelenségi esetek is. Ebből kifolyólag Budapesten ma már szálóige is keletkezett. Ha az ember megy az utcán és valaki hátulról vállára teszi a kezét, erre az, akinek valaki hátulról a vállára tette a kezét, már azt mondja: kérem, hagyjon békét, nekem sem fizetnek! Az a kisiparos, kiskereskedő, középiparos vagy középkereskedő, aki nem fizet, nem paszszióból nem fizet. Azért mondhatom, hogy nem passzióból nem fizet, mert hiszen azt úgyis behajtják rajta, mert hiszen méltóztatnak tudni, hogy a köztartozásokra nézve egészen külön lehetőségek vannak a behajtásra vonatkozólag. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Valóságos hitelrontás, amit az urak csinálnak!) Bocsánatot kérek, annál nagyobb hitelrontás nincs, mint hogyha az állam 24%-ot fizettet. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ki mondja azt, hogy Budapesten minden ember fizetésképtelen!) Én nem azt mondottam, hogy minden ember fizetésképtelen, hogy azonban milyen jól áll Budapest polgársága, erre vonatkozólag nem akarok a mai vita alkalmával konkrét bizonyítékokat felhozni és nem is hivatkozom a lapok öngyilkossági rovatára, (Gál Jenő: Hetvenöt éves korban lesznek öngyilkosok az emberek.) ellenben itt van a minister ur saját pártja, a kereszténypárt, — méltóztassék megengedni, hogy nem az én véleményemre és az én tudomásomra hivatkozom ebben a kérdésben — méltóztassék megkérdezni saját pártjának azon t. képviselő tagjait, akik iparosblokk cím alatt igenis eljárnak az iparosgyülésekre, hogy ott mit beszélnek az emberek és hogy milyen az általános gazdasági helyzetünk? (Sándor Pál: Minister ur:, ezt nem lehet letagadni! — Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Én nem vagyok pénzügyminister; ez nem büntetés, nem kamatszedés ; ne tessék késedelmeskedni! — Gál Jenő: Az állam nem késedelmeskedik a hadikölcsönnel?) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Fábián Béla: Azt mondja az igen t. népjóléti minister ur, hogy ez a 24% büntetés. (Erődi-Harraeh Tihamér: Büntetés!) Ez büntetés, igen t. képviselőtársam? Ha büntetés, akkor van a magyar törvényhozásnak egy rendelkezése, amely még hatályon kivül nincs helyezve, tudniillik, hogy egyazon bűncselekményért egy embert csak egyszer lehet megbüntetni. Nézzük meg, hogy hányszor büntetik meg nálunk azt az embert, aki késedelemben van? Legelőször fizet 24% késedelmi kamatot. (Erődi-Harraeh Tihamér: Ha nem fizeti be a járulékot; ha a törvény nem tudja teljesíteni a maga szándékát!) T. képviselőtársam, én csak annyit tudok mondani, hogy méltóztassék lemenni Tiszafüredre . , . (Erődi-Harraeh Tina-