Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-184

Àz országgyűlés képviselőházának 184. ülése 1928 június 12-én, kedden. 403 tanulta. Nem lehetséges az, hogy egy betegpénztári fogalmazónak, (Gr. Hunyady Ferenc: És az esküdtszék?«) — majd erről is leszek bátor beszélni — aki tulajdonképen magát a hitelező intézetet képviseli, jogában legyen nemcsak súlyos bírságokat, hanem szabadságvesztés-büntetést is kiszabni az adósra, tehát helyreállítani az adósok börtönét. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: A törvényt hajtja végre!) Amikor az adósok börtöne megvolt, akkor törvény volt az, hogy a hitelezőnek joga van adósát becsukatni. (Vass József népjóléti éls munkaügyi minister: Tulajdonképen az esküdtszék ellen beszél!) Nem t. minister ur, az esküdtszéknél rendszerint nem a hitelező, vagyis nem az Ítélkezik, akivel szemben a bűnöző a bűncselekményt elkövette. Az esküdtszék biró vezetése alatt tárgyal, a büntetés kiszabása biró kezében van, (Gál Jenő: Szakbíró kezében.) a bűnösség megállapítása van a laikusok kezében. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ehhez kell a tapasztalt biró!) Én igazán nagyon örülnék, ha a minister ur és a magam csekélysége között megállapodás jöhetne létre, — és azt hiszem, egy egész ország tapsolna hozzá — hogy mindenre vonatkozóan, még a betegpénztári dilektumokra vonatkozóan is vezessék be az esküdtbiráskodást. Nagyon boldog volnék, ha ez megtörténnék. Két okból: először mert a sajtónak nem volna annyi dolga a bírósággal, másodszor pedig a betegpénztári ügyekben is nagyon kevés volna a feljelentés. Visszatérve ehhez a témához, meggyőződésem és hitem az, hogy biró csak az lehet, illetőleg ítéletet nem szabhat ki az, — itt a különbség az én felfogásom és a minister ur felfogása között — aki hitelező, hanem csak érdektelen személy, de semmiesetre sem olyan személy, akinek az ítélet kiszabásához szükséges előképzettsége nincs meg. Mi történik itt és mi történik a betegpénztári törvénynél? Az a helyzet, hogy a betegpénztári törvénynél joga van hat hónapig terjedhető, itt két hónapig terjedhető elzárásbüntetéssel büntetni már azt is, aki dacára az első figyelmeztetésnek, a bejelentést másodszor is elmulasztotta. T. Ház! Ez mit jelent. Jelenti azt, hogy itt minden ember nemcsak Isten^ kezében van, nemcsak annyiban van Isten és a betegpénztár, illetve a jutalékot kiszabni jogosított hatóság kezében, hogy joga van ennek a hatóságnak, amelynek a saját követeléseit kell behajtania, büntető ítéletet kiszabni. de az anyagi exisztenciája is kezében van azért, mert az első esetben 1000 pengőig, a második esetben pedig 3000 pengőig terjedhető

1 pénzbüntetéssel lehet sújtani a kisiparosokat, általában a munkaadókat. T. Ház! Itt egy kérdést kell intéznem. Méltóztassék elhinni, hogy az, aki ilyen magas tételekben állapítja meg a bűncselekményeknél kiszabott pénzbüntetéseket, annak fogalma sincs arról, hogy ebben a nyomorult országban ezeknek a betegpénztári bejelentésekre kötelezett kisiparosoknak és kiskereskedőknekí mi az az 1000 pengő, meg 3000 pengő. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: De nemi erről van szó, arról van szó, hogy a 60 fillért befizesse!) Nem, t. minister ur, itt van előttem a törvényjavaslat rendelkezése, amelynél fogva az első esetben, ha a bejelentést elmulasztják, a 180. § első pontja esetében (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ugy van!) 1000 pengőt köteles fizetni, tehát, t. minister ur, előfordulhat az a helyzet, hogy valaki például beadta a bejelentőcédulát, ellenben a bejelentőcédula elkallódott és ezért, mert elkallódott, ő mehet először az Úristenhez panaszra. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Több tisztelettel emlegessük az Úristen nevét!) Bocsánatot kérek, minister ur, én nálam nagyobb tisztelettel az Úristen nevét sohasem szokta említeni senki. Az illető nem mehet panaszra, csak oda mehet, sajnos, panaszra, ott panaszolhatja ki magát. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Azt sem lehet így megállapítani!) Ezt, sajnos, igy meg lehet állapítani. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Nem!) Hogy miként, azt rögtön el fogom mondani és rögtön fogom a bizonyitékokat szolgáltatni. Tehát, t. minister ur, elsősorban, ha elvész a bejelentő cédulája, tehát azáltal, mert... (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Semmisem történik!) Én bocsánatot kérek, tessék a betegpénztárakat erre vonatkozólag megkérdezni, hogy semmi sem történik-e, mert elsősorban igazolással kell élnie, (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Természetesen!) tehát már annyi történik; neki be kell jönnie a betegpénztárhoz és azután azt a határozatot, amelyet vele szemben hoztak, hatályon kiviil kell helyeztetnie, tehát eszerint annak az embernek már elvész egy munkanapja, mert rögtön meghozzák vele szemben a büntető Ítéletet, A másik, ami vele történik az, hogy nem bizonyos, hogy minden esetben az igazolásnak helyt fognak adni; csak egy másik vétlen balesetnek kell előfordulnia, ennek alkalmával már a legkatasztrofálisabb helyzetbe került, mert a másik vétlen baleset alkalmával már a szabadságvesztés büntetését is lehet vele szemben kiszabni. (Gál Jenő: Vigasztalóul ott van a sóhivatal, oda elmehet mindenki!) T. Ház! Ha most méltóztatnak még tekintetbe venni azt, hogy az én felfogásom szerint abban az esetben, ha ezt a törvényjavaslatot elfogadjuk, ebben az országban megint több lesz a felesleges ember, azért, mert az egyik oldalon ugyan lesznek elhelyezkedési lehetőségek ennél az uj hivatalnál, azonban bármennyire törekedjünk is arra, hogy az embereknek adófizető készsége megmaradjon, ezek annyira túl vannak már telítve terhekkel, hogy ezen uj teher ismételten egy csomó ember exisztenciájának megszűnéséhez fog vezetni. Mert igaz ugyan, hogy egy munkásnál a munkáltató részére ezek a terhek, még ha az egész terhet maga fizeti is, abszolút csekély és abszolút jelentéktelen összegeket tesznek ki, de méltóztassék ezeket a terheket hozzáadni a többi terhekhez. Én megvallom őszintén, végtelenül csodálkozom azon, hogy a t. minister ur és az igen t. kormánynak tagjai, azok a t. képviselőtársaim, akik állandóan érintkeznek künn az emberekkel, akik hallják ezeken az iparos gyűléseken ezeknek az embereknek panaszát igy beszélnek, mert hiszen mindent el lehet mondani a magyár kiskereskedő társadalomról, csak egyet nem. Nem lehet elmondani róluk, hogy destruktivok. vagy forradalmi tulajdonságúak volnának. Nem lehet ezt mondani azért, mert ebben az országban volt már forradalmár gróf, ebben az országban volt már mindenféle foglalkozású ember forradalmár, csak egyféle foglalkozású ember nem volt forradalmár: a kisiparos és a kiskereskedő. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Dehogy nem!) A forradalmi vezérek között nem volt szerencsém kisiparost és kiskereskedőt látni. (Vass József népjóléti és munkaüggyi minister: Sárváron egy suszter volt a véreb!) Én nem ezeket értem forradalmárok alatt, hanem azokat, akik ma-