Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.
Ülésnapok - 1927-178
Az országgyűlés hépviselöházánah 178. ülése 1928 június 1-én, pénteken. 261 szamot egészséges munkáslakások és kistisztviselői lakások létesitésével profilaktikus utón évről-évre le tudjuk akármilyen kicsiny százalékban is szoritani és az^életet meg tudjuk hosszabbítani, ez a törvényjavaslat máris megérdemelte, hogy ilyen sokáig és ilyen bőven foglalkozott vele annak kodiflkátora. Haszna lesz belőle a hazának, mert a munkáskezek hosszabb időn át fognak békésen tevékenykedni a nemzet, a közjó javára, haszna le.3Z belőle a családnak és a társadalomnak, mert kevesebben fognak majd mások támogatására rászorulni, kevesebben lesznek azok, akik az államnak és a társadalomnak terhére lesznek, de haszna lesz belőle mindkettőnek a gyermeknevelés szempontjából. Ez utóbbi áll igen közel hozzám, mert a serdülő ifjúság a családi házak, az egészséges lakások létesítésével és azok juttatása folytán relative mégis elégedett apáik és anyák nevelését nem fogja nélkülözni, épen abban az időben, amikor a lélek kiformálására még a legnagyobb szükség volna. Ez az ifjúság azonban ma békés, nyugodt, napsütéses otthon hiányában az utcán ténferegve nevelődik. De magának a rokkantsági, öregségi, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztositó intézménynek is hasznára lesz a lakásépítés, mert ezeknek a házaknak lakói épen azért, mert egészséges lakáshoz jutottak, ritkábban fogják az intézményt igénybevenni és megterhelni, kevésbbé fogják igénybevenni azokat a szolgáltatmányokat, amelyeket az intézet nyújt. Ezzel be is fejeztem felszólalásomat. Ha semmi mást nem értünk el, minthogy családi egyedeket teremtünk és békés, munkás, otthont szerető családfőket tudunk azokban a lakásokban elhelyezni, akkor a törvényjavaslat megérdemli azt, hogy jobbról is, balról is támogassák, azok is támogassák, akik elvi nehézséget kivántak támasztani és elvileg nem támogatják a kormányt. A magam részéről a legnagyobb melegséggel üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot és ia tárgyalás alapjául elfogadom. (Mjentés és taps a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? , Perlaki György jegyző: Mátéffy Viktor! Elnök: A képviselő ur nincs jelen. Töröltetik. Ki következik? Perlaki György jegyző: Bárdos Ferenc! Elnök: A képviselő ur nincs jelen. Töröltetik. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Rothenstein Mór! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Rothenstein Mór: Kérném a tanácskozóképesség megállapítását ! (Jánossy Gábor: Miért? Hiszen vagyunk, akik hallgatjuk!) Elnök: Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jelenlévő képviselő urakat összeszámolni! Perlaki György jegyző (megszámlálja a jelenlévő képviselőket): Negyvenkettő! Elnök: A Ház tanácskozóképes. A képviselő urat illeti a szó! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. — Zaj.) Rothenstein Mór: Ne vegyenek el még több időt, t. képviselőtársaim, mint amennyi rendelkezésemre áll. (Derültség.) Elnök: Szíveskedjenek csendben maradni, hogy a szónok beszédét megkezdhesse. (Zaj.) Csendet kérek! Rothenstein Mór: T. Képviselőház! Nem gondoltam, hogy még ma sorrakerülök felszólalásommal és az anyag, amely rendelkezésemre áll, nem áll arányban azzal az idővel, amely a házszabályok értelmében kihasználható volna. Épen ezért felszólalásom nem bir majd azzal az alapossággal, (Jánossy Gábor: Ne szerénykedjék! — Derültség.) és azzal az összefüggéssel, amellyel ehhez a tárgyhoz hozzászólni kivántam. Ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásánál mutatkozik az a ritkaság, lehetne mondani, az a novum, hogy a felszólalók mind a törvényjavaslat mellett szólalnak fel. Mert hiszen nincsen a Házban olyan tagja a törvényhozó testületnek, aki elvben ellenezne egy ilyen törvényt. Természetes tehát, hogy mindenki, az összes pártok, azt kívánják ma már ebben az országban is, hogy életrekeljen az öregségi és rokkantsági törvény abban a formában, hogy valamit nyújtson azoknak a szegény rétegeknek, amelyek eddig öregség és rokkantság esetére itt állottak minden támogatás nélkül, ha ők maguk nem tudtak gondoskodni arról, hogy arra, az időre, amely nekik még munkaképtelenség, öregség esetében az életre szánva van, ne álljanak teljesen kitéve a nélkülözésnek. De ha mind a törvénytervezők, mind pedig mindazok, akik eddig más pártok részéről már felszólaltak és még felszólalásra készülnek, ugy állítják be a dolgot, mintha ők már régen azon a felfogáson volnának, hogy ez a törvény szükséges, hogy az államnak kötelessége gondoskodnia arról, hogy azok a legszegényebbek is ilyen biztosításra igényt tarthassanak, akkor ez ha nem hamis, akkor téves beállitás, mert a magyar munkásság már régen felismerte azt, hogy egy ilyen állami kötelesség fennállana, csakhogy épen azok, akik eddig illetékesek voltak az állam részéről egy ilyen törvénytervezetei előállani, amikor a munkásság táborából ilyen óhaj vagy követelés elhangzott, ezek az illetékes egyének, államférfiak azt mondották, hogy ilyesmi csak egy felforgató agyában születhetik meg, csak azoknak az agyában születhetik meg, akik az állami rendet megbolygatni kívánják. (Jánossy Gábor: Ezt senki sem mondotta! Most tetszik kitalálni!) Utópiának mondották a legenyhébb formában azt, ha a szervezett munkásság ilyen követeléssel előállott még akkor is. amikor már a külföldön ezer példa volt, hogy ezt meg lehet csinálni. Hiszen, hogy a munkásság ennek szükségességét már régen felismerte, annak bizonyítékául szolgálhat az, hogy például a nyomdaiparban dolgozó munkások már 1848-ban életre keltették az első rokkantpénztárt és ez a magánegyesület csak a Bach-korszak alatt volt kénytelen működését beszüntetni, de 1862. évben újraalakult nyomdászegyesület, amely még ma is fennáll és olyan tevékenységet fejt ki, különösképen rokkantpénztárával, amely mutatja egyrészt azt, hogy a munkásság már régen, több, mint 60 év óta rendelkezik a nyomdaiparban egy ilyen biztosítás felett és működése nagy üdvös és hasznos. De a nyomdászegyesületnek rokkantpénztára bizonyítja amellett azt is. hogy a matematikai alap, a biztosítástechnikai alap ilyen testületeknél, ilyen segélyezési ágazatnál csak akkor perdöntő, ha biztosítótársaságról van szó. A biztosítótársaságoknál szükséges, hogy ilyen matematikai alapon építsék fel ezt a segélyezési ágat, mert amikor ott valaki önkéntesen kívánja magát biztosíttatni, akkor az a biztosítótársaság már abban a pillanatban köteles biztositani neki azt a segélyt, amelyben megállapodnak, s a félnek meg is kell kapnia azt, amit a társaság neki megígér. Elismerem, szép munka, alapos munka és igazán elismerésre méltó munka az, amelyet mi itt kézhez kaptunk, de én a magam részéről