Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-178

Az- országgyűlés képviselőházának 178. ülése 1928 június 1-én, pénteken. 259 nemzetvédő feladat, hogy felvegye a küzdelmet azokkal a népbetegségekkel szemben, amelyek ellen egyes tiszteletreméltó egyesületek és intézmények eddig is küzdöttek, de amely egyletek és intézmények tőkeszegénységük miatt nem tudták elérni azt az eredményt, amelyet egyébként munkájukkal elérniök kellett volna. A megelőzés népegészségügyi szolgálata, amely mármost e biztosítás keretében hatalmas anyagi eszközökkel s megfelelő szervezettel országosan végezheti munkáját, a maga fajvédő feladatát, a magyarság százezreit mentheti meg az életnek, a családnak, a munkának, a társadalomnak, a nemzetnek és a jövőnek. A javaslat ezzel a legnemesebb' emberi és egyik legszebb nemzeti feladat teljesítését vállalja magára, (Ugy van! jobbfelől.) Egészségügyi és fajvédő szempontból jelentős novum, a javaslatban a házassági tanácsadó-iroda létesítése, amely csak tanáccsal szolgálhat, miután jelenlegi jogelveink és jogintézményeink mellett tovább nem is mehet. Hasonló novum a képesség-vizsgálat rendszeresítése, amelyet a javaslat szintén csak ajánlásnak szán, de semmi tekintetben sem tekint kötelezőnek. E rendelkezések ellen a mai jog szempontjából — hiszen a javaslatot mint jogász is nézem — észrevételt nem tudok tenni. Nem egészen vagyok igy a javaslat 92. §-ával, amely a gyógyitó eljárást kötelezővé teszi és a gyógyitó eljárás elmulasztásáért bizonyos büntető szankciókat ró a biztosítottra. Ehhez a szakaszhoz legalább is azt szeretném hozzátenni, hogy amennyiben az igazgatóság határozata ellen jogorvoslat használtatnék, a jogorvoslat során a biztosított óhajt munkásbiztositási orvosszakértői tanács véleménye is kikéressék. Elismerem, hogy az intézetre anyagi kár háramplhatik azzal, ha a helyesnek tartott orvosi eljárásnak magát a biztosított alávetni nem akarja. Miután azonban itt már szerzett jogokról is van szó, helyénvalónak tartanám, ha csak a jelzett orvosszakértői tanács véleményének helybenhagyó határozata alapján hajtatnának végre azok a rendelkezések, amelyeket a javaslat 92. §-a statuál. Kétségtelen, t. Ház, hogy ebben a javaslatban megvan a legjobb szándék és egy nagyszabású szociálpolitikai elgondolás is, amely a magyar nyomor leküzdését nemcsak emberbaráti kötelességnek, hanem fajfentartó és nemzetf entartó kötelességnek is tekinti. Bizonyára nem e javaslat tervezőin és nem is a kormányon, hanem a viszonyokon múlik, ha ez a javaslat többet nem nyújthat, mint amenynyit nyújt. Vitázni lehet e javaslat egyes rendelkezéseiről, de azok jósága, célszerűsége és megfelelő volta felett majd az élet fog dönteni. Az élet fogja kipróbálni

r azt, hol vannak ennek a javaslatnak hiányai és ha ez a javaslat a mostani nehéz közgazdasági viszonyok között is ide, a törvényhozás elé kerülhetett, hiszem, hogy egy jobb magyar jövőben a törvényhozás javítani fog azokon a hiányokon, amelyeket az élet és annak gyakorlati eredményei meg fognak mutatni. Ez a javaslat a mai közgazdasági viszonyok javaslata; a törvény változhat majd a viszonyok változása szerint és a gyakorlatból merített tapasztalatok alapján. De később, bármikor is ugyanez lesz szükséges e kérdések tárgyalásánál, ami szükséges^ most is: a kölcsönös megértés és a felelősségnek átérzése a jövővel szemben is. Ez a javaslat nem beszél demokratikus elvekről. Többet tesz ennél: megvalósít belőlük annyit, amennyi a jelen viszonyok között e javaslat keretében megvalósítható, hogy közelebb hozzon egymáshoz mindnyájunkat, akik ugyanazon szenvedő, de a jövőben mégis bizó nemzetnek sokat megpróbált gyermekei vagyunk és hogy közelebb hozzon az örök emberi vágyódáshoz, a keresztény eszményhez is, hogy az élet derűjéből és nyugalmából is jusson mindenkinek, azoknak is, akik az élet árnyékosabb és hidegebb oldalán dideregnek. A javaslatot nagy örömmel elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Láng János! Láng János: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Azok után a meleg szavak után, amelyeket Herezegh Béla t. képviselőtársam ajkairól hallottunk és amelyek kétségtelenül szívből fakadtak, (Ugy van! Ugy van!) a magam részéről, aki szintén közelállónak érzem magam ahhoz a társadalmi réteghez, amelynek érdekében ez a törvényjavaslat kodifikáltatik, szintén 3. ÍÍZ cl 1 a melegséggel kivánok hozzászólni, amely épen tőlem telik s amely melegséggel viseltetem az iránt a társadalmi osztály iránt. (Jánossy Gábor: Mint mi vaílamennyien!) Ugy van! T. Ház! Az a törvényjavaslat, amelyet a törvény kodifikátorának igen derék, minden elismerést érdemlő munkája után a szociális kérdések nagymestere és atyja, a népjóléti, helyesebben a szociális kérdések ministere elébünk, a Ház elé terjeszt a maga 190. Váyal, — és amelyet a bizottság az ő együttes ülésében egy szakasszal még meg is toldott — olyan nagy horderejű kérdést foglal magában, hogy t egy-egy felszólaló aligha tud a törvénnyel egész terjedelmével foglalkozni; kénytelenek vagyunk ennélfogva vagy általánosságban hozzászólni és mint nagy szociális alkotást méltatni és csatlakozni azokhoz, akik eddig még mind kivétel nélkül, itt is, a bizottságban is, az előmunkálatokban is, az elismerés szavával adóztak, vagy pedig kénytelenek vagyunk ezt a kaleidoszkopszerü képet kicsit megforgatni és egy-egy szakaszát kiragadni, amely bennünket talán jobban érdekel vagy szivünkhöz közelebb áll s ezt a megfelelő megvilágítással méltatni. Ennek a nagy mozaik-képnek mindenegyes köve az egész szociális javaslatot a maga egészében tükrözi vissza; visszatükrözi azt, hogy mély szociális érzés, nagy erkölcsi és gazdasági érzés és elgondolás fekszik ebben a törvényjavaslatban. Mert ha forgatom ezt a törvényjavaslatot és nézem azt a szakaszt, amely engem ebben a pillanatban érdekel s amelyről szólni akarok, akkor azt látom, hogy a 133. §-ban megint olyan szociális elgondolás fekszik, amelyet régebben meg kellett volna valósítani a földreformmal kapcsolatban, amelyre azonban sor — sajnos — nem került, pedig a lelkeket sokkal jobban megnyugtatta volna, ha annak idejében hozzá fognak a kérdés megoldásához, jóval a földbirtokreform nagy kérdésének megoldása előtt. A törvényjavaslat egyéb szakaszai mellett, mint mondom, engem különösen az érdekel, hogy a javaslat a legalsóbb néposztály családi életet is elviselhetőbbé, könnyebbé, otthonát kívánatosabbá kívánja tenni s ezzel a nincstelensorban, proletársorban levő embertársainkat nehéz sorsukból kívánja felemelni, egészséges, levegős, napsütéses otthonhoz s azoknak megteremtéséhez kívánja juttatni. Ezt a kérdést olyan fontosnak tartom társadalmi és általános emberi szempontból is, hogy ameny-