Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-178

258 Az országgyűlés képviselőházának váltakozni az uj biztosítási ágazat járulékjövedelme. Ha hozzávesszük ehhez a betegségi biztosításinak mintegy 54-5 és a baleseti biztositásnak mintegy 6'5 millió pengőnyi járulékjövedelmét, és ha így vesszük ezt az összesen körülbelül 92—94 millióra menő összeget, akkor megállapithatjuk, hogy az ipar és a kereskedelem valóban igen súlyos terhet fog viselni a javaslatban tervezett biztositáissal és hogy a magyar termelés versenyképességének és ezzel a munkások érdekének biztosítására is mindig komoly figyelmet kell fordítani arra a kérdésre, vájjon lehet-e még ezt a terhet növelni? A járulék kulcsának csölkk öntése végett az állami hozzájárulás tehát mindenképen indokolt és részemről indokoltnak tartom azt is, hogy az állami hozzájárulás örökjáradék formájában történjék, mert ez a mai nemzedék oly sokat szenvedett és oly sokat veszitett, hogy a hiztositás • egész terhét egymagában képtelen lenne immár elviselni. (Graeffl Jenő: Ez igy áll!) Csak örömmel üdvözölhetjük a javaslatnak azt a rendelkezését, amely a biztosítás körébe vonja a magánalkalmazottakat is, bár a gazdasági viszonyokra való tekintettel a magánalkalmazottak részére sem nyújthat annyit, mint amennyit ők válrnak és amennyit — elmondhatjuk — joggal meg is érdemiéinek. Györki Imre igen t. képviselőtársaimmal szemben részemről indokoltnak tartom a magánalkalmazottaknál tervezett különleges szabályok felállítását, mert hiszen a magánalkalmazottak járuléka egyszáza lékkai magasabb a munkások járulékánál és igy a többletszolgáltatás nem eshetik a munkások sérelmére. Azt tartom és ki is fejezem ezt, hogy véleményem szerint nem a nemzet érdekében álló, ha ezt a kérdést a munkásság sérelmeként tüntetik fel és mint ilyent élezik ki. Bár ugy a munkásság, mint a miagánalkalmazottak is nagyobb járadékot élvezhetnének és kívánom is, hogy mielőbb jöjjenek el azok a közgazdasági viszonyok, amelyek között ez be is következhetik. A javaslatban közölt statisztikai adatok ismeretével meg kell nyugodni a 65 éves öregségi korhatártban is, bár el kell ismerni, hogy ugy a szellemi, mint a testi munkás is, sajnos, a javaslatban tervezett 65 évnél előbb éri el öregségének korát. De amikor egyetlen állam sem teszi biztosítási törvényélben ezt a korhatárt 65 éven alul, sőt, amikor épen a legnagyobb járadékot biztosító Agnlia a 70-ik évben állapítja meg az öregség korhatárát, akkor a magyar törvényhozás sein járhat el másként, mert hiszen a magyar törvényhozás nem súlyosbithatja a külfölddel szemben a magyar szociális terheket. Ez a magyar termelés rovására és végeredményben mégis csak a munkásság rovására, a, munkásság kereseti lehetőségeinek kárára menne. (Ugy van! a jobboldalon.) Ez mindenesetre a termelés megbénulását eredményezné, ami leginkább a munkásságnak kárára volna. Egyébként is a 65-ik éven alul a javaslat szerint rokkantsági biztositást fog élvezni a munkás, és amit nem kaphat meg, mint öregvségi biztositást, azt megkaphatja rokkantsági biztosítás címén. Az önálló kézművesség és a kereskedők nyugdíj biztosítását is bekapcsolja a javaslat a tervezett szociális reformba, azonban a kézművesség érdekképviseletének, a kézműveskamaráknak felállításáig és a szükséges statisztikai adatok felvételéig osupán az önkéntes biztositás formájában teszi lehetővé az önálló iparosoknak öregségi és rokkantsági biztositá178. ülése 1928 június 1-én, pénteken. sát. A javaslat egyébként elismeri ugy a kereskedelemnek nehéz helyzetét, mint a kézműiparosságnak súlyos anyagi viszonyait is, amikor megállapítja, hogy a gyáriparnak racionális termelése a kézművesség jelentékeny részének életszínvonalát az ipari szakmunkások életszínvonalára szorította le. A viszonyokat ismerve, azt kell mondanom, hogy vidéken sok helyen a helyzet még rosszabb. A vidéki kézműiparos helyzete sok helyen alatta van a gyári munkás helyzetének is. Vannak iparágak, amelyeknél a javulásnak reménye is alig lehet. Csak egyetlen körülményt említek itt fel, amely azonban több iparágat érint súlyosan. A Magyar Statisztikai Szemle legutóbbi száma szerint ez év február havában 18.446 géperejű jármű volt, amely egy hónap alatt 973-mal szaporodott s igy 18.819-re emelkedett. Mennyi iparnak mennyi iparosa esik el a munkától a vidéken is a géperejű járműveknek ily rohamos szaporodásával, amikor azoknak 41%-a már a vidékre esik! Ez a osaknem 7700 vidéki gépjármű, a vidéki iparosok százait fosztja meg megélhetési lehetőségeiktől. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Nem e javaslat keretébe tartozik e kérdés és az ehhez hasonló kisipari kérdések tárgyalása és annak megvitatása, mit kellene tenni avégből, hogy a kisiparosság, a magyar nemzeti és gazdasági életnek ez a hasznos és szükséges rétege a megváltozott életviszonyok közt . is prosperálhasson. Csak azért említettem fel ezt az egyetlen adatot is, hogy rámutathassak arra, hogy a technika fejlődése és a modern élet haladása a kisiparosság sorsát egyik legaktuálisabb és legsürgősebb magyar problémává tette, mégpedig nemzeti szempontból is súlyos problémává. Gyáriparunk körülbelül 200.000 munkást foglalkoztat, ezzel szemben a kézműiparnak 250.000 iparosa másik 250.000 iparossegédnek adott eddig kenyeret. A családtagokkal együtt igy az ország lakosságának egyötödéről van szó s igy az országos népesség egyötödének sorsa függ a kisipar sorsától, amelynek életképessége nemcsak közgazdaságilag, hanem társadalmi szempontból is nagyjelentőségű, mert hiszen az életképes kisipar is egyik ellensúlyozója a kapitalizmus kinövéseinek. A nemzeti életben szociális szempontból ugyanaz, ami a kisgazdatársadalom; ők hidalják át a vagyonmegosztás végleteit, és igy az egyenletesebb társadalmi megoszlásnak is fontos tényezői. A földbirtokreformot is épen annak elgondolása vitte keresztül, hogy a vagyoni társadalmi végleteket nivelláló kisexiSztenciák szaporítása és gyámolitása közgazdasági, szociális és nemzeti érdek. Ugyanez áll azután a kiskereskedelemre is. Mindezt csak azért mondottam el, mert meggyőződésem, hogy e javaslat rendelkezései legsúlyosabban, legfőképen a kisiparostársadalmat fogják érinteni s mert meggyőződésem, hogyha a kisiparostársadalom sorsának javításáról mielőbb nem történik gondoskodás, ugy ez a kisiparostársadalom talán nemcsak önmagát nem tudja öregség és rokkantság esetére biztosítani, hanem az ezen javaslatban rárótt terheket sem fogja tudni teljesiteni. (Ugy van! a jobboldalon.) T. Képviselőház! Bár a javaslatnak csak egyes részeivel^ és inkább főbb elveivel óhajtok foglalkozni, mégis lehetetlen meg nem emlékeznem arról a hatásról, amelyet ettől a javaslattól a közegészségügy terén várok. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Az öregségi és rokkantsági javaslat egészségvédő szolgálatára fog hárulni az a nagy