Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.
Ülésnapok - 1927-181
Az országgyűlés képviselőházának 181. ülése 1928 június 6-án, szerdán. 317 is, hogy az eljövendő Nagy-Magyarország szociális békéjének, az ebből fakadó megelégedettségnek, jólétnek, testvériességnek, virágzásnak, haladásnak egyik éltetadó gyökere ez az idővel minden dolgozó magyarra kiterjedő Lex Vass II. lesz. Épen azért a javaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést 10 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik 1 ? Urbanics Kálmán jegyző: Frühwirth Mátyás! Frühwirth Mátyás: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttünk fekvő szociális törvényjavaslatot a Háznak minden oldalán ugy tüntették fel, mint ennek az országnak és ennek a törvényhozásnak leghatalmasabb javaslatát. Azt gondolom azonban, hogy az egyes felszólalók nem a terjedelménél fogva (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) hanem nagy gazdasági, szociálpolitikai jelentőségénél fogva tüntették fel ezt a javaslatot a nemzet legnagyobb javaslatának. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a jobboldalon.) Ennek a javaslatnak nemcsak szociális szempontból van nagy jelentősége, hanem az a nemzet takarékossági szervezettsége tekintetében is óriási haladás útját nyitja meg. Mielőtt a javaslatról tovább beszélnék, méltóztassanak megengedni, hogy ezt az alkalmat megragadjam arra, hogy a velünk rokon nemzetnek, (Hosszantartó, zajos éljenzés és taps a Ház minden oldalán. — A képviselők felállanak.) a finn népnek derék fiait itt mély tisztelettel és a legmelegebben üdvözöljem. Örömmel látjuk azt a nagy haladást, amelyet a finn nemzet tesz a mostani időkben. Ha geográfiajlag messze is vagyunk tőle, lelkileg* mégis egészen közel vagyunk hozzá; (Ugy van! Ugy van!) valóban egyik nép sincs olyan közel szivünkhöz, leikünkhöz, mint épen a finn nemzet. (Ugy van! Ugy van!) Örömmel látjuk ennek az északi népnek, a finn népnek fejlődését anyagi téren, örömmel látjuk szociális fejlődését és előhaladását; (Ugy van! Ugy van!) különösen nagyrabecsüljük a finn nép nagy küzdelmét az ázsiai rémmel, a bolsevizmussal szemben, amelyet a határon folytat, olyant, mint amilyent mi folytattunk itt, Európa közepén. (Ugy van! Ugy van!) Nagyrabecsüljük ennek a nemzetnek a bolsevista rémmel szemben folytatott óriási küzdelmét, amilyent Európában egyetlen egy nép sem folytat, mert hiszen naponta kell őrt állnia a vörös betörésekkel szemben. (Ugy van! Ugy van!) Eljöhet az idő, amikor mi nemcsak erkölcsileg támogathatjuk ezt a rokon népet, eljöhet az idő, amikor mi hatalmilag is bele tudunk nyúlni a dolgokba egy békésebb Európa megteremtése érdekében. Adja a Mindenható, hogy ez a nép mindazt elérhesse, amit óhajt! Ami tiszteletünk és szeretetünk kiséri a finn népet. Kiküldötteit kérjük, hogy vigyék haza a magyar nemzet tiszteletének és szeretetének üzenetét! Adja Isten, hogy a finn nép boldoguljon és a magyar néppel együtt elérhesse a maga céljait! (Hoszszantartó, szűnni nem akafó, zajos éljenzés és taps a Ház minden oldalán. — A képviselők felállanak s ugy éljeneznek és tapsolnak.) Mélyen t. Képviselőház! Ez a javaslat, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIII. amely most előttünk fekszik, az un ós modern parlamenti fejlődésnek nagyon érdekes szimptomája. Ebben az országban is a szociális gondolat szalonképessé vált. Valamikor, néhány évtizeddel ezelőtt, ha erről a kérdésről és ha ilyen kérdésről hangzottak volna el felszólalások, akkor azok valóban közönnyel találták volna magukat szemben. Itt azonban azt tapasztaljuk, hogy egész nemzetünk érdeklődése kiséri végig ezt a javaslatot,, és ha van javaslat, amely mélyebben nyúl bele egy nemzet testébe, ugy ez a javaslat az, amely egész gyökerével, minden tekintetben, kulturailag és egészségügyileg belenyúl a nemzet életébe és testébe. E javaslat tárgyalásánál azt kell konstatálnom, hogy az a parlamentarizmusnak uj formát és uj tartalmat fog adni. Örömmel látjuk, hogy a parlamenetarizmus megtelik szociális tartalommal s hónapokon és éveken keresztül a szociális előretöréseknek, a szociális élet törekvéseinek a stációit látjuk itt úgyszólván naponta. Az, amit Vass József minister ur tett, egyik leghatalmasabb ténye a minister urnák, aki azáltal, hogy a nemzetet szociálisan megszervezte, a szociális biztositás révén uj őrtoronnyal látta el az országot. Ernszt Sándor, pártunknak kiváló tagja, nemrégen a parlament felhangzó tapsai mellett azt mondotta, hogy ennek az államnak szociálisnak kell lennie. Valóban, az államot át kell gyúrnunk, a nemzetnek, a parlamentarizmusnak át kell alakulnia. Az államnak is szociális szemmel kell néznie az eseményeket, mert az állam nem lehet többé éjjeli őr, aki csak arra vigyáz, hogy a vagyont meg, ne^ támadják, hogy az emberek egymás testi épségét ne bántsák. Az államnak szociálissá kell ,válnia és az állampolgárok életének minden részével foglalkoznia kell. A termelésnek két tényezője áll egymással szemben, a munka és a tőke. Eddig azonban azt láttuk, hogy a régi liberális felfogású : állani csak a tőke érdekeit próbálta védeni és nem állított korlátokat a munka kihasználásával szemben, már pedig a leghatalmasabb nemzeti feladat az, hogy mindent, ami vagyon ebben az országban, megvédelmezzük. Az állam, a büntetőtörvénykönyv megbüntette azt, aki más vagyonában, kincsében, értékpapírjaiban kárt tett, büntetett azért, ha valaki például zsemlét lopott, habár sokszor talán éhségből, vagy egyéb indokból tette. Helyesen teszi az állam, hogy aki bűnt követ el, azt • megbünteti, de a másik oldalon viszont azt látjuk, hogy amikor az emberi vagyonnak egy másik részét, az egészséget, a munkaerőt zsarolják és teszik tönkre, akkor nincs törvény, amely ezt kellőkép megtorolná. A mai modern államnak tehát szociális állammá kell átalakulnia. Az egész állami életet át kell gyúrnunk, hogy szociálisabb, igazságosabb legyen és megvédelmezze magát az embert is. A munkaerő védelme a modern korban egyike a legfontosabb problémáknak. Minden állam foglalkozik és bajlódik ezzel a kérdéssel és ma már a magyar állam is sokat tesz ezen a téren. Legyen szabad hivatkoznom arra, hogy épen a népjóléti ministerium szervezettsége, tervszerű előmunkálatai révén Magyarországon az egészségügy óriási haladást tett. Itt csak egy-két adatot akarok erre nézve felhozni. A halálozási arányszám 1913-ban tizezer lakost számlitva, 233 volt évenként; 1920-ban, a forradalom után, 213-ra sikerült leszoritani az általános halálozási arányszámot, 1925-ben pedig 169 volt a halálozási arányszám. Ez azt mutatja, hogy a 48
