Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.
Ülésnapok - 1927-180
Az országgyűlés képviselőházának 180. ülése 1928 június 5-én, kedden. 297 s különösen nem köteles arra, hogy segítsen a szellemi munkásokon. Itt van az újságírók számára egy kis csalétek, amely azt mondja: ha felében megrokkant és három évig nem képes dolgozni, akkor önkéntes biztositás révén majd részelteti valamiben. Mi ez? Aki itt robotol s akár mint iró, akár mint művész, akár mint hirlapiró az iras mesterségéből tengődik, három évet várjon, mig valamihez hozzájuthat! Nem lehet azzal vigasztalni őket, hogy azt a nyugdíjintézetet, amely elvesztette vagyonát a háborúban s amelyről most olvasnunk kell, hogy cégek adományoznak neki bizonyos összegeket, csak igy lehet valamennyire fentartani és csak igy lehet helyreállítani a status quo ante-t. Ez állami segítség? Egy államnak, amely szereti és szeretettel kormányozza népét, nem igy kéli a nép segítségére sietnie, hanem azt kell mondania: elsősorban itt vagyok én és mert 50 éven át adóztál, verejtékeztél, 50 éven át kínlódtál, a harctéren voltál, gyermekeket nemzettél, a jövő generációról gondoskodtál, neveltetted, azért én neked ideadott adódnak egy részét készpénzben ós nem kulcsban visszaadom. Méltóztatnak bölcsen tudni, hogy Angliában hogyan vau. Angliában szintén mindegy: aki 10 éve angol állampolgár és elér egy bizonyos kort, joga és igénye van az öregkori ellátásra rokkantság esetén, s nem holmi komplikált orvosi vizsgálatok kellenek ahhoz. Mert a mélyen t. népjóléti minister ur azzal menekül annak a rétegnek biztosítása elől, amely kisgazda, kisiparos, kézműves, kiskereskedő és egyéb szabadfoglalkozású, hogy arról nem tud igazi statisztikát csinálni és nem tudja, hogy ezek rokkantságának mik az ismérvei. Hát nem kell doktor hozzá, mert a kötelező biztositás ereje épen abban áll, hogy annak az ismérvnek bekövetkeztét önkormányzati osztályostársai ismerjék fel. Az a kisgazda jobban tudja, hogy a szomszédja mikor lesz munkaképtelen az ekeszarva mellett; az a kézművestársadalom jobban tudja, mint a kirendelt orvosok vizsgálatai és a relativ ismérvek. Amikor valaki öreg lesz, amikor valaki elernyedt lesz, annak az állam, ha kötelező biztosítási törvényt hoz, siessen a segítségére. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Nézzük meg akármelyik államot, méltóztassanak csak megnézni — erről nem is szívesen beszélek, mert irigylem és fáj nekem, — hogy Cseh-Szlovákiában mennyivel előbbre haladtak; nézzék meg, hogy fejenként mennyi segélyben részesiti az állam az ottani özvegyeket, árvákat. Itt azzal vigasztal bennünket a mélyen t. népjóléti minister ur, hogy annak statisztikája még nem kész és azzal vigasztal, hogy a törvény Cseh-Szlovákiában még nem lépett életbe, mert ott nem tudják kiszámítani, hogy erre az esetre mennyi legyen a pótadó. 1925-ből valók ezek a következtetések^ és én azért azt mondanám, hogy tessék ennél a törA'ényjavaslatnál egy évvel megöregedni és tessék szétnézni, hogy mi van Németországban és mi van Angliában. Németország a teljesítőképesség szempontjából, merem mondani, anyagi terhei és a még mindig viselt megszállás terheinek szörnyűségei között is legelsősorban azt a politikát csinálta, hogy összebékítette a dolgozó polgári társadalmat a dolgozó munkástársadalommal. Ennek politikai eredményeit most láthatjá,k. És én kérdezem ezektől a bársonyszékektől, ezektől az üres bársonyszékektől, amelyeknek gazdái nem jönnek ide (Fábián Béla: Nem szeretik az ellenzéki szót hallani! és csak azt szeretik, ha a hozsánna zeng! — Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) azt kérdezem azoknak a nevében, akiket én itt képviselek, a dolgozó, a verejtékező kispolgári társadalom nevében: nem látják-e azt a politikai eredményt, amely Németországban a legutóbbi választások után bekövetkezett 1 Nézzék meg és próbálják megcáfolni. A ministerelnök ur lapjában, amely tegnap jelent meg, — nem is tudom, hogy e társadalmi újságnak mi a neve — olvastam egy fejtegetést, amely a német választásokat mérlegeli. A számszerüségi adatokból az jön ki, t. Képviselőház, hogy Németországban szociáldemokrata többség van. Ez a szociáldemokrata többség... (Jánossy Gábor: Nemzeti!) T. képviselőtársam, tessék azoknak a nemzeti érzését nagyon megbecsülni, mert megérdemlik! (Jánossy Gábor: Épen azt mondom!) Tessék engem meghallgatni, mert ez igen tanulságos és igen érdekes. A választások lezajlása után hétmillió szavazat esett a szociáldemokratákra, négymillió esett a centrumra. Mi az a centrum? Németországban a katholikus polgári társadalom együttese. Az öszszeomlás után ez a katholikus társadalomban egyesült nagyszerű polgári tömeg hol keresett szövetséget? Nem a latifundiumoknál, nem ott kereste a nagy németeknél, nem ott kereste a szélsőségeseknél. A szociáldemokraták és a centrum fogtak össze és történelmi emlékű és erejű, hogy a szocialista párt józan önmérséklettel azt mondta: kormányoz te, mert ez a társadalom polgári társadalom, mi beállunk segíteni a magunk többségével és szövetkezünk veled a felforgató kommunisták ellen. A szociáldemokrata pártnak és a centrumnak guvernementális többsége viszi a gazdasági evolúcióban nagyszerűen előre azt a nagy nemzetet, és a háború után ipari felkészültségben, teljesítő képességben, mindenben ez adja azokat a lehetőségeket, amelyekkel egy konszolidált ország a maga társadalmi erejében és egységesítő hatalmában megmutatja, hogy kell a romokból kiemelkedni. Nincs fajvédelem hangoztatása. A németek védelmének hangoztatása van. A német erőnek, a katholikus centrumnak a szociáldemokráciával való harmonikus együttműködése menti meg azt az országot a felforgató elemektől, a latifundiumok erejétől, a nehéz ipar kizsákmányoló erejétől és azt mondják, hogy fajra, felekezetre, mindenre való tekintet nélkül a német feltámadás szolgálatába oda kell állnia mindenkinek, aki egy konzervatív gondolkozásban egyesül. A német szociáldemokrata párt, amelyet színről-színre nézett meg t. barátom ott kinn, a centrummal való nagyszerű harmóniájával társadalmi békét teremt és gazdasági konszolidációt ad. Nézzék meg ezzel szemben előbb felszólalt t. képviselőtársamnak horizontját. Ö, aki a gazdatársadalom barátjának vallja magát sokadmagával és mindezek hol tartanak ettől a felfogástól. Hol vannak attól, hogy egy gazdaságilag rendezett ország jogosított arra, hogy ilyen népjóléti intézkedést az egyetemes érdekek ápolására megtegyen? Hiába ismerem el a jó szándékot, hiába dicsérném meg én is a mélyen t. minister nrnak nagyszerű szándékát, a kivitelben ezt nem tehetem meg, mert elpusztul e mellett az a társadalom, amely a járulékokat kiizzadja. Nem azért nem csinálják meg, amit mondanak. Majd megmondom én most, miért késik a kisgazdatársadalom alkalmazottainak és a kisgazdatársadalom tagjaink kötelező biztosi44*
