Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-180

290 Az országgyűlés képviselőházának 180. ülése 1928 június 5-én, kedden. korgó gyomor a legrosszabb tanácsadó. Ne ámítsuk magunkat. Megmondom nyíltan: ha itt nem történik rövid időn belül megfelelő szociális, népjóléti intézkedés... (Egy hang jobb felől: Munkaalkalom kell! — Propper Sándor: Becsületes munkabér!) Mind a kettő képviselőtársaim! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Arról van szó, hogy nem tudok a munkásnak munkát adni, ha beteg, hiába adok munkaalkalmat annak a munkásnak, ha beteg, ha nem tud dolgozni, hiába adok neki munkaalkalmat, amikor 65 éves elmúlt és amikor megrokkant. Tehát épen olyan szüksélg van arra, hogy az egészségesnek munkaalkalmat adjunk, mint arra, hogy a beteg, a rokkant, az öreg embernek, a béna embernek egészségét a biztosítás utján megmentsük. Ez a kettő nem mond egymásnak ellent, egyik a másikat kiegészíti. (Pogány Frigyes: Kenyér kell!»} Kérem, egész, idő alatt a kenyérről beszélek. Nem adnék módot a szociáldemokrata uraknak és szakszervezeti párttitkároknak és szervezőknek... (Farkas István: Csak az Omge.-nek!) Azt hiszem, hogy ezt a beszédet nem az Omge. rendelte meg az én személyemben. (Halljuk! Halljuk!) Nem adnék módot és lehetőséget erre. Nem azt mondom, hogy megtiltom a szervezkedést, Isten ments! Én a szabad szervezkedésnek vagyok a hive egyforma mértékkel, az eszmék tisztességes fegyverekkel küzdjenek az egész vonalon egymással, de csak akkor, amikor ebben az országban már rend van, (Rothenstein Mór: Szóval most nincs rend!) amikor megcsinálták a népjóléti intézményeket, amikor

1 az emberek a fejük és a szivük után mennek, és néma pillanatnyi felhevülések után. (Rothenstein Mór: Meskó szerint most nincs rend!) Nagyon vigyáztam volna és nem adtam volna lehetőséget arra, hogy a szociáldemokrata képviselő urak és a többi pártok szervező agitátorok odakinn a vidéken, (Farkas István: Csak az egységespártnak szabad szervezkednie, más pártnak nem?) a falvakban a magyar földmivelő nép, különösen a földet túró munkásság közt rámutathassanak arra, hogy ime, aki a szociáldemokrata párt tagja, aki bennt van a szakszervezetben az kap mindent, aki a párttól távol áll, aki nem tagja a pártnak, a szakszervezetnek, arról nagyon mostohán gondoskodnak. Akármint forgatják ezt, sokkal jobb, ha én mondom el, és mi látjuk be, hogy ez helytelen és mi igyekszünk ezeket a bajokat orvosolni, mintha tudtunkon kivül, odakinn bujkálva, ezeket a dolgokat agitátorok kiszínezve adják elő. Ezt a kérdést a legsürgősebben meg kell oldani."Itt nincs és nem lehet további huzavona. A mezőgazdasági munkavállalók szociális biztosításának kérdése ma a magyar mezőgazdaságot, az ország földmivelő népét, különösen a munkásságot érintő és megoldásra váró legégetőbb problémák egyike. Nem lehet különbséget tenni munkás és munkás közt. (Propper Sándor: Szóval nincs aszfaltdemokrácia meg* agrárdemokrácia!) Ip-y nem sikerül megvalósítani azt a nagyon szép gondolatot, amelyet a népjóléti minister ur a törvényjavaslat indokolásában is kifejt és amelyet többször hangoztatott, a nagy nemzeti magyar szolidarizmus nagyszerű gondolatát. A magyar jövő, amint az indokolás is nagyon helyesen mondja, a nemzet lelki és testi erejének felfokozásától, küzdőképességének növelésétől függ. Ezt nem lehet igazságtalansággal elérni. Különösen a szociális jótétemények nyújtásánál kell az osztóigazság alapján az egyenlő elbánás elvét szigorúan betartani. Kiszámíthatatlan erkölcsi és anyagi károkat okozhatna, ha a mezőgazdasági munkásember azt tapasztalná, hogy őt az állam mostohább elbánásban részesiti, mint az ipari munkást. Már pedig a mai helyzet ilyen igazságtalan: mondhatnám megdöbbentően egyoldalúak az eddigi intézkedések a mezőgazdasági munkavállalók hátrányára, vagy az ipari munkásság előnyére. De nehogy engem bárki is félreértsen, a leghatározottabban kijelentem, hogy én sohasem sajnálom vagy sokallom azt a jogot, amelyet egy társadalmi osztály kap, sohasem sajnálom, sohasem sokallom azt, amit egyik vagy másik társadalmi osztálynak népjóléti téren nyújtunk, de igenis fájdalom, ha a másik kevesebbet kap. Már pedig ezen a téren a mezőgazdasági munkásság nagyon is hátrányban van. Nézzük csak, t. Ház, mi itt a helyzet tulajdonképenf Erre vonatkozólag egy kis statisztikát és összehasonlitást állítottam össze s az egyes biztosítási ágazatokról külön-külön ki fogom mutatni, mit kap az ipari munkásság és mit nem kap a mezőgazdasági mukásság. Ha megmutatom, hogy négy sorban el van intézve, hogy a mezőgazdasági munkás mit kap betegség esetén, akkor fel sem kellene olvasnom azt, hogy a népjóléti minister ur által szerkesztett törvényjavaslat alapján mit kap betegség esetén az ipari munkás, mert ezek a számadatok, ezeknek terjedelme már magáért beszél. (Propper Sándor: Ma ez is csak elmélet, sajnos!) Betegség esetére a mezőgazdasági munkásság biztosítva nincs. Sem biztosítási kötelezettsége, sem önkéntes biztosításra való ^jogosultsága nincs. Egyedül a gazdasági cselédnek és családtagjainak gyógykezeltetése tekintetében vannak a gazdát terhelő bizonyos kötelezettségek, az 1907 : XL. te. 28. §-a értelmében abban az esetben, ha a megbetegedés a szolgálatbalépés tizedik napja után és a szolgálati idő alatt következett be. Ezzel be is fejeztem a mezőgazdasági munkásság betegség ellen való ellátását. Nézzük most, mit kap az ipari munkás, egy agrárállamban! Fáj a lelkem, amikor ez,t itt le kell szögeznem, hogy amikor azt mondják, hogy itt keresztény népies agrárirányzat van ... (Propper Sándor: Ki mondja?) Önök mondják. (Derültség a jobboldalon. — Propper Sándor: Mi csak azt^ mondjuk, hogy fekete reakció van!) Hát inkább legyen fekete reakció, mint vörös akció. (Propper Sándor: Csúnya, fekete bolsevizmus! — Rothenstein Mór: Hogy lehet ezt a köpönyeget forgatni!) Most nem köpönyegforgatásról, hanem a munkások betegség esetén való ellátásáról van szó; azt hiszem, ez a képviselő urat nagyon kell hogy érdekelje, hiszen elsősorban a munkások képviselői. t Betegség esetén kap a munkás orvosi gyógykezelést a megbetegedés napjától kezdve egy éven át és ezen túl is addig, amig táppénz jár neki. Kap továbbá gyógyszerellátást, gyógyszert, gyógyvizet. — Szegény pnezőgazdasági munkás azt sem tudja, hogy gyógyvíz van a világon! — A megbetegedés első napjától egy évig és azon túl is a táppénzsegély folyósításának tartamára. Gyógyászati segédeszköz jár a megbetegedés első napjától és azon túl is addig, amig a táppénz jár. Gyógyfürdősegély a betegség első napjától kezdve egy évig és egy éven túl is arra az időre, amelyre a táppénz jár. Táppénz a tényleges javadalmazás napi átlagának vagy az átlagos napibérnek 60%-ában. Kórházi, szanatóriumi ápolás. Féltáppénz. Szülés esetén szülészeti segélyezés és ! gyógykezelés. Terhességi segély a tényleges javadalmazás napi átlagának,