Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-183

'Az országgyűlés képviselőházának 183, Jiatáridőkitüzés akként történt, hogy megálla­pította pontosan az órát és a percet, amelyben a zsűri kisorsolása 8 napon túl lévő ülésnapon meg fog történni. Ebben az esetben tudtuk azt például, hogy félkettőkor lesz a zsürisorsolás, és tudtuk azt, hogy egynegyedkettő órakor van az az időpont, amelyben bekövetkezik a ház­szabályok 203. §-ának második bekezdésében körülhatárolt és jogot adó időpont, a tanácsko­zási idő utolsó 15 perce. Tekintettel azonban arra, hogy tapasztalá­som szerint ismételten előfordult, hogy nem lehet 8 nappal előre biztosan tudni azt, hogy mikor lesz 8 órás ülés és mikor nem, mert eb­ben a kérdésben a határozathozatal az elnök ingerenciáján teljesen kívül esik, nem akar­tam ferde és lehetetlen helyzetbe hozni a Házat ilyen határidőkitüzéssel, amely, mint mondom, elnöki hatáskörbe tartozik, s amelyet csak be­jelenteni kell a plénumnak. Ennek következtében ugyanazt a formulát használtam, amelyet ilyen esetben használni egyedül lehetett, tudniillik a tanácskozásra szánt idő utolsó félórájára tűztem ki a zsűri kisorsolását. Itt nincs határozott időpont, nincs az, hogy a zsürisorsolásra félkettőkor kell át­térnünk, hanem, hogy valamikor az utolsó fél­órában kell áttérnünk, amit meghatároz egy­részt az, hogy az utolsó szónok meddig beszél, másrészt az elnöknek az a belátása, hogy vala- ; mikor az utolsó félórában kell, hogy az átté­résre a Házat felszólítsa. Ennek következtében azt hiszem, hogy igen t. képviselőtársam teljes tévedésben volt kiinduló pontja tekintetében. Ami pedig azt illeti, hogy példát mutasson az elnök a házszabályok alkalmazásában, én viszont arra kérem képviselőtársamat, méltóz­tassék a házszabályok ismeretében kellő példát adni. (Helyeslés a jobboldalon. — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly képviselő urnák a házsza­bályok 205. § c) pontja alapján megadom a szót. A 203. §-nak második bekezdésének alkalma­zása tekintetében kivan a képviselő ur szólni. Rassay Károly: T. Ház! Azt hiszem, ennek a kérdésnek két része van. Az egyik egy loja­litási kérdés, amellyei tartozunk egymással szemben viseltetni, akik itt a Házban a tárgya­lásokban részt veszünk. Én ezt súlyosan meg­sértve láttam a tegnapi napon. Nagyon jól tudjuk, hogy Griger Miklós t. képviselőtár­sunknak különös tárgya, témája, tanulmánya a szociálpolitika és képviselőtársam ehhez a javaslathoz közismerten nagyobb beszédre ké­szült. Épen azért engedje meg az igen t. elnök ur, hogy ebből a szempontból kritizáljam a teg­napi napon történteket, a lojalitás szempontjá­ból. Igaza van az elnök urnák formailag, lát­szólag, — mert leszek bátor rámutatni, hogy egy másik része is van a dolognak, egy értel­mezési kérdése a házszabályok idevonatkozó rendelkezésének, de megengedem, hogy formai­lag, látszólag az elnök urnák igaza volt — mert t. képviselőtársam felhivatott szólásra, mielőtt még az utolsó 15 perc megkezdődött volna. Ez­zel szemben kétségtelen az, hogy számos alka­lommal megtörtént már, hogy ilyen esetben az ülés felfüggesztésével mód nyittatott a képvi­selőnek arra, hogy kérje beszédének elhalasz­tását. És épen ebből a szempontból bizonyos ag­godalommal láttam az ülés után történteket. Usetty t. képviselőtársam, aki megegyezett Griger képviselő úrral, hogy beszédét fogja folytatni, úgyhogy neki módja legyen r elha­lasztást kérni, hamarabb befejezte beszédét és ezt a hamarabb történt befejezést azzal indo­KÉP VISELŐHÁZI NAPLÓ. XIII. ülése 1928 június 9-én, szombaton. 379 kolta, hogy hozzá cédulát juttattak, hogy az elnök ur és a ministerelnök ur megegyeztek abban, hogy ő beszédét fejezze be. (Mozgás jobbfelöl.) Elnök: A képviselő urat ezért a feltevésért, mint súlyos sértésért, kénytelen vagyok rendre­utasítani. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly: Bocsánatot kérek, én té­nyeket mondok el, ezeket a tényeket jogom van elmondani és kritika tárgyává tenni. Sőt to­vább megyek, lehet, hogy az elnök ur nevével visszaéltek, de hogy Usetty képviselőtársam­nak egy cédulát küldtek, hogy fejezze be beszé­dét, az abból következik és azért állítom, mert ő ezt a cédulát a folyosón mutatta képviselő­társaimnak és nekem. (Zaj.) Engedelmet kérek, ha történt megegyezés, ha nem történt, egyet meg kell állapitanom: jogos az elkeseredése egy képviselőnek akkor, ha azt kell látnia, hogy valaki elnöki figyelmeztetésre hivatkozással, hozzájuttatott értesítés alapján befejezi beszér dét két perccel a kritikus időpont előtt és ugyanakkor ő szólásra felhivatván, az elnök vele szemben a legszigorúbban alkalmazza a házszabályokat és a szólásban meggátolja. De végre ez íojalitási kérdés, amelyet mindenki a saját lelkiismerete és izlése szerint dönt el. Minthogy azonban azt kell megállapíta­nunk, hogy ez a kölcsönös előzékenység nem érvényesül a Ház tárgyalásainál, tehát magunk részéről is arra az álláspontra fogunk helyez­kedni, hogy minden egyes - jóindulatú és jó­hiszemű eltérését az elnökségnek a házszabá­lyok legszigorúbb rendelkezéseitől, kritika tár­gyává fogjuk tenni és nem fog többé megtör­ténhetni, r hogy bizonyos jószándékkal és jó­hiszeműségből az elnökség a házszabályok szi­gorú rendelkezéseit esetenként félretegye. Eh­hez fogunk alkalmazkodni. (Rothenstein Mór: Például az óra megállítása tiz percre!) Nem kértük hosszú idő óta innen az ellenzéki pad­sorokból a tanácskozóképesség megállapítását annak ellenére, hogy a legnagyobb megdöbbe­néssel kell látnunk azt, hogy fontos javaslatok öt-hat képviselő jelenlétében tárgy altatnak. Minthogy azonban a házszabályok érintetlen­sége ilyen szigorúan dokumentálódott, a jövő­ben a magunk részéről kérni fogjuk minden egyes esetben a tanácskozás- és határozat­képesség megállapítását. S amikor ezt előre bejelentem, ne méltóztassanak majd arra hivat­kozni, hogy technikai obstrukciót akarunk. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Katalógust fognak olvasni!) Csak méltóztassanak kataló­gust olvasni! Ez a ministerelnök ur pártját súlyosabban fogja érinteni, mint bennünket. Way van! Ugy van! a bal- és a szélsőbalolda­lon. — Propper Sándor: Magát a ministerelnök urat a legsúlyosabban!) Ez bennünket nem fog visszariasztani s módot fogunk adni a minis­terelnök urnák arra, hogy katalógust olvas­tasson. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Nem én olvastatok katalógust, hanem az elnök!) Méltóztatott ezt bejelenteni és ahogyan itt a légkört ismerem, ez a bejelentés épen elegendő arra, hogy az esetben, ha valaki két perccel a tárgyalásra szánt idő letelte előtt fejezi be be­szédét, katalógust olvastassanak. (Zaj.) Erre el vagyunk készülve. Az én meggyőződésem azonban az, hogy a t. elnök ur a kérdéses esetben nem helyesen alkalmazta a házszabályokat. Az történt ugyanis, hogy Griger kép­viselőtársam két perccel előbb lett felhiva szó­lásra a kritikus időpont előtt, mire kérte a Ház tanácskozásképességének a megállapitá­sát. A tanácskozásképesség megállapítása nem 57

Next

/
Thumbnails
Contents