Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.
Ülésnapok - 1927-184
r Az országgyűlés képviselőházának 1 mér: Semmi közöm Tiszafüredhez!) Nem tudom, melyik Füred az, amelyik t. képviselőtársam kerületéhez, tartozik? (Közbeszólások a jobboldalon: Földvár!) Akkor tessék megkérdezni Földváron, hogy az emberek mit szólnak ehhez a büntetési rendszerhez. (Erődi-Harrach Tihamér: Nem erről van szó! Be kell fizetni a járulékot!) Igaz. de amint méltóztatik a tisztelt képviselőtársamnak tudni, egy rókáról három bőrt lenyúzni nemi lehet. A jelen törvény pedig, háromszor bünteti meg azt, aki nem fizeti a járulékot. (Sándor Pál: Amint látod, lehet!) Először, amint mondottam, fizet 24% késedelmi kamatot, másodszor abban az esetben, ha a bejelentést késedelmesen tette, már a maga munkásától nem is követelheti. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ez más eset. két különböző dolog!) Bocsánatot kérek, mindegyik a 180. § első pontja alá tartozik, tehát ugyanaz az eset. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Két különböző!) Amelyik egy paragrafus alá tartozik, az ugyanaz az eset. (Erődi-Harrach Tihamér: A tényálladék más!) A tényálladék nem más, mert a 180. § 1. pontja kimondja, hogy: abban az esetbein, ha a befizetéseket vagy bejelentéseket nem teljesiti. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Munkásbejelentés és járulékbefizetés: két különböző dolog!) Igaz, de ha nem történik meg: a bejelentés! Vegyük a következő esetet. Először fizet visszamenőleg 24% késedelmi kamatot. Másodszor nemi követelheti vissza a munkástól azt az összeget, amelyet neki helyette meg kell fizetnie. Harmadszor meg is^ büntetik 1000 pengőig terjedhető pénzbüntetéssel. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Kétféle aktusért!) Egy aktus ez! (Hódossy Gedeon: Különbözők a deliktumo'k!) Nem fizetett azért, mert nem jelentette bei a munkást, tehát ezért Ítélik el töbíbszőrösen. A késedelmi kamatot meg kell fizetnie, a munkástól nem követelheti vissza a pénzt, azonfelül még 1000 pengőig terjedhető pénzbüntetéssel büntethetik. Annak, aki a törvényt ismeri és elolvassa, e felett kétsége nem lehet. De azt már el méltóztatik ismerni, hogy amig ez a hármas büntetési rendszer, a büntetéseknek ilyen halmozása csak ennél az egy esetnél fordul elő, amelyet emiitettem, addig az általánosságban is előfordulhat, hogy kétféle büntetés van: először meg kell fizetni a késedelmi kamatot, másodszor elveszíti az illető a munkásával szemben az arra az időre járó visszakövetelési jogot, amelyben a késedelmesség történt. Az a felfogásom, hogy az államra, az állam pénzügyi politikájára nézve nem helyes, hogy az állam olyan követeléseire, amelyek különben is elsőrendű kielégitést nyernek, 24%-os késedelmi kamatot állapítson meg. (Sándor Pál: Ugy van!) Mert teljesen mindegy, hogy milyen címen veszem el a pénzt, az a fontos, hogy annál nem marad, akitől elveszik. Én tehát arra az álláspontra helyezkednék, hogyha sikerült nekünk, — amint hála Istennek sikerült — pénzünket stabilizálni, és amint sikerült nekünk — és ismét hála Istennek sikerült — az államháztartás egyensúlyát helyreállitani, vonjuk le ennek pénzügyi konzekvenciáit is. Ennek pénzügyi konzekvenciája az, hogy adósommal szemben több kamatot, mint a törvényes kamat, nem számitok. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Mennyi az?) A törvényes kamat 8%. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Akkor megteheti valaki, hogy visszatartja a járulékot és kiadja kölcsön 12%-ra! — Mozgás a baloldalon.) Ha ez az KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIII. I ülése 1928 június 12~én> kedden. 408 alapja az intézkedésnek, akkor annak is, aki a kisiiparosok bankjától vesz fel kölcsönt 8—9%-ra és határidőre nem tud fizetni, végeredményben 24%-ot lehetne számítani, hogy uzsoráskodjék a pénzzel, mit természetesen lehetetlen mondani. A törvényt nem ezért kell igy csinálni. Az egész kamatrendszernek meg- kell szűnnie, annak a kamatrendszernek, hogy a forgalmiadónál 36%-os a késedelmi kamat, annál az indokolásnál fogva, amelyet most a minister ur emiitett, hogy büntetés kell. (Sándor Pál: Ez Magyarországra nézve botrány!) A betegsegélyző pénztárnál 24%-ot számítanak, az egyenesadóknál pedig 12%-ot. (Rassay Károly: Ez nem kamat, ez pénzbüntetés. Ez az egyszerű tiszta formája!) Miért nem lehet a súlyos kamatszedésnek ezt a rendszerét összeegyeztetni az állam kamatpolitikájának azzal a hivatalos helyről jövő megállapításával, hogy igenis határozott törvénnyel fogják megakadályozni, hogy a magánbankok és a magántőke súlyos kamatokat szedjenek. Ebben a legnagyobb mértékben üdvözölném a pénzügyminister urat, bárcsak itt volna már a törvényjavaslat, mert tényleg lehetetlenség ebben az országban ezeket a magas kamatokat megkeresni. Most azt mondta a minister ur, hogy kiadja kölcsön azt a járulékot, amelyet be kellett volna fizetni. Erre csak annyit kérdezhetek, hogy hol van a lehetősége annak, hogy ez az ember ma még 24%-ra kiadja a pénzét. Ez most teljes lehetetlenség. (Hódossy Gedeon: Ha 8%-ban volna megállapítva a késedelmi kamat, megtörténhetnék!) Ha valaki a betegpénztári járulékkal tartozik, akkor is befizetné ezt a pénzt, mert higyje el, képviselőtársam, az államnak senki sem tartozik szivesen. Nem tartozik szivesen elsősorban a kisember, aki azután fél a végrehajtásoktól, mert méltóztassék elképzelni, hogyha akármilyen követelésért végrehajtást vezetnek ez ellen a kisember ellen, akkor már ennek hitele teljesen megingott, s méltóztassék elhinni, hogy ezek az emberek sokkal szivesebben fizetnének, mint nem. Már most van egy másik rendelkezés, amelyet nekem a betegpénztáraknál súlyos mértékben kifogásolnom kell s amely, sajnos, az egész magyar kisiparosságnak 90%-iáira vo r matkozik a közszállitási szerződéseknél. Van egy szabályzat, amelynél fogva annak az iparosnak, aki valamely közmunikában részt akar venni, be kell adnia egy igazolványt, — ez a negyedik büntetési nem a három mellett, — amely szerint ő hat hónapnál hosszabb idő óta járulékkal nem tartozik. Ez tehát azt jelenti, hogy aki hat hónapnál hoisszabb idő óta tartozik a betegpénztárnak, az semmiféle állami vagy közszállitásban részt nem vehet, aminek megint a másik oldaliról, — tekintettel arra, hogy az egész kisiparosság hátraiákban van, — azt jelenti, hogy a magyar kisiparosságnak 90%-a ki van zárva a közszáÜitásókból. Ez pedig- azért szomorú, mert a kormány egyik oldalról az állami feleslegeket azzal indokolja, hogy ezek beruházási célokat szolgálnak, és arra acélra szolgálnak, hogy velük uj vért vigyenek be, uj vért injekciózzanak be az adófizetők testébe; viszont ezzel szemben a tényleges helyzet ma az, hogy a 90% egyáltalában nem vehet részt ezekben a közszállitási pályázatokban, mert hiszen a rendelet kimoudjia, hogy aki nem igazolja, hogy hat hónlapnál régebben nem tartozik, az nem vehet részt a pályázatban. Most jön azonban egy másik dolog. Ha én valakitől egy igazolványt akaróik arra vonat61
