Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.
Ülésnapok - 1927-180
288 Az országgyűlés hépviselőházdn l a'k létesítésével lehet tartósan és zavartalanul fentartani. Ezt az állításomat megdönteni nem lehet, ennek helyességét ma már minden komoly és előrelátó ember belátja. Nem pártállásom, de az igazságszeretet késztet arra, hogy a legmelegebben és a leg; őszintébben üdvözöljem az igen t. népjóléti minister urat, aki a betegségi és balesetbiztosítás után ezzel a javaslattal siet a dolgozók segítségére. (Élénk éljenzés a jobboldalon.) Egyik javaslatát a másik után terjeszti be az igen t. népjóléti minister ur, aki nagyon kellemes, kedves lendületben van. Szerettem volna, ha ezt a lendületet arra használta volna fel, hogy mindjárt a mezőgazdasági munkások biztosításáról szóló javaslatot is a Ház elé hozta volna. Régi mulasztásokat, szomorú időknek, antiszociális irányzatú időknek vétkes^ r bűnös mulasztását teszi jóvá az igen t. népjóléti mi; nister ur, amikor régi, de be nem hegedt vérző sebeket segit gyógyítani. Tehát csakis az, elismerés szava illeti őt meg, azért, hogy bátran, szakavatott, biztos kézzel és csakis a közérdeket tartva szem előtt, nyúl a legnehezebb szociális problémák időszerű megoldásához. Érzi és tudja a minister ur, hogy itt hosszú töprengésnek, hónapokon iát tartó ankétezésnek és évekre menő, időtrabló adatgyűjtésnek helye ma már nem lehet. Itt gyorsan kell cselekedni. Az ido sürget, a huszonnegyedik óra utolsó percében vagyunk. Egy borzalmas nagy világégés után a forradalmak szelei jártak és a véres kommunizmus Szennyvizei árasztották el ezt a szegény, megcsonkított országot. Tudom, hogy kellemetlen ezekre a gyászos időkre még csak viszszagondolni is, de azért okos, előrelátó ember egy percre sem feledkezhet meg róluk. Ezeknek a szomorú időknek le kell vonni minden konzekvenciáját, íminden téren, az egész vonalon. A népjóléti minister ur bölcs és előrelátó politikus. A múltban sajnos, annyiszor tapasztaltuk, hogy nagyon sok olyan politikus volt, aki utólag előre látta a multat. (Derültség.) Az igen t népjóléti minister ur nem utólag lát előre, ő azok közé a nagy államférfiak közé tartozik, akik látnak, tapasztalnak és cselekszenek. Ö nem hiába pap is, mert a jó pap, holtig tanul. Bár követnék az igen t. népjóléti minister ur példáját azok a rövidlátó, könnyen felejtő, de hamarább begyulladó és ijedező féríiak, akik azt hiszik balga hittel, hogy a politikát ott lehet és ott szabad folytatni, ahol 1914-ben abbanhagyták. (Jánossy Gábor: Még ilyenek is vannak? — Farkas István: Vannak! vannak!) Sajnos, igen t. képviselőtársam, minduntalan találkozunk maradi felfogású emberekkel. Ezek az úgynevezett álkonzervativ emberek, pedig ezek az én szememben a legradikálisabb emberek, mert a másik oldalon a legradikálisabb intézkedéseket és mozgalmakat váltják ki az ő maradi, nem ebbe a századba, nem a világháború utáni időkbe való viselkedésükkel. Arra nézve, hogy ezek kicsodák, neveket nem mondok, talán nem is tudnék hirtelen, de nem hiszem, hogy a Háznak egyetlen egy tagja legyen, akit meg lehetne gyanúsítani azzal, hogy így gondolkozik. (Jánossy Gábor: Kizárt dolog!) A sajtóban és más megnyilatkozásokban azonban nem egy izben hallottam, hogy visszasírják a szép multat, amelyet részint én is visszasírok, de én mindenesetre a haladás embere vagyok, dacára annak, hogy feltétlen konzervatív gondolkozású ember vagyok, mert az a bölcs kon180. ülése 1928 június 5-én, kedden. zervativizmiis, amely előrelát és nem várja, hogy a nép elkeseredése kényszeritsen ki intézkedéseket bizonyos forradalmi jelenségek közepette, (ügy van! ügy van! jobbfelől.) Mint mondottam, vannak, akik a politikát szeretnék abban a kényelmes, nyugodt helyzetben folytatni, ahol 1914-ben, a nagy világháború kitörése előtt abbahagyták. Ezek a maradi, rövidlátó emberek nem látnak tisztán, ezeknek feje fölött elszaladt az idő ós ők itt maradtak, nem tapasztaltak, nem tanultak, balga hittel nézik az eseményeket. Mint mondottam, beszédem folyamán ezek az elsők, akik pakkolnak, amikor mi, a polgári társadalom képviselői, nyíltan szembehelyezkedünk minden felforgí. törekvéssel és azoknak minden konzekvenciáival. Ezek azok, akik még a mai szomorú időkben is ott tartanak, hogy azt hiszik, hogy a régi politikát lehet folytatni, hogy a régi, cinkkel megjelölt kártyával lehet tovább is politikát játszani. Ezeknek azt mondom: ám tegyék ezt, de csak egy feltétel alatt. Aki a politikában a világháború előtti időket akarja tovább folytatni, annak azt mondom, tegye meg, de csak akkor, ha visszaadta az apát a családnak, a férjet a feleségnek, a gyermeket az anyának, ha feltámasztja a hősi halottakat, ha visszaadja a rokkantaknak a testi épséget. Ha ezt meg tudják tenni, akkor tessék folytatni ott, de mert a jó Istenen kívül ezt senki sem tudja megtenni, senkinek sincsen joga, — és senkinek nincsen a helyén az esze, ha ilyet kíván — amikor már levizsgázott ez a politika, ezt a politikát tovább is folytatni. Az ilyen rövidlátó politikusoknak, azt hiszem, nagyon helyes volna, — a népjóléti ministeriumhoz tartozik — ha hatalmas okulárokat utaltatnának ki, (Derültség.) hogy tisztábban és világosabban lássák a ma világát. Az önmegnyugtatás, az önámitás kicsinyes és nevetséges gyerekjátékával hagyjunk fel egyszersmindenkorra, ez a múltban egyszer már megbosszulta magát. Akkor is meg volt szervezve az egész polgári társadalom, papiron klappolt minden gyönyörűen, az ország földmivessége egységes táborban volt és azután mégis azt láttuk, hogy ez nem volt más, mint szemfényvesztés, porhintés a szemekbe, mert minden volt ebben az országban, csak a polgári társadalom nem volt megszervezve.- (Farkasfalvi Farkas Géza: Nem volt, aki összefogja.) T. képviselőtársam, igenis a múltban is voltak komoly agrárpolitikusok, a népies agrár irányzatnak akkor is voltak úttörői: a Eubinek Gyulák, a Meskó Pálok, a Budai Barnák, a nagyatádi Szabó Istvánok, a Mayer Jánosok és igy tovább, akik igenis törekedtek ezt a népet megszervezni, de ki kell jelentenem és meg kell állapitanom a leghatározottabban, hogy ez a szervezési törekvés bizonyos köröknél nem talált arra a visszhangra, amelyre találnia kellett volna, mert egyeseknek az lenne a legkedvesebb és legkellemesebb, ha ezt a nagy földmives tábort, a magyar földmivelő népet csak ugy látszatra szerveznék meg, hogy mi is, meg ők is azt higyjék, hogy ők meg vannak szervezve és amikor a komoly idők bekövetkeznek, amikor helyt kell állani minden felforgató nemzetközi, Istent tagadó irányzattal szemben, amikor ki kell állani a porondra, akkor a papircskatonákkal, a kartotékba lefektetett jegyzékekkel nem lehet helytállani. Épen azért nekünk meg kell szerveznünk a leghatározottabban, a legbecsületesebben, — hozzáteszem — keresztény és nemzeti alapon azokat a tömegeket, amelyekre a nemzetnek szüksége van. (Ügy van! ügy van! a jobboldalon.)
