Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-179

Az országgyűlés képviselőházának 179. ülése 1928 június 2-án, szombaton, 273 (Zaj a szélsőbaloldalon. — Meskó Zoltán: Kicsire nem nézünk!) T. Ház! Kire terjedjen ki a biztosítás? Azt mondják, hogy terjedjen ki az úgynevezett iparforgalmi népességre. Én leegyszerűsítem ezt az ipari munkásságra. De miért ne terjedjen ki ez a földmunkásokra is? (Meskó Zoltán: Ügy van!) Miért ne terjedjen ki egyéb társadalmi rétegekre is? (Meskó Zoltán: Maradjunk csak a földmunkásoknál! — Bródy Ernő: Maradjunk a mezőgazdaságnál!) Hiszen a rokkantság réme nemcsak az ipari munkást fenyegeti, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) hanem fenyegeti a társadalom minden tagját, sőt mondhatom, még a leggazdagabb embert is. És máir láttam nagyon gazdag embereket, akik öregségükre leszegényedtek és szegényházban haltak meg. A társadalomnak épen olyan kiáltó bűne, ha az egyik ember nyomorog öregségére, mintha a másik ember nyomorog. Különösen érthetetlen az, hogy a földmunkásokra nem akarják kiterjeszteni a biztosításnak úgynevezett áldását. (Meskó Zoltán: A legnagyobb hiba!) Ha helyesen ítélem meg a dolgot, akkor azt hiszen, hogy ennek oka a nagybirtok szükkeblüségén kivül — ami szintén szerepet játszik — (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Mi az oka? Nagyon érdekel! — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) az a nézeteltérés, amely a földmivelésügyi és a népjóléti minister urak között ma fenn áll. (Bródy Ernő: Milyen irányban? — Meskó Zoltán: Honnan tudja ezt? — Malasits Géza: Az elnöki tanács egyik tagja elárulta! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Ne méltóztassék párbeszédeket folytatni! (Bródy Ernő: Halljuk a leleplezést!) Bárdos Ferenc: A népjóléti minister ur, aki iránt nekem semmi okom sincs bizalommai viseltetni, azt az álláspontot képviseli ebben a kérdésben, hogy az egész rokkantbiztositást össze kell vonni és nem lehet kategorizálni, nem lehet szétválasztani egyes kategóriák, egyes szakmák szerint. (Farkasfalvi Farkas Géza: Azoknál mások a viszonyok teljesen! —Bródy Ernő: Ez nem ok arra, hogy ne legyen! — Zaj.) Viszont a földmivelésügyi minister ur ugy gondolja, — legalább én igy értesültem — hogy a földmunkásság, illetve az agrárterület az övé, oda ne menjen, ne kalandozzék el senki; a földmunkások ügyét ő fogja elintézni és ő fog külön javaslatot beterjeszteni a Képviselőházhoz. (Gál Jenő: Csak akkor, majd ha fagy! — Bródy Ernő: Húsz év óta nem csinálták meg! — Farkasfalvi Farkas Géza: De most megcsinálják! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Farkasfalvi Farkas Géza: Majd télen fogják megcsinálni! — Meskó Zoltán: Mindkét javaslatot egyszerre kellett volna idehozni! — Bródy Ernő: Húsz évvel ezelőtt fogadtak el javaslalatot! Határozati javaslatokkal nem lehet ezt az ügyet elintézni! :— Gál Jenő: Meskó Zoltán a legújabb ellenzéki! — Meskó Zoltán: Tőlem tanulhatnak! — Bródy Ernő: Nem lehet határozati javaslatokkal elintézni!) Bródy képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Bródy Ernő: Mi akadálya van ennek?) Bródy Ernő képviselő urat másodszor kérem, méltóztassék csendben maradni. (Zaj ) Farkasfalvi Farkas képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni! Bárdos Ferenc: Akár beterjeszti a földmivelésügyi minister ur a földmunkásokra vonatkozó rokkantbiztositási javaslatot, akár nem, (Szabóky Jenő: Ezt elfogadjuk minden esetre!) kétségtelen az, (Zaj. — Elnök csenget.) hogyha KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIII. nem terjeszti be, akkor — ugy látszik — azért kell ez a kontroverzia, ez az ellenségeskedés, hogy ezen a jogcímen bújjanak ki e kötelezettség alól. (Meskó Zoltán: Nem lehet kibújni senkinek!) Ha beterjeszti, akkor rendben van, de akkor sem helyes, hogy ő terjeszti be. (Zaj.) Ugyanazon a jogcímen, amely jogcímen a földmivelésügyi minister ur magának arrogálja azt a jogot, hogy a földmunkások biztosítása ügyébén ő terjesszen be javaslatot, joga van a pénzügyminister urnák, a kereskedelemügyi minister urnák, de a kultuszminister urnák is, ugyanilyen követeléssel fellépni. Ezen az alapon joga van például a kultuszminister urnák követelni, hogy azokat az óvónőket, akik egyébként nyugdíjra nem jogosultak és majd a biztosítási kötelezettség alá tartoznak, tessék kivonni, mert hiszen ezek a kultusztárca kötelékébe kell, hogy tartozzanak. Legalább olyan jogcímen követelhetné ezt, mint amilyen jogcímen a földmivelésügyi minister ur akarja, hogy ez a kérdés kettéválasztassék. De hiszen, t. Képviselőház, ez nem volna nagy kérdés, én ebből nem csinálok elvi kérdést, ez tisztán a praktikum kérdése. Ebben a kérdésben mindenkinek a legkülönbözőbb véleménye lehet, ellenben az ipar oly szoros kapcsolatba kerül a földmiveléssel, hogy ezeket kettéválasztani most, amikor egy ilyen összekapcsolási folyamat indult meg, nem lehet. De a földmivelés is indusztrializálódik. Látjuk, hogy mindig több és több gépmunkát végeznek a földművelésben. Gépészre, fűtőre, szakképzett munkaerőre van szükségük; a legtöbb gazdaságban megvan a külön lakatosmühely, kovácsműhely, bognárműhely, asztalosműhely, úgyhogy egész sereg ipari alkalmazottat foglalkoztatnak a legtöbb számottevő uradalomban, s az ezekben az üzemekben foglalkoztatott munkások állandóan fluktuálnak, vándorolnak, hol egy agrárüzemben, hol pedig egy városi ipari üzemben vannak foglalkoztatva. Ha tehát az Ő rokkantbiztositásukat két intézmény fogja ellátni, akkor ebből csak bajok származhatnak, s ha nem akarjuk azt, hogy a munkás elveszitse igényjogosultságát, akkor állandóan nyilván kell tartani, átjélenteni, kijelenteni, bejelenteni. Hát van erre szükség? Nincs semmi szükség, s ha nincs rá semmi szükség, akkor kérem a t. Képviselőházat, méltóztassék annak idején odahatni, hogy ezt az ügyet a népjóléti minister ur terjessze be. Ha vannak a földmivelésügyi minister urnák úgynevezett speciális kívánságai, ezeket a népjóléti minister ur mindenesetre figyelembe veheti, sőt kell, hogy figyelembe vegye, azonban ezek nem szolgálhatnak jogcímül arra, hogy kettéválasszunk egy intézményt, amelynek tagjai, érdekeltjei egy és ugyanazon társadalmi rétegből és kategóriából rekrutálódnak. Kérem az elnök urat. méltóztassék öt perc szünetet adni. Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az, ülést újból megnyitom, Kérem Bárdos képviselő urat, méltóztassék beszédét folytatni. Bárdos Ferenc: T. Képviselőház! Semmiképen sem akarom azt mondani, hogy az a munka, amelyet a törvény előkészítői végeztek, lekicsinylendő. Kétségtelen, hogy a törvény előkészítői igen érdemes munkát végeztek, ellenben megállapitom, hogy egyrészt nem rendelkeztek azzal az anyaggal, amely a törvény helyes előkészítéséhez szükséges, más: 40