Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.
Ülésnapok - 1927-180
Az országgyűlés képviselőházának 180. ülése 1928. évi június hó 5-én, kedden, Zsitvay Tibor és Puky Endre elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Felszólaltak : Meskó Zoltán, Gál Jenő, Kocsán Károly. — Az összefórhetlenségi itélő-bizottság 12 rondes és 3 póttagjának kisorsolása gróf Hunyady Fereno összefórhetlensógi ügyében. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az interpellációs-köüyv felolvasása. — Az ülés jegyzökönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Vass József, Bud János, Pesihy Pál. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 20 perckor.) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Urbanics Kálmán jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Szabó Zoltán jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Gubicza Ferenc jegyző ur. Bejelentem a t. Háznak, hogy Vargha Gábor képviselő ur halaszthatatlan ügyeinek elintézése végett folyó hó 5-ére és 6-ára, báró Bottlik István képviselő' ur egyházmegyei teendőinek elintézése céljából folyó hó 5-ére, továbbá gróf Sigray Antal képviselő ur fontos családi ügyeinek elintézésére folyó hó 15-éig tőlem szabadságot kértek. Minthogy azonban folyó hó 5-én és 6-án zsürisorsolás lesz, s az itélőbizottság kisorsolásának alapjául szolgáló 40-es névjegyzékben mind a három képviselő ur neve benne van, nem éreztem magamat jogosítva arra, hogy részükre a kért szabadságot saját hatáskörönij ben megadjam s azért kérésüket a t. Ház elé terjesztem. Kérdem tehát a t. Házat, méltóztatnak-© a felhozott okokból nevezett képviselő uraknak a kért szabadságot megadni? (Igen!) Ugy látom, hogy a Ház a szabadságot megadja. Kijelentem azonban, hogy a házszabályok értelmében a szabadságolás ellenére végeredményben mégis az összeférhetlenségi állandó bizottság lesz hivatva dönteni az ő távollétük felett. Bemutatom a t. Háznak a ministerelnök ur átiratát, melyben tudatja, hogy folyó évi június hó 7-én, Űrnapján, reggel 9 órakor a budavári koronázó főtemplomban ünnepélyes szent mise és utána az Oltáriszentséggel körmenet lesz. A szent misén s a körmeneten a Ház képviseletében személyesen fogok résztvenni. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Megilletődéssel jelentem a t. Háznak a kezemben levő gyászjelentés alapján, hogy az 1848/49. évi szabadságharcban résztvett és KÉPVISELŐHÁZI ÉRTESÍTŐ. Isten kegyelméből a sok vitéz harcos között utolsónak meghagyott Lebó^ István 48/49-es honvéd nemes életének 96-ik évében visszaadta honszerető lelkét Istenének. (A jelenlevők felállanak.) Indítványozom a t. Háznak, hogy méltóztassanak minél nagyobb számban, pártkülönbség nélkül résztvenni temetésén, amely ma délután a Magyar Nemzeti Múzeum csarnokában 16 órakor fog megtörténni. A képviselő urak részére a meghívók EL háznagyi hivatalban vannak elhelyezve. Kérem a Ház hozzájárulását, hogy kegyeletünk és soha nem múló hálánk jeléül, amely nemcsak az utolsónak, hanem az összeseknek szól, akik példát adtak a magyar vitézségről nemcsak a késő nemzedékeknek, hanem az egész világnak, a Ház nevében koszorút helyezhessek a ravatalára, s ismételten kérem t. képviselőtársaimat, méltóztassanak minél nagyobb számban a végtisztességen megjelenni. (Helyeslés.) Napirend szerint következik az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik Meskó Zoltán képviselő ur, aki beszédének elmondására legutóbbi ülésünkön halasztást kapott. A szó a képviselő urat illeti. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Meskó Zoltán: T. Képviselőház! Amikor ehhez a nagyfontosságú és szociális kihatásaiban rendkívüli horderejű törvényjavaslathoz hozzászólok, mindenekelőtt meg kell állapitanom — és ezt igaz örömmel teszem, — hogy magának a törvényjavaslatnak nincs a Házban ellenzéke. (Pakots József: Majd lesz ön után!) A benne foglalt nemes és bölcs intenciók általános helyesléssel találkoznak. Ellenzői — legalább a mai napig — nem voltak, legfeljebb tárgyilagos és igazságos, ha mindjárt szigorú kritikusai, birálói lehettek a javaslatnak. Pártkülönbség nélkül szívesen látja mindenki ezt a szép szociális törvényjavaslatot, mert tudatában van ma mindenki ebben az országban annak, hogy a társadalmi békét csakis szociális intézmények létesítésével, azoknak kibővítésével és fokozatos töké43
