Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.
Ülésnapok - 1927-181
318 Az országgyűlés képviselőházának szociális egészségügy terén óriási lépésekkel és tervszerűséggel halad előre a népjóléti ministerium orvosi hadserege. Mindez nem véletlenül történik, hanem gondos organizálás utján. Alig van orvosi feladatkör, amely ne volna betöltve, alig van intézmény, amely ne volna áthatva a társadalmi egészségügy nagy fontosságától. A betegségi és balesetbiztosítási intézmény és különböző más intézmények óriási módon előmozdítják az egészségügyi szervezet kifejlődését, mindez a kórházak ágyainak szaporodásával együtt fényes bizonyítékai annak, hogy ez a halálozási arányszám nem önként és nem mindenféle közremunkálás nélkül szaladt le, hanem valóban óriási erőfeszítések eredménye. A szociális problémák megoldása ma már valóban nem társadalmi feladat, hanem állami feladattá vált. Ma már nem egypár munkásszervezet érdeke és kérdése, hogy a munkabér, a munkaidő, a balesetbiztosítás és egyéb kérdések megoldassanak, ezek ma egy egész nemzetnek lettek kérdéseivé; de különösen vannak kérdések, amelyek megoldatlanok. Megoldatlan tervezetekkel állunk szemközt. Csak egy szociális tényre akarok hivatkozni. 1800 óta a bér Európában akkori nagyságának négyszeresére szaladt fel, bevásárlási képesség tekintetében azonban csak felét teszi ki. Vagyis a bér 400%-ra emelkedett, az érték a bevásárlóképesség tekintetében azonban felére ment vissza. Az illegális jövedelmeknek milliárdjai és milliárdjai alakultak ki épen ebből a különbözetből és nagy probléma lesz egész Európában talán, hogy haszonrészesedés formájában, egyéb dolgokkal, vagy kollektiv szerződésekkel és egyéb eszközökkel próbálják megoldani ezt a szociális problémát. Örökösen és állandóan előttünk van a modern kor követelménye, a homo socialis-nak képe. Egy uj embertípust kell kialakítani, egy embertípust, amelynek számolnia kell azzal, hogy vagyonát ne csak saját élvezetére használja fel, (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) hanem a köz számára is. Az uj homo socialis-nak, az uj embertípusnak mindezt meg kell értenie és meg kell barátkoznia ezzel a szociális gondolattal. Örömmel látom ennek a szociális gondolatnak diadalutját ebben az országban is. Néhány hónappal ezelőtt letárgyaltuk a betegségi biztositási javaslatot, amely Európában egyike volt a legszebb és legtökéleteseblb javaslatoknak. Nemzetközi 'konferenciákon hivatkoznak erre és mint mintaképet állítják oda a magyar munkásbiztositás szervezetét, organizációját, szociális juttatásait; naponkint uj munkák jelennek meg erről, amelyek egész könyvtárakat tesznek ki. Aki figyelemmel kiséri, látja, hogy folyton terveket vetnek fel külföldön, hogy a magyar munkásbiztositást kell mintaképül venni az európai munkásbiztositás Imegalkotásánál. Ez a szociális javaslat, amely előttünk fekszik, . nemcsak a szociális együttérzésből fakad és nemcsak ez teszi azt szükségessé, hanem az államnak állambiztonsági szempontjából is meg kell valósítania mindazokat a feladatokat, amelyeknek megvalósításával polgáraival szemben tartozik. Az állambiztonság szempontjából, a radikalizmussal szemben való küzdelemben szüksége van az államnak arra, hogy a szociálpolitikai javaslatoknak egész tömegét tárgyaltassa le a parlamentben és váltsa valóra. De külpolitikai okok is vezetnek és kell hogy vezessenek bennünket amikor itt a maroknyi magyarságnak egészségét védelmezzük és a magyarságot alkalmasabbá 181. ülése 1928 június 6-án, szerdán. tesszük az elkövetkezendő versenyben a megállásra. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Csak az a nép tud kifelé hatni és csak annak a népnek van kifelé súlya, amely befelé is meg van óva mindenféle veszedelemtől amely egészségben, szervezettségben felette áll a szomszéd népeknek. Nemcsak kulturális fö*lény kell ebben az országban, hanem szociális fölény is, mert ez is szükséges ahhoz, hogy ez a nemzet megállja a maga helyét a népeknek ebben a tengerében. Fel szeretném hivni a Képviselőház figyelmét arra, hogy ne csak arra törekedjünk, hogy a kereskedelmi mérlegünk aktiv legyen, ne csak arra törekedjünk, hogy a pénzügyi egyensúly fel ne boruljon, hanem vegyük figyelembe, hogy sokkal fontosabb, hogy a magyar nép egészsége legyen aktiv, a magyar munkaképesség, a magyar szociális gondolat legyen aktiv, mert ez vonzóerővel fog birni a szomszéd népekre is, azokra, akik megszállott területen és más idegen népeknek igájában vannak. A legnagyobb irredenta gondolat és a legszebb magyar gondolat az^ amikor arra törekszünk, hogy a belső néperőt megjavítsuk és alkalmassá tegyük a jövőre. Elhangzottak itten olyan vélemények, hogy nagyon súlyos teher a mi népünk vállán az, amit itt ez a szociális javaslat tőlünk kivan. Igaz, hogy sok-sok millió kerül ki az egyszerű népnek béréből. De ha azt nézem, hogy a szegény nép, amely ebben érdekelve van, mire költi jövedelmét, mire költi bérét, keresményét, akkor azt kell mondanom, hogy sokkal haszontalanabb dolgokra költ sok-sok milliót. Csak egyre hivatkozom: az alkoholfogyasztásra. Szeszfogyasztásra annyit ad ki épen a szegény néposztály, hogy abból kétszeresen meg lehetne alkotni a munkásbiztositást. (Ugy van! XJgy van! a jobb- és a baloldalon.) De nemcsak az alkoholfogyasztásra megy el sok-sok millió, hanem dohány, füst formájában is, ami valóban a levegőbe megy, ebből egymagából meg lehetne takarítani az öregség és rokkantság esetére való biztosítás járulékait. (Szabó István: Selyemharisnyára!) Nagyon helyesen mondotta valamelyik képviselőtársam, hogy selyemharisnyára is sok-sok milliót szolgáltatunk a külföldnek. Ma már az a •, baj, hogy nemcsak előkelő hölgyek, előkelő családok, amelyek birják anyagilag a selyemharisnyát, hanem az egyszerű szegény cselédek, az egyszerű szegény háztartási alkalmazottak is vetekszenek az uriasszonyokkal abban, hogy se : lyemharisnyákban járnak. Népünk egyszerű kartonruhában járt valamikor, ma már a selyemruha és selyemharisnya vált népünk között divattá. Ha ezeket a kiadásokat veszem alapul, akkor is többszörös összeg kerül ki, amit alkoholra, dohányra és selyemharisnyára adunk háztartásunkban. Külföldi szivarokra ebben az országban 2 millió pengőt adnak ki, tehát csupán külföldi szivarokra kerül ennyi pénz. ( János sy Gábor: Ne engedjük be!) Hol van az a sok pénz, amely apró deci pálinkára megy el ebben az országban 1 ? Egyidőben megtettem azt, hogy bementem a budapesti pénzügyigazgatóság épületébe. Kiváncsi voltam, hogy az a rengeteg nagy összeg, amely mint alkohol-fogyasztási adó folyik be, honnan, mely vendéglőkből kerül elő és azt láttam, hogy háromnegyed részben az egyszerű munkáskerületekből, munkásfészkekből kerül ki. Ez szomorú tény.
