Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-173

. 'Az országgyűlés képviselőházának 173. ülése 1928 május 22-én, Icedden. 31 nem közgazdaságiak, hanem politikaiak, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a jobboldalon.) hogy közgazdasági megfőj tásunk utján akarnak min­ket kényszeriteni az ö politikai terveik előtt való meghajlásra. (Ugy van! Ugy van! a bal­es a jobboldalon.) Ebből én azt a következte­test vonom le, hogy értékesítési viszonyaink javítása tekintetében ne számítsunk sokat olyan intézkedésekre, amelyekhez mások bele­egyezése is szükséges. Mindent meg kell kísé­relni és mindent meg kell tenni ezen a téren, de el kell készülve lenni arra, hogy iparkodá­saink ott igen csekély eredménnyel fognak járni. Ennélfogva az értékesítési viszonyok javítására mindent el kell követni, aminek megtétele kizárólag a ;mi akaratunktól függ. (Helyeslés a jobboldalon.) Ilyen eszköz van egy­nél több is, van igen kiadós eszköz és ha áldo­zatot hozunk, akkor sok beruházásnál gyümöl­csözőbb áldozat, ha kivitelünket a tőlünk függő eszközöknek igénybevételével mozdítjuk elő. (Ugy van! a jobboldalon. — Gaal Gaston: Ko­lumbusz tojása!) Ezek igen egyszerű gondola­tok, (Sándor Pál: Elemi igazságok! — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) de azt hiszem, épén egyszerűségük bizonyítja, hogy van bennük igazság, és ezek az igazságok abban csúcsosod­nak Össze, hogy minden mellékfoglalkozás mel­lett, amelyet üdvösen űzhetnek a közgazdasági ministeriumok, koncentrálni kell a közgazda­sági politikát erre a két tételre: a termelési drágaságnak leszorítására és az értékesítési viszonyok javítására. Erre pedig van mód, ha tudniillik ennek a két alapgondolatnak primá­tusát a közgazdasági politikában elismerjük és keresztülvisszük. (Ugy van! Ugy van! He­lyeslés a jobboldalon.) Mélyen t. Képviselőház! Áttérek mármost a relativ konszolidáció követelményeinek nem anyagi, nem pénzügyi, nem közgazdasági, ha­nem általános politikai momentumaira. (Hall­juk! Halljuk!) Előre megmondtam, hogy a mos­tani kormányzat hosszú működésének eredmé­nyei és az ő számlája javára írandó tételek közé számíttatik a jogrendnek az a helyreállí­tása, amely véget vetett annak, hogy felelőtlen elemek, magánosok a jogrendet megtámadhas­sák. Ennek az eredménynek mellőzhetetlen ki­egészítése az, hogy maga a kormányzati appa­rátus se támadja meg soha, (Ugy van! a szélső­baloldalon.) hogy a törvény által a haza pol­gárainak biztosított jogok tiszteletben tartas­sanak és érvényesülhessenek, ha már ki nem terjesztetnek. (Ügy van! Ugy van! a balolda­lon.) Ezen a téren bizony-bizony nagyon sok még a teendő. Nem akarok tüzetesen foglalkozni a válasz­tójog kérdésével. (Halljuk! Halljuk! a szélső­baloldalon.) Ezt azért nem teszem, mert nekem nincs szükségem rá; az én felfogásomat mél­tóztatnak ismerni, amellett az a szomorú ta­pasztalásom volt, hogy annak fejtegetésével itt benn semmi célt nem érek el, ellenben ar or­szág ellenségei kint kihasználják azt, amit nem azzal a szándékkal mondottam el, hogy ártsak, hanem azzal a szándékkal, hogy a szerintem üdvös útra rámutassak. Nem akarok tehát elvi fejtegetésekbe bocsátkozni a szavazás titkossá­gának kérdése és annak külügyi vonatkozásai felett. Azt azonban mégis meg keli mondanom, hogy hazánk európai helyzete megerősödésé­nek, azoknak a rekuperációnak, amelyekre tö­rekednünk kell, lényeges megkönnyitését je­lentené, ha a mi belügyi politikánk, különösen a népjogok kiterjesztése és tiszteletben tartása tekintetében teljesen megütné a mértéket. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbalolda­lon.) Mert a dolog tényleg ugy áll, hogy a nem titkosan választó kerületekben az ellenzéki küzdelem jóformán lehetetlen. (Ugy van! a bal­és a szélsőbaloldalion.) Nem a cenzusról beszé­lek, hanem az egész mechanizmusnak annyi akadállyal való telítéséről, hogy akit nem tá­mogat az adminisztráció, az már az első lépést is nehezen tudja megtenni: a szükséges ajánlá­sok megszerzését. Két nagy választási küzdel­men kell keresztülmennie mindenkinek, elő­ször az ajánlások megszerzésén, másodszor a szavazatok megszerzésén, úgyhogy teljesen re­ménytelen a helyzete. A közigazgatási biróság, amelyre igen böl­csen reáruházta a Képviselőház a petícióval megtámadott választások feletti bíráskodást, igazi birói elfogulatlansággal és szigorral tel­jesiti hivatását. (Ugy van! Ugy van) De mi az eredményi Ha a közigazgatási biróság meg is semmisít egy nem egészen korrekt módon elért mandátumot, kicsoda mer és kicsoda tud egy második választási küzdelembe belemenni, aki független ember, aki önönmagára van utalva? (Ugy van! Ugy van! a baloldalon. — Propper Sándor: Látjuk a példát! Még nagyobb erő­szakkal feküdtek rá !— Sándor Pál: Még egy állatot is meg tudnak választatni, ugy mint Néró! — Zaj. —Halljuk! Halljuk! a jobbolda­lon. — Gr. Bethlen István ministerelnök: ErŐ­sebb szavakat kell használni; ezek már nem hatnak!) Hogy mi a különbség a titkos és a nyilt választások között, azt a legutóbbi fő­városi választásoknál lehetett számszerűleg ki­venni, mert néhány ezerrel több ajánlást kap­tak azok, akik a kormány rokonszenvét élvező listákon szerepeltek, de néhány ezerrel keve­sebb szavazat esett reájuk a választásoknál. Az a szám, amelyet az aláírásoknál valószínűleg gyöngéd utánjárással szereztek, (Derültség a szélsőbaloldalon.) képviseli a nyilt szavazást, a közönségnek valóságos akarata az, amely a titkos szavazásnál jut napvilágra. A dolognak egy másik oldalát is be akarom mutatni. A súlyos politikai és hatalmi befolyá­sok alatt eszközölt választásokkal jár egy igen nagy baj: az, hogy nem nyilvánul meg az or­szág helyzetének a valódi képe, hogy elégült­ség látszik ott, ahol mélységes elégedetlenség van, hogy elhibázott és meghamisított lélek­tani alapokon folyik tovább a kormányzás. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbáloldalon.) De van még egy baj. A nemzet olyan fel­adatok előtt áll, amely feladatok erkölcsi ere­jét, önérzetét, ellenálló képességét, férfiasságát a legnagyobb mértékben próbára fogják tenni. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) A megszokott­ság, a hatalom előtt való meghajlás — abban is, ahol annak törvényes alapja nincsen, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) abban is, ahol a törvény a polgárnak biztosította a saját akara­tának szabad érvényesítését, {Ugy van! Ugy ban a baloldalon. — Sándor Pál: Mennyire igaz!) mindenre szoktatja a kedélyeket, min­dent nevel, csak önérzetes, csak ellenálló pol­gárokat nem. (Ugy van! Ugy van a szélsőbalol­dalon. — Pakots József: Servilizmust és bizan­tizmust!) De ez nem mai baj. Egész politikai pályámon, a 67-es korszak legnagyobb részé­ben — két-három szabadválasztás volt akkor — végigkísért engem, hogy a honpolgárok hozzá­szoktak ahhoz, hogy saját, igaz meggyőződé­sük, saját önérzetük ellen érvényesítsék pol­gári jogaikat. Mi azután csodálkoztunk azon, hogy a Károlyi-forradalommal és a kommu­nizmussal szemben olyan kevés ellenállóképes­ség volt a polgárságban. Nem lehet egy nemzé­tet akkép kezelni, hogy a jellemek önérzetét az ember benne elfojtsa és azután válságos, idők-

Next

/
Thumbnails
Contents