Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.
Ülésnapok - 1927-179
â66 Az országgyűlés képviselőházának . és kulturális fejlődés egészen u.i helyzet elé állította mindazokat, akik a magyar ügyeket intézték, egészen uj helyzeteié állította és olyan problémák elé kényszeritette a magyar uralkodó osztályokat, amelyekre mindazok, akik Magyarország sorsát intézték, teljes és tökéletes értelmetlenséggel bámultak. Az a rendi alkotmány, amely évtizedeken keresztül kasztokra bontotta az ország lakosságát, egyben kitermelt egy olyan társadalmi felfogást is, amely a haladottabb, művelt nyugati államokban már régen elmúlttá és ismeretlen fogalommá vált. Amikor a most tárgyalás alatt lévő öregségi és rokkantsági törvényjavaslatot tárgyaljuk, sajnálattal kell megállapítanom, hogy ennek a régi felfogásnak Magyarország sorsának intézői még mindig rabságában szenvednek és nem tudnak felemelkedni arra a magaslatra, amelyen a történelem szinpadán megjelent uj társadalmi osztályokat, mint a fejlődésszülte következményeket kell, hogy nézzék és az ipari fejlődés következtében Magyarország társadalmi életében is megjelent ipari munkásosztályt ne olyannak tekintsék, mint amely ennek a nemzetnek ellensége, hanem lássák meg azt, hogy ez az osztály csak annak a múltból itt maradt felfogásnak az ellensége, amely a múlt televényéből nőtt ki, amelynek azonban a modern idők bekö vétkezésé vei el kellett volna tűnnie. Az a körülmény, t. Képviselőház, hogy a kormány beterjesztette az öregségi és rokkantsági törvényjavaslatot, csak azt igazolja, hogy ez a kérdés annyira megérett már a megvalósulásra, hogy hovatovább előle kitérni nem lehetett és teljesen téves az a felfogás, amelyet mi itt az előadói beszédből s egyéb nyilatkozatokból hallhattunk, mintha a törvényjavaslat beterjesztésének kitűnő eszméje minden külső befolyás és szükséglet nélkül a népjóléti minister ur és a ministerelnök ur agyából pattant volna ki azért, hogy ezzel a munkásosztály sorsán segitsenek. Az öregségi és rokkantsági kötelező biztositás ma már csaknem minden iparállamban megvalósíttatott, s ha most a megvalósulás stádiumába jut Magyarországon is, akkor ez tisztán és kizárólag annak a következménye, hogy ugyanúgy, mint más országokban, itt Magyarországon is kifejlődött az ipari munkásságnak egy olyan hatalmas nagy, a társadalmi és politikai életben szerepet játszó tömege, amelynek igényei elől most már elzárkózni nem lehet. Ez a kérdés előbb vagy utóbb, de azt hiszem, inkább előbb, mint utóbb, akkor is idekerült volna a törvényhozás elé, ha a ministerelnöki székben nem gróf Bethlen István és a népjóléti ministeri székben nem Vass József, hanem mások ültek volna. Egészen helytelen tehát, hogy a jelentkező társadalmi szükségleteket egyes egyének jó vagy rosszindulatával hozzák összefüggésbe. Nálunk azonban ez nem uj dolog, történelmi jelenségeket nálunk nem az oknyomozó történet kutatási módszereivel szoktak keresni, hanem mindig az egyénéknek juttatnak ezekben vezető szerepet. Példa erre az egész magyar iskolai történettanitás, amelyben az egyes gazdasági es politikai jelenségeket nem az adott gazdasági, társadalmi és kulturális előfeltételek folyományaként Ítélik meg. hanem a bekövetkezett eseményeket rendszerint akár egyes uralkodók személyéhez, akár egyes kimagaslóbb történelmi alakokhoz fűzik. Bár nem tagadom, hogy ezer esztendővel ezelőtt a pogány magyarságnak az akkori keresztény civilizáció közösségébe való bevezetése körül Magyarország első királyának igen jelentős szerep jutott, 79. ülése 1928 június 2-án, szombatod. de ha az akkori Magyarország bele akart kapcsolódni Európa akkori kulturközösségébe, — és az csak kétségtelen, hogy bele akart és bele kellett kapcsolódnia — akkor a benne lévő életösztön jelölte ki számára azt az irányt és nem más. (Őrffy Imre: Bekapcsolódhatott volna Keletbe is!) Az igaz, hogy bekapcsolódhatott volna Keletbe is, ha el akart volna pusztulni; minthogy azonban nem akart elpusztulni, belekapcsolódott abba a nyugati áramlatba, amely akkor uralkodó volt és amelyhez Magyarország akkori földrajzi fekvésénél és minden egyéb körülményénél fogva épen ugy oda volt kapcsolódva, mint ahogy oda van kapcsolódva ma. Magyarország tragédiája csak az. hogy amit ezer esztendővel ezelőtt talán sokkal kisebb tapasztalatok után megláttak egyesek és meglátott Magyarország első királya, azt ma az uralmon lévők közül igen sokan nem akarják meglátni, hogy tudniillik nem Kelet felé és nem Dél félé, hanem Nyugat felé kellene orientálódnunk. Ehelyett számtalanszor hallottuk azt a gúnyos megjegyzést, hogy »tiszteltetjük a művelt Nyugatot«, pedig amit jelentett ezer esztendővel ezelőtt Magyarország számára a nyugati keresztény civilizációba való belekapcsolás, azt jelentheti Magyarország számára a mostani nyugati demokráciába való bekapcsolódás is. (Láng János: Inkább a nyugati relációba! — Jánossy Gábor: Trianon is Nyugatról jött!) Kétségtelen, hogy Trianon Nyugatról jött, de nem a demokratikus elemek voltak azok, akik azt megteremtették, hanem tudni kell Jánossy képviselőtársamnak is azt, hogy ezt a nyugati reakciós kormányok csinálták és alkották meg. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ezt csákugyan nem lehet mondani! — Mozgás a szélsőbaloldalon.) Hogy ne taglaljam túlzott részletességgel a következő évszázadok történetét a történelmi materializmus módszerével, átugrom néhány évszázadot és megállok az 1514-iki parasztforradalomnál. Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék ilyen messze visszatérni a múltba, méltóztassék a jelen törvényjavaslatnál maradni. Bárdos Ferenc: T. Képviselőház! Amikor ilyen történelmi dátumokat emlitek, ezt tisztán és kizárólag annak bizonyítására teszem, hogy még ilyen törvényjavaslatot is, amelyben nem volna szabad közöttünk nézeteltérésnek lennie, áthat az a szellem, hogy amikor a munkásnak adni akarnak, akkor is olyan intézkedéseket vesznek fel, amelyek azt látszanak igazolni, hogy amig egyrészről adni akarunk, addig másrészről gondosan óvakodunk attól, hogy ezekben az intézményekben a munkásoknak az őket megillető hely jusson, nehogy ezekben az intézményekben a munkások szóhoz jussanak. Magyarország egész történelme igazolja azt, hogy az alsóbb néprétegek soha nem juthattak az ország sorsának intézésében olyan szerephez, amely őket megillette volna. Ugyanez történik ma is. Amikor Magyarországon kialakult a céh-rendszer és a régi termelési rendszer romjain az uj gyáripari rendszer és ez az uj gyáripari rendszer, ez az uj gyáripari termelés megteremtette Magyarországon is az ipari munkásosztályt, akkor — csak ismétlem — teljes értelmetlenséggel bámult a magyar közvélemény az elé az uj jelenség elé, amely a műyeltnyugati államokban hosszabb ideig tartó fejlődés következtében már egészen más alakot öltött. Az uralkodóosztályokra nézve talán •— mondhatnám — enyhitő körülményül hozhatnám fel, hogy olyan gyors volt ez a fejlődés, hogy nem tudtak asszimilálódni, és ennek következtében