Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-181

312 Äz országgyűlés képviselőházának j a minister urat és az előadói urat, hogy tegyék a javaslatnak e szakaszát revizió tárgyává. Súlyos kifogásom és aggályom van a javaslat 133. §-a ellen. Eszerint csak 20%-ot fundálhatok jól és biztosan, 80%-ot pedig ki kell tennem egy esetleges devalváció veszélyének. Hogy példával szolgáljak, — mondjuk — egy nyugdíjintézetnek van egymillió pengő vagyona. A javaslat szerint csak 200.000 pengőt fektethet be ingatlanba, mig 800.000 pengőt kénytelen papírokba fektetni. Az okos más kárán tanul, ugy látszik, mi még saját kárunkon sem tanultunk. Ezt az arányt nézetem szerint meg kellene fordítani, meg kellene engedni, hogy az intézet annyit fektethessen ingatlanba, amennyit csak lehet, csak arra kellene ügyelni, hogy immobillá ne váljék és járadékfizetési kötelezettségének eleget tudjon tenni. De amennyit ez a határ megenged, azt csak hadd fektesse ingatlanba, jóléti intézményekbe; _ ezzel nemcsak jól fundálja tőkéjét, nemcsak jobban kamatoztatja azt, hanem még a szociális jólétet is előmozditja, mert munkaalkalmat teremt és így kenyeret nyújt. Meg kell emlékeznem itt a háztartási alkalmazottak kérdéséről is. Ezt a kérdést illetőleg az indoklást kissé lazának és ingatagnak látom, mert elismeri ugyan, hogy a háztartási alkalmazottak túlnyomó részénél ez az állapot csak átmeneti állapot s kevés azoknak száma, akik ebben a munkakörben öregszenek meg — eKéknek egy része is Öregségére ellátja miaigát, — de azért a javaslat, bár ezt koncedálja, mégis felveti rájuk nézve a kényszerbiztositás kérdését, noha azt meg nem oldja. Nézetem szerint a javaslatnak ebből a részéből törlendő lenne a ministernek megadott az a felhatalmazás, hogy későbbi időpontban, saját belátása szerint joga legyen majd a háztartási alkalmazottakat is bevonni a kötelező biztositás körébe. A helyes és az ország előtt szimpatikus megoldás az, hogy hagyjuk meg e kategóriák részére az önkéntes biztositást. Ma is prüszköl mindenki, hogy a háztartási alkalmazottakat bevonták a betegségi biztositásba. A helyzet ugyanis főleg falun az, hogy a biztosítottaknak ez a kategóriája veszi legkevésbbé igénybe az intézetet, és a vád az, hogy a cselédtartók járulékaival fizetteti meg a pénztár a pénztárak deficitjét. Én azt hiszem, ez az ál- \ iitás nem felel meg a valóságnak. (Vass Jó- j zsef népjóléti és munkaügyi minister: Épen a j fordítottja igaz!) Épen azért, minister ur, hogy j ezt a vádat és gyanút gyökeréből kitéphessük, arra kérem a minister urat, járjon el az Orszá- | gos Pénztárnál abban az irányban, hogy ilyen ! irányú statisztika kerüljön a publikum elé. Ugyanígy vagyunk a kisiparral is. A mi- j nister urnák is bizonyára tudomása van arról, j hogy a kisipar állandóan azon sir, hogy ő fizeti • a terhet, de aránylag ő veszi legkevesebb hasz- j nát a biztositásnak, mert azt mondják: a gyári munkás, a gyáripar használja ki legfőképen a biztositást. Ez. a kérdés is tisztázandó, hadd ! lássa mindenki* tisztán, milyen mértékben adó- I zik e téren és milyen arányban veszi igénybe ; az intézet szolgáltatásait. Ezt csak megfelelő statisztikával lehetne eldönteni. Arra kérem a minister urat, hogy a legnagyobb szigorral, mondhatnám drákói szigorral gondoskodjék a takarékosságról, nehogy beleessünk abba a magyar hibába, amely sajnos, az állami igazgatásban sokszor jelentkezik, tudniillik a túladminisztrációba. Itt nagy tételekkel terheljük meg a közt és sírásója lehetne ennek a nemes kezdeményezésnek, mint amilyen nemes kezdeményezés ez a javaslat, ha az '.81. ütése 1928 június 6-án, szerdán. érdekeltek és az ország azt látná, hogy a befolyó összegek túlnagy részét eladminisztrálják. Nagy gonddal kell összeválogatni azokat az embereket, akikre e kérdés lebonyolítását in praxi bizzuk. Ki kell keresni, ki kell válogatni a megfelelő szakembereket és a szerzett tapasztalatokat, amelyek a legutóbbi kinevezések óta bőségesen adódtak, hasznosítani kell. T. Ház! Tegnap utolsó útjára kisérte az ország Kossuth Lajos utolsó katonáját. Amikor én a temetést láttam, önkéntelenül az jutott eszembe, temetni nagyszerűen tudunk. De ha a temetés költségeit a 48-as honvédek ellátására fordítottuk volna, azt hiszem, nem ez lett volna Kossuth Lajos utolsó katonája, hanem ki tudtuk volna tolni az ő életük végét. (Jánossy Gábor: Szivarvégekkel támogattuk őket a kis nyugdíj mellé!) Nagyon helyes ezért a javaslat és indokolásának az a része, amely az általános népesedési és népnevelési politika körébe vág bele. A kormányzatnak megfelelő gazdasági és szociálpolitikai intézkedésekkel oda kell hatnia, hogy a nép erőforrásait védje, fejlessze, elősegítse egészségét és védje életét és a lehetőségig tolja ki az elerőtlenedés és megrokkanás határait. Általános népesedési politikára van szükség, mert Magyarország nagysága népességétől függ. Vele. áll és bukik. A népesedési dekadenciával együtt jár a pusztulás minden téren és vonatkozásban; épen azért, amikor helyes és nemes dolog: védeni az öreget öregségében, nem lehet szem elől téveszteni azt a priust, hogy erőssé, naggyá és többé kell tenni a nemzetet. Urmánczy Nándor nagyon érdekes cikket irt ma a Pesti Hírlapban a gyermekáldásról. Azt irja benne, hogy nagyon sok gyermekre van szükségünk és akkor küzdünk a legjobban az egyke ellen, ha olyan előnyöket biztosítunk a szülőknek, amelyektől a gyermekáldás nagyobbodása várható. (Ugy van! Ugy van!) Azt mondja (olvassa): »Jöjjetek gazdagok, jöjjetek hatóságok. Emeljétek fel őket. Mentsetek, segítsetek«. Sajnos, ugy vagyunk, hogy a gyermekáldás ma valóban csapás. Én a minister urnák ezzel kapcsolatban, mint népjóléti ministernek, különösen egy szempontot ajánlok figyelmébe. A kormány küzd az egyke ellen. A küzdelemre felhívja az összes társadalmi faktorokat., ezzel szemben azt látom, hogy a gyermekkel biró ember, különösen a sok gyermekkel biró család nem bir lakást kapni. Nem régen kaptam egy levelet, amelyben a levél irója azt kérdi: mit tegyek a gyermekeimmel, agyonüssem őket, a háziúr és a házmester nem tür gyermekeket? Ugy látom, hogy hiába itt minden kapacitálás a jóérzéshez. Itt csak törvényes intézkedésekkel lehet segiteni. més: pedig- olyanokkal, amelyek szigorú rendelkezéseket és megtorlást tartalmaznak. így kell lehetetlenné tenni a gyerektől irtózó, a gyermekes családtól félő, rideg, nemzetietlen és antiszociális felfogás lábrakapását. (Helyeslés.) Meg kell emlékeznem e javaslat kapcsán a papi nyugdíjról is. A törvény az önkéntes biztositást teszi részükre lehetővé, mint ahogy a munkásbiztositási törvény is lehetővé tette a papság belekapcsolódását a betegség elleni biztositásba, önkéntes utón. Nem osztocm azokat a tiszteletreméltó meggondolásokat, amelyek a papság kötelező betegség biztosítása ellen annakidején felhozattak. A meggondolásoknak veleje az a felfogás volt; »hogy minek biztosítsuk őket, hiszen ugy sem veszik igénybe«.