Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-183

80 Az országgyűlés képviselőházának 183. ülése 1928 június 9-én, szombaton. ülésfelfüggesztéssel történt, hanem a megszámlálás megkezdődött és azután bizonyos lassúsággal, majdnem azt mondhatni, ameirikázással addig folytatódott, amíg a Ház tanácskozásképes lett. (Propper Sándor: Jöttek a mezei hadak!) Abban a pillanatban azonban, amikor az elnök ur enunciálta a Ház tanácskozásképességét, akkor már a kritikus időponton túlment az óra mutatója és már háromnegyedkét óra után volt két perccel. Erre a t. képviselőtársam újból felhivatván beszédének elmondására, annak elhalasztását kérte. (Felkiáltások a szélsőbáíoldalon: Joga volt!) Erre a t. elnök ur ugy magyarázta a házszabályokat, hogy nem a beszéd megkezdésének időpontja, hanem a felhívás időpontja az irányadó. Bocsánatot kérek, a házszabályok nem rendelkeznek felhívási időpontról. Ez uj kifejezés. A házszabályok azt mondják, hogy (olvassa): »A szólásra felirottak közül annak a képviselőnek, akire a napirend tárgyalására megállapított idő utolsó 15 percében kerül a sor, joga van á Házhoz azt a kérést intézni, hogy beszédét a következő ülésen mondhassa el.« T. Ház! Az, hogy valaki sorra kerül, nem azt jelenti, hogy valaki felhivatik a jegyző által. (Zaj. — Gál Jenő: Tanáeskozóképességgel kell birnia a Háznak! — Zaj jobb felől.) Bocsánatot kérek, ez nem ezzel kezdődik, hanem akkor kezdődik, amikor az .".illető képviselő olyan helyzetben van, hogy beszédét házszabályszerüleg megkezdheti. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Tanácskozásképesség hiányában senki sem köteles beszédét megkezdeni. (Ugy van! a szélsőbáíoldalon.) A tanácskozásképesség megállapítása egy előző aktus, és amikor ez megtörtént, csak akkor van joga az elnöknek a képviselőt a beszéde megkezdésére szorítani, mert amennyiben a Ház nem lenne tanácskozásképes, akkor a tanácskozásban nem vehetne részt beszédének elmondásával. (Gál Jenő: Akkor nincs is Ház!) De tisztában kell lenni azzal is, hogy a ratio legis^ is azt kivánja, hogy ez az időpont számittassék akkor, amikor ^a képviselő beszéde megkezdésének időpontjához eljut, mert hiszen méltóztassék elképzelni, hogy r egy képviselőt felhívnak negyedkettőkor; feláll és mielőtt beszédét megkezdhette volna — volt erre is példa, én emlékszem rá, hogy voltak a t. Képviselőháznak igen t. tagjai, akik háromnegyed óráig sem jutottak szóláshoz — (Petrovácz Gyula: Közszeretetben álltak!) méltóztassanak elképzelni, hogy negyedkettőkor felhívnak valakit szólásra és a Házban — talán tőle teljesen függetlenül — kitör a vihar s az illető képviselő nem tud szóláshoz jutni, csak két óra előtt öt perccel. Bocsánatot kérek, a ratio legis mégis azt kívánja, hogy akkor kerülvén a sor beszéde megkezdésére, kérhesse beszéde elhalasztását. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, nem lehet egy képlőt az Ő hibáján kivül arra szorítani, hogy a beszédét ne tudja elmondani, hanem abba a helyzetbe kerüljön, amely helyzetbe Griger- t. képviselőtársam került, hogy vagy eláll a beszédtől, vagy pedig a saját presztízsét teszi tönkre azzal, hogy 15 perc alatt akarjon elmondani egy beszédet, amelyre komolyan készült és amellyel igazán emelte volna a Ház nivóját. Az én felfogásom tehát az, hogy a házszabályok helyes interpretálása csakis az lehet, hogy az utolsó negyedóra, igenis, attól^ az időponttól kezdve számítandó, amikor a házszabályok értelmében a képviselő a maga beszédét megkezdené. Akkor van joga kérni beszéde elhalasztását is. Joga van kérni a tanácskozásképesség megállapítását és joga van kérni a beszéde elhalasztását. Amig a tanácskozóképesség el nem döntetett, addig ő jogilag nincs abban a. helyzetben, hogy beszédét megkezdhesse, vagy pedig, hogy beszédét folytassa. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen az is megtörténhetik, hogy egy órakor a Ház tanácskozóképtelensége derül ki és erre a házelnök kénytelen az - ülést felfüggeszteni s a felfüggesztést megismételni és a Ház csak két órakor lesz tanácskozásképes. Akkor az illető képviselő, aki szabályszerűen jelen volt, a feliratkozás sorrendjében esetleg el lesz ütve a beszéde elmondásától, mert egy órával előbb hivatott fel egy olyan Házban, amely jogilag nem is exisztál, mert tulaj donképen nem tanácskozóképes. Ugy van! a szélsőbáíoldalon.) Én tehát nagyon kérem az igen t. elnök urat, — elteszem magamnak emlékül a rendreutasitást a durva sértésért, amiért még nem kaptam a Házban rendreutasitást, mert durván nem sértettem meg senkit, — de nagyon kérem, méltóztassék a sok vita elkerülése végett jövőre nézve a házszabályokat ilyen irányban és helyesen kezelni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A házszabályok alapján, de a gyakorlat érteimében is kivánok t. képviselőtársam beszédére néhány refleksziót tenni. (Halljuk! Halljuk!) Megállapítom, hogy az a gyakorlat, amelyet Griger Miklós t. képviselőtársam esetében követtem, nem uj, hanem régi gyakorlatnak felel meg. (Rassay Károly: Sokszor eltértünk tőle!) Hogy .mást ne említsek, saját elnöklésem idejében, 1926 május 6-án Szilágyi Lajos t. képviselőtársammal szemben fordult elő ez az eset, amikor nyomban részletesen, minden előkészület nélkül kifejtettem azt a magától értetődő jogi álláspontomat, hogy a házszabályok világos rendelkezésétől az elnök azon körülmények között sem térhet el és tekinthet el, amelyek esetleg a lojalitásnak, vagy különös tekinteteknél megfelelnének, mint például az igen tiszteletreméltó és nem régeni betegsége alatt valamennyiünk aggodalmától kisért Griger Miklós t- képviselőtársam felszólalásával kapcsolatosan A magam részéről megnyugtathatom a t. Házat, hogy én nem keresem az összeütközéseket, sem pedig a kérdések merev formák szerint való kezelését, de ragaszkodom ahhoz, hogy elnézést sem gyakoroljak tisztán és kivételesen olyan t esetekben, amikor ez talán egyik-másik képviselőtársamnak akár kényelmére, akár kedvére való lenne. Nekem arra is gondolnom kell, hogy a házszabályok bizonyos esetekben kivételesen adják meg a képviselőknek azt a jogot, hogy halasztási kérelmet terjeszthessenek elő. Ezt tehát kiterjesztőleg nekem formuláznom és magyaráznom nem lehet. Annál kevésbbó lehet r ezt kiterjesztőleg magyaráznom, mert soha kétség az irányban nem volt, hogyha egy szónokot felhívtam, és lm az megszólalt, már abban a pillanatban beszédét megkezdette. A ' tanácskozásképesség megállapításának kérése ugyanis csak a beszéd elején, a beszéd megkezdésével következhetett be és az is kétségtelen, hogy akinek a felállása és megszólalása pillanatában nem volt egy megszerzett joga, azt egy puszta kifogás felvetésével utólagosan meg nem szerezheti, mert őt másodszor fel nem szólitják. (Zaj és mozgás a bal- és a szélsőbáíoldalon.) Ő ugyanazt a beszédet folytatja. Konkrét esetben a Ház tudomásul is vette annak idején ezt az álláspontomat, hogy tulajdonképen a ház-