Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-181

Az országgyűlés képviselőházának 181. ülése 1928 június 6-án, szerdán, 325 tása kapcsán orvosolhatók. A jövő iparossága igenis benne van ebben a javaslatban, mert nem tudom elképzelni, hogy azok a biztosításra kötelezett ipari munkások, akik mig nem önállók, hanem munkások, fizetik ezeket az öregségi és rokkantsági biztosítási járulékokat, akkor, amikor önállókká válnak, megszüntetnék ezt a fizetést. Természetesnek fogom találni, hogy amikor a kereskedősegédek, az ipari munkások önálló kereskedőkké és iparosokká lesznek, nem fogják veszni hagyni addig befizetett pénzüket, hanem igenis önkéntes formában tovább fogják folytatni a befizetést. A mi dolgunk azután a propaganda arra vonatkozólag, hogy ez igy történjék és a mi kezünkben van, akik az iparosságnak tanácsokat tudunk adni, annak mértéke, hogy ez minél tökéletesebben megtörténjék. Felpanaszolták, hogy nincsenek benne ebben a javaslatban a magántisztviselők közül azok, akiknek 500 pengőn felüli a jövedelme. Igenis benne vannak, mert ezek az önkéntes biztositás révén tovább folytathatják a befizetést akkor, amikor elérték ezt a fizetési fokozatot és igy teljesen biztosithatják maguknak azokat a szociális előnyöket, amelyek ebben a javaslatban bennfoglaltatnak. Egyet nem látok a javaslatban, ami valószínűleg benne is van, csak én nem fedeztem fel benne. Nincsen szó a javaslatban arról, hogy a külföldi vállalatoknál dolgozó magyar munkások biztositása hogyan történik, nincsen benne expressis verbis, hogy a külföldi vállalatok magyarországi munkásai szempontjából hogyan áll a kérdés. Igy például a WaggonLits munkásai kérdést intéztek hozzánk, vájjon reájuk vonatkozni fog-e ez a biztositás, vájjon a külföldi vállalatot kötelezik-e arra, hogy munkásait biztositsa. Amennyiben ez igy áll, magától értetődőnek tartom, hogy ez a kérdés a javaslatba jobb formában még belekerülhet. Másik kérdésem a vakokra vonatkozik. Mint a Vakokat Gyámolitó Országos Egyesület elnöke is szóvá teszem azt a kérdést, vájjon nem lehetne-e a vakok tekintetében kiterjesztéssel élni olyanformán, hogy necsak azokra a vakokra vonatkozzék ez a rendelkezés, akik a biztositás tartama alatt vakulnak meg, hanem azokra is, akik kora ifjúságuktól fogva vakok, de mint ipari munkások beváltak, akiknél a vakság nem rokkantság, hanem állapot, amelyben fejlődtek ipari munkásokká, tehát azok a kedvezmények, amelyek azokra a vakokra vonatoznak, akik ipari foglalkozás közben vakultak meg, és akikre nézve a törvény kedvezőbb ellátást biztosit, vonatkozzanak mindazokra a vakokra, akik vak állapotban lesznek a biztosítási intézet tagjai. Én azt hiszem, ennek igazán nincsen nagyobb akadálya. A harmadik kifogás, illetőleg panasz, amellyel sok oldalról találkozunk, az, hogy ez a javaslat csak a vállalati nyugdíjpénztárakra vonatkozik és nem vonatkozik azokra a nyugdíjpénztárakra, amelyek társadalmi utón létesültek és nem vonatkozik különösen arra az úgynevezett »Magyarországi« Munkások Nyugdíjintézetére, amelyről Bárdos t. képviselőtársam legutóbbi alkalommal kótségbevonta, hogy az szociáldemokrata intézmény volna. (Malasits Géza: Nem is az!) Nem disputálok, mert hiszen a tagsági füzet címlapján lévő magyar címer, sajnos, a mellett bizonyít, hogy nem szociáldemokrata intézmény, hiszen szociáldemokrata intézmények rendesen óvakodnak a magyar címer használatától. (Zaj.) Ez azért sajnos, mert a nemzetnek egy rétegét kikapcsolják KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIII. a nemzet egyéb egyeteméből, de miután ennek az egyesületnek címe Magyarországi Munkások Rokkant Segélyző Egyesülete és a mi frazeológiánk szerint, ba egy magyar munkásegyesület címében ott látjuk a »Magyarországi« jelzőt, ott feltétlenül látnunk kell a szociáldemokráciát is, ha azonban nem látom, akkor abból az elnevezésből már mást következtethetek. (Malasits Géza: Az egyházak elnevezésében nincs ott. hogy »magyarországi«?) Nincs. Van magyar katholikus egyház, magyar református egyház, de nincsen semmi körülmények között magyarországi. (Rothenstein Mór: Abban az országos jelleg van csak kifejezve! — Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mondom, ha ezt nem látnám is ebből. (Györki Imre: Húzd rá Petrovácz!) a bolsikra mindig ráhúzok, (Malasits Géza: Nagyon örülnek az ilyen ellenségeknek a bolsik! Akkor örökké élnek! — Zaj.) látnom kell abból a kezelésből és abból az elbánásból is. amellyel ez az intézmény a rokkantakat és a szegényeket kezeli. Ebből a kezelési módból matematikai következtetést lehet vonni arra nézve, hogy ez igenis szociáldemokrata intézmény. Mert olyan intézmény, amelyben sziv van, amelyben lélek van, igy nem bánhatik el azokkal a nyugdíjasokkal és rokkantakkal, akik kötelékébe tartoznak. Bárdos Ferenc mélyen t. képviselő ur, aki ennek az egyesületnek főtitkára, természetesen védelmébe vette ezt az intézményt és azt állította, hogy ennek az intézménynek főbaja az, hogy egy csomó hadikölcsönt és koronajáradékot jegyzett (Zaj a szélsőbaloldalon.) és ennek folytán jutott abba a helyzetbe, hogy nyugdíjasait, rokkantjait nem tudja kellőképen dotálni. Én megállapítom, hogy ez a helyzet nem áll igy. A kezeim között levő saját kiadványuk tudniillik épen az ellenkezőjét bizonyítja. Kiadványuk szerint a háborút megelőző években az egyesület által rokkantsági segélyekre kifizetett összeget elosztva a tényleg segélyezett rokkantak számával, egy-egy rokkantnak évi átlagban 520 pengőt fizettek ki. 520 pengő tehát az az összeg, amelyet ők azelőtt évente egy rokkantnak fizettek. Ez az 520 pengő a háború éveiben lecsökkent 435, 325, 286. majd 96 és végül 23 pengőre évenként. A háborút követő években azután ez automatikusan emelkedett, amennyiben azt felemelték 9 pengőről 11-5, 15-8, majd 41*5 pengőre; 1926-ban felemelték 93 pengőre és 1927-ben 74 pengőre. Látjuk tehát, hogy a differencia a háború előtti 520 pengő és a most fizetett 74 pengő között óriási nagy. Az utóbbi az előbbinek csak 14%-át teszi ki. Ez az érem egyik oldala, vagyis az, hogy átlag a munkások 14% nyugbért kapnak. Az érem másik oldala a vagyonkérdés. Ugyanez a jelentés megállapítja, hogy a háború előtti években 11—12 millió aranykorona volt ennek az egyesületnek a vagyona. Ez azután természetszerűleg a háború alatt értékében lecsökkent; a mélyponton 200.000 pengőig csökkent le. Az infláció utáni időszakban azonban ez szintén emelkedett, minthogy ingatlanokba van befektetve, úgyhogy ez a vagyon az 1926. évi jelentés szerint 4.220.000 aranykoronát, az 1927. évi jelentés szerint pedig 5.210.000 aranykoronát tesz ki, vagyis pengőben kifejezve 6 millió pengőt. Ez annyit jelent, hogy a vagyonátmentés százaléka 1926-ban 33, 1927-ben pedig 40% -ot tett ki. Itt van az az aránytalanság, amelyet nem lehet semmiféle argumentummal megmagyarázni. (Bárdos Ferene: Ujabb igényjogok származtak!) Ezt nem lehet semmiféle ujabb igényjoggal megmagyarázni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ha egy egyesület vagyona 49