Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-184

398 Az országgyűlés képviselőházának 184. ülése 1928 június 12-én, kedden. mert a kettő között szoros összefüggést látok és meg vagyok róla győződve, hogyha az országnak volna titkos szavasás alapján működő demokratikus népparlamentje, akkor nem volna bitang jószág a dolgozó tömegek élete és gondoskodnának arról is, hogy a munkanélküli is hozzájusson a mindennapi falat kenyérhez. Ez a javaslat, amely előttünk fekszik, cseréje akar lenni a munkanélküli biztositásnak. A genezisét tudjuk: a munkáltató érdekeltségek képviselői ajánlották fel ezt a másik helyett, amely azonban nem pótolja a munkanélküliségi biztosítást, mert hiszen mindegyik más célt szolgál, az egyik a másikat legfeljebb kiegészíti, de semmiesetre sem helyettesíti. Fel akarom itt kérni a t. minister urat, legyen szíves ígéreteit beváltani, amelyeket itt hallottunk és megcsinálni a munkanélküliség esetére szóló biztositást, amely — mint mondottam — a ma kérdése. A holnappal azután ráérnénk később foglalkozni, hiszen ez a mostani javaslat, amelyet tárgyalunk, esztendőkre néz előre és csak igen soli esztendő múlva nyújt majd' valamilyen támogatást a munkásságnak. Ez a javaslat egyelőre nem egyéb, mint egy nagy pénzgyűjtő urna, amelyet felállít a népjóléti kormány egy intézmény alakjában, amelybe majd hordják a pénzt a munkások és munkáltatók. Talán hat esztendő múlva a, kormány is dob néhány garast eibfoe az urnáiba. Nagy tőkék fognak felhalmozódni, de semmiesetre sem a máról való gondoskodás ez, úgyhogy nyomatékosan kell figyelmeztetnünk a kormányt arra a kötelességére és arra az Ígéretére, amely a munkanélküliség esetére való biztosítással kapcsolatban elhangzott. Ennek a javaslatnak alapján körülbelül C—12 esztendő múlva nyílnának meg a segítő források. A rokkantsághoz 200 befizetett hét szükséges, az öregséghez 400 befizetett hét; a 200 hét négy esztendő volna, a 400 hét nyolc esztendő, de a mai gazdasági helyzetben, a mai munkalehetőségek mellett nincs olyan munkás, vagy alig van, nagyon kevés lehet azoknak a száma, akik az egész esztendőt végigdolgozzák, úgyhogy tehát nincs szó itt még nagy esztendő múlva sem rokkantsági járadékról és nincs szó méíg nyolc esztendő múlva sem öregségi járadékról. Ha 200 befizetett hetet igényelnek a rokkantságnál, akkor ez azt jelenti, hogy öt-hat esztendő múlva indul meg az első iroikkantsegélyezés és 10—12 esztendő múlva indul meg az első öregségi járadék. Nagyon is a holnapnak dolgozik tehát ez a javaslat és itt meg is döl a javaslat indokolásának ama része, amely a 40. oldalon azt mondja, hogy a nyomort kell enyhíteni ezzel a javaslattal. Szószerint mondija (olvassa): A nyomor egyéni csapás, egyéni baj, egyéni kin, de ha tömegessé válik, a társadalom betegsége, a nemzet betegsége. A magyar nyomor leküzdése ezért nemcsak emberbaráti törekvés, hanem táirsadaloimvédelem, társadalomfejlesztés, nemzetvédelem. A jövőtől rettegő, életgondok alatt roskadói, robotoló tömegekkel _ sohasem fogjuk elérni a magyar vágyak beteljesedését. Edzeni, munkálni, erősiteni, összhangbahozni, fejleszteni kell a magyar társadalmat, hogy elviselhesse történelmi feladatainak súlyát. Pacifikálni a magyar családok életét azzal, hogy a család költségvetéséhez hozzájárulhasson a ma, sajnos, gyakorta nyűgnek tartott öreg. Tisztelet övezze a nemzeti munka rokkantját és árvajáiradékok segítsék elő az uj nemzedékek felnevelését, tehát élő intézmény biztosítsa a családpolitikai törekvések érvényesülését.« Valóságos pa'ózai költemény ez arról, hogy miként kell a munkásról, árvákról és öregekről gondoskodni, de a gyakorlat azt fogja eredményezni, hogy az első 6—10—12 esztendőben ez a javaslat, ha tölrvényerőre emelkedik, nem csökkenteni fogja, hanem fokozni fogja a nyomort, mert hiszen négy és fél, öt százalékot elvon a mai munkabérekből, még kevesebb marad szombaton a munkás kezében, aminek az ekvivalensét nem fogja megkapni és látni, csak a késői utódoki és más személyek látják talán, úgyhogy nem érjük el az indokolásnak ezt a gyönyörű elgondolását, mert hiszen egy egész csomó esztendeig csak befizetésről van szó, nem pedig arról, hogy a család háztartásához, költségvetéséhez valamivel hozzájáruljon. Én tudom, hogy biztosítástechnikai és matematikai szempontokból ez a megoldás elmaradhatatlan, egészen természetes; mint szociálpolitikus nem mondhatnám az ellenkezőjét, épen azért helyezek súlyt arra, hogy meg kell tartani a gyakorlati szociálpolitika kiépítésénél a logikus sorrendet és mindig ugy kell beilleszteni az egyes téglákat a falba, hogy a fölötte álló ne zuhanjon le, hogy meglegyen a kellő menete a dolognak és kellő tartása az épületnek. Ennek is van statikája, ha ezt figyelmenkivül hagyjuk, akkor összeomlik az egész épület. Itt kell utalnom az indokolás egy szintén igen értékes részére, amely megragadta a figyelmemet. A 44. oldalon az indokolás egyrésze azt mondja, hogy (olvassa): »Figyelembe kell venni, hogy a trianoni Magyarország népessége a legsúlyosabb feltételek között vivődik létének fentartásáért, és bár igaz, hogy a magyarság szellemi és lelki emelkedettsége következtében hazánkban az emberi előrelátás általánosabb és fejlettebb, mint több más társadalomnál«, ... itt meg is szakítom, mert engem ebben a vonatkozásban csak ez a mondat érdekel, hogy a magyarság szellemi és lelki emelkedettsége és előrelátása általánosabb és fejlettebb, mint más társadalomnál. Nagyon kérem a minister urat, legyen szíves az indokolásnak ezt a részét kivágni és elküldeni a ministerelnök urnák és a belügyminister urnák, akik a választójog szűk határait és a szavazás nyíltságát rendszerint azzal szokták megokolni, hogy a magyar nép a titkos választójogra és szavazati jogra még éretlen. íme, most jön a kormány egyik illusztris tagja és Írásban, törvényjavaslat indokolása formájában adja a világnak tudomására, hogy a magyarság szellemi és lelki emelkedettsége általánosabb és fejlettebb, mint több más^ társadalomnál. Azt hiszem, ez után az indokolás után, amely a kormány egyik tagja részéről jön, nincs többé létjogosultsága és nincs erkölcsi alapja a szűk választójog és a nyilt szavazás fentartásának, mert eddig, amint mondottam, azzal okolták meg, hogy a magyar nép a választójogra éretlen. T. Képviselőház! Eá kell térnem röviden a javaslat hiányainak bírálatára. Engem, mint szociálpolitikust, legelsősorban a javaslat köre, a javaslat terjedelme érdekel. A javaslat minőségét nagyjában az dönti el, milyen nagy az a kör, amelyet megvontak a biztosítottak körűi, mennyi azoknak száma, akik a biztosításban részt vesznek. Ennek a biztositásnak megrajzolt kerete felfogásom szerint szűk és ez hozza azután magával, hogy maga a biztosítás silány, drága, a szolgáltatások kicsinyek és a szociális cél kielégítetlen marad. Minél szélesebb körre terjed maga a biztosítás, annál jobban megoszlik a kockázat, annál