Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-173

30 Az országgyűlés képviselőházának 173. ülése 1928 május 22-én, kedden. radt, de alapjaiban meg nem támadott, alapjaiban egészséges, a teljesítőképesség minden csirájával biró ország gazdaságát vették át, amelynek az elmaradottságból való fokozatos kiépitése lehetséges volt, mert az igények amelyek vele szemben emeltettek, szintén kisebbek voltak. Ma a helyzet egészen más. Ma már a magyar államnak nem szűz hitelével állunk szemben. Ma már a magyar társadalom összes osztályainak, összes osztályai erejének nemcsak most, de évtizedeken át való erős kihasználásával állunk szemben. Ma már megalapozott, — és ezért is a kormánynak elismeréssel adózom — újból helyreállított és szilárd magyar állami hitellel rendelkezünk és ma egy rendkivül nehéz, — hogy ne mondjam: válságos — közgazdasági helyzettel küszködünk. Beruházásoknak feleslegekből, azaz a most élő nemzedék megterhelésével való eszközlése: ez a jelent terheli maga jövőnek érdekében; kölcsönnel eszközölt beruházás a jövőt veszi igénybe a jelen érdekében. Amikor a jelen olyan súlyos, mint a mostani, egészen határozottan indokolt, hogy az utóbbi és nem az előbbi eljárás követtessék. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Azért én igen komolyan fontolóra veendőnek tartom a közterhek olyan méryü, azon határig való leszállítását, amely határon túl ve^ szélyeztetve volna az állami háztartás állandó biztosítása. Méltóztassanak megengedni: én a terheknek ezt a könnyitését sokkal kiadóbb segítségnek tartanám, mint a beruházásokat. A beruházásoknak legnagyobb

1 része közgazdaságilag csak később megérő, némelyek, például a kulturális beruházások, csak igen hosszú idő múlva érezhető hatást idéznek elő, nekünk pedig ma kell a segítség. (Élénk helyeslés.) Sohasem szabad a jövőt könnyelműen elfecsérelni, de ha a ma válságos, ha a ma telitve van az ö&szeroskadás veszélyeitől, akkor ez a ma kell, hogy gondolkodásunk tárgyát képezze, mert a jövőnek is csak azzal használunk, ha a ma beállható ö s szer o-sk adást akadályozzuk meg. (Élénk helyeslés.) Gondos mérlegelés tárgyává kell tehát tenni azt, hogy milyen pontokon, milyen menynyiségben és hol lehet a közterheket valóban leszállítani. A pénzügyminister ur ugyan el szokta mondani és ki szokta mutatni, hogy 192 millióval apasztotta a közterheket, (Kun Béla: A másik oldalon felemelte!) de bocsánatot kérek, az ország közönségében még nem találtam embert, aki azt érezte volna, hogy a közterhek csökkentek, (ügy van! balfelől és a középen.) Például, amire nekem egyéni tapasztalásom van, a forgalmiadónál az adótételt leszállították, viszont a forgalmiadóalap kiszámításánál a közegek nagyobb szigorúságra vannak utasítva és nagyobb adóalapot muttanak ki, (Kun Béla: A házadónál is!) úgyhogy végeredményben a leszállított percent — tapasztalásból beszélek — nagyobb eredményt ad és több terhet idéz elő, mint az előbbi kisebb percent. Méltóztassanak meggondolni, hogy ez az egyik pont, ahol lehet segíteni, legalább bizonyos pontig és kiadós mértékben a közterheken a mezőgazdasági termelés drágaságán. De nemcsak a közterhek leszállításáról van szó, hanem a közterhek behajtásánál érvényesített eljárás gyökeres megváltoztatásáról is.. (ügy van! ügy van!) Méltóztassanak meggondolni, nem is tudják, — vagy talán sokan is tudják — hogy a nép széles rétegeiben milyen fokú elkeseredés van épen a közterhek behajtásánál észlelhető visszásságok miatt, (ügy van! ügy van! a jobb és a baloldalon.) Én tudom, hogy még intelligens és bizonyos társadalmi tekintéllyel biró egyénnek is milyen nehéz néha védekeznie, (ügy van! Ügy van!) az ügyefogyott egyszerű ember pedig, aki a törvényeket nem is ismeri, (Gaal Gaston: Hogyan bánnak velük!) egyáltalán védtelennek érzi magát, aminek erkölcsi hatása épen olyan rossz, mint amilyen romboló az anyagi hatása. A másik momentum, ahol a segítés lehetséges, ahol azt eszközölni kell, a hitelviszonyok javítása, természetesen itt is mindig szem előtt tartva azt a nagy érdeket, hogy pénzünknek nagy áldozatok árán elért stabilitását semmi körülmények között veszélyeztetni nem szabad egy olyan hitelpolitika utján, amely azt érintené. Ezen a korláton belül is feltétlenül lehetne a vidéki hitelközvetitők működésének revíziójával, átszervezésével a vidéki kisemberek hitelszükségletének olcsóbb kielégítését elérni. (ügy van! ügy van!) Nem vagyok arra hivatva, hogy ennek módját itt előirjam, de miután az alap erre megvan, (ügy van! balfelől.) miután a pénz összegyűlt kellő mennyiségekben ugy a Nemzeti Bankban, mint a vidéki pénzintézetekben, (ügy van! balfelől.) nem tudom elképzelni, hogy fatalisztikusan bele kellene nyugodnunk húsz és húsznál nagyobb percentbe, (ügy van! a bal- és a jobboldalon.) Uraim, minden egyéb tervezgeté'Snél, akármilyen tetszetős, akármilyen fénylő legyen, nagyobb dolog volna, helyesebb volna és egészségesebb volna, ha a közgazdasági politika erre az egyszerű két tételre: a termelési költségek leszállítására és az értékesítési viszonyok javítására fektetné a súlyt. (Helyeslés balfelől.) Most áttérek az értékesítési viszonyok javításának kérdésére. Nekünk vannak kereskedelmi szerződéseink, de én nem tudom, hogy azokból a mi értékesítési viszonyaink valami javítást látnának (Sándor Pál: ügy van!) és én nem nagyon bízom abban, — ebből nem is csinálok valami nagy kázust a kormánnyal szemben, hogy kereskedelmi szerződéseink terén a mi értékesítési viszonyainknak lényeges javulása elérhető legyen. Már előbb rámutattam, hogy a mezőgazdasági termények külföldi értékesítését leginkább az idegen államoknak a mezőgazdasági autarchiára való törekvése hiusitja meg. (Ugy van! ügy van!) Most még egy másik momentumra kell rámutatnom, amelynek fennállása nekem szilárd meggyőződésem. Méltóztatnak tudni, hogy a kisentente államaiban, különösen ä cseh-szlovák kormányzat körében állandó az a törekvés, hogy Magyarországot valahogyan beleszorítsák valami középeurópai dunai konföderációba, szorosabb nexust teremtsenek Magyarországgal, ami egyfelől azt jelentené, hogy amit reánk erőszakoltak, azt mi önként elismerjük és ezzel megerősítsük s részben azt jelentené, hogy mi összes erőinkkel idegen hegemónia alá jutnánk, (Ugy van! jobbfelől.) mégpedig olyan hegemónia alá, amely minket csak kihasználni, de nem elősegiteni akarna. (Ugy van! jobbfelől.) A ministerelnök ur debreceni beszédében nagyon helyesen és azt hiszem, az ország köehelyeslésétől kisérve, kijelentette, hogy: holmi keleti Locarno, holmi keleteurópai konföderáció a jelenlegi határok alapján Magyarország számára ki van zárva. (Zajos helyeslés és taps a bal- és a jobboldalon és a középen.) Nos hát, mélyen t. uraim,, nekem az a benső meggyőződésem, hogy azok a nehézségek, amelyek különösen a kisentente államai részéről egy velünk való, a mi kiviteli érdekeinket le nem sújtó megegyezés elé tornyosulnak, nagyrészt