Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-178

256 Az országgyűlés képviselőházának 178. ülése 1928 június 1-én, pénteken. biztosítva és anélkül, hogy megmondaná, hogy az állam befolyása milyen szűk keretekre szo­rítkozik a külföldi intézményeknél. Mindenki, aki külföldön szociálpolitikai kérdésekkel nem­csak pillanatnyilag foglalkozott, aki nemcsak egy ad^ hoc törvényhozással nyúlt hozzá ehhez a kérdéshez, hanem a kérdésnek tudományos oldalát is megnézte, vagy a kérdés gyakorlati problémáival is foglalkozott, láthatja és tud­hatja, hogy önkormányzat nélkül szociálpoliti­kát, önkormányzat nélkül munkásbiztositást A külföldi szakemberek mindegyike meg­állapítja azt, hogy az államhatalom egymagá­ban sohasem birkózhatott volna meg azokkal a feladatokkal, amelyekkél megbirkózott akkor, amikor a munkások és munkaadók érdekképvi­seletét ebbe az intézménybe bevonta. Látjuk, hogy amikor már tiz éve tekintünk vissza az önkormányzat nélküli munkásbiztositásra, min­dig ridegebb és ridegebb elzárkózás van a mun­kások és munkaadók között az intézménnyel szemben és mig az önkormányzattól való meg­fosztás első idejében csak a munkások idegen­kedtek az intézménytől és voltak munkaadók, akik — elég botorull és elég könnyelműen — az államosítás mellett törtek lándzsát, addig ma már ezek a hangok teljesen elnémulták. Ma már a magyar közvéleményben senki — már tudni­illik az érdekeltek közül — ennek az intézmény­nek államosítása mellett nem szól, mindenki reklamálja, mindenki kivánja az önkormányza­tot, de kivánja azt is, (Zaj.) hogy az intézmény és a törvényhozás ne álljon meg ott, ahol meg­áll ennek a törvényjavaslatnak kapcsán, hanem azt egészitse ki — aminthogy feltétlenül ki kell egésziteni — a munkahiány esetére való bizto­sitássál. Ezt annál is inkább ki kell egésziteni, mert ebben a tekintetben bírjuk a népjóléti mi­nister ur igéretét, — bár egyizben ezt tagadásba bette, illetőleg megváltoztatta igéretét — hogy a rokkantbiztositással kapcsolatosan a szociális biztositásnak egy további ága is be fog követ­kezni és ez a további ága a munkahiány esetére való kötelező biztositás bevezetése lesz. El kell, hogy jussunk mi is oda és pedig rövid időn be­lül, hogy a szociális biztositást az egész vona­lon kiterjesszük a szociális biztositásnak mind­azokra az ágaira, amely ágakra nálunk fejlet­tebb országokban már ki van terjesztve és le­döntsük azokat a választófalakat, amelyek eb­ben a tekintetben köztünk és a külföldi kultur­államok között vannak. Mert hiszen nagyon nagy örömmell látom, hogy azok a nagy ellen­vetések, amelyek megvoltak ezzel a javaslattal szemben, vagy megvoltak még egy évtizeddel ezelőtt is a szociális biztositás kiépitésével szemben, most már lassan-lassan kezdenek le­lohadni és kezdenek elmúlni. Most már min­denki látja, még azok is látják, akik — mondom — a múltban ellenségei voltak a szociáüis bizto­sitásnak, hogy azok az összegek, azok a járulé­kok, amelyeket mint a munkásbiztositás vagy a szociális biztositás terheit be kéli fizetnie, nem elveszett összegek, ezek az összegek visszatérül­nek, yisszakeringenék, visszatérnek, a gazda­sági élet vérkeringésébe és egy egészséges, erő­sebb, ellenállóbb nemzedéket tudnak nevelni. A törvényjavaslat sok intézkedésével nem érték egyet, minthogy azonban mégis a szociál­politika egy lépését látom ebben a javaslatban is, abban a reményben, — amely reményem ta­lán nem lesz hiu — hogy a részletes tárgyalás alkalmával a legkiáltóbb igazságtalanságokat és ennek a törvényjavaslatnak hiányait lehet­séges lesz pótolni és javítani, a törvényjavasla­tot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Herczegh Béla! Herczegh Béla T. Képviselőház! Azokkal & kérdésekkel, vagy legalább azoknak a kérdé­seknek egy részével, amelyekkel Györki Imre képviselőtársam oly nagy részletességgel fog­lalkozott, rövid felszólalásom során magam is foglalkozni óhajtok és felszólalásom során le­szek bátor röviden megjegyzéseire egy-két szó­val válaszolni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbal­oldalon.) Ezt a törvényjavaslatot két szempontból is igen nagy jelentőségűnek tartom. Nagy je­lentőségűnek tartom elsősorban természetesen mint szociális reformot, amely a nélkülözést, a nyomort kivánja megelőzni, enyhíteni, amely együttérzőbbé akarja tenni a magyar társadal­mat és ezáltal is meg akarja erősíteni a ma­gyar nemzeti életet. De nagyfontosságunak tar­tom ezt a javaslatot más okból is. Indokolásá­nak tudományos felépitésével a szóban levő kérdések oly hatalmas anyagát hozta össze ez a javaslat, ennek a javaslatnak indokolása, hogy mint tudományos eláborátuim is elsőrendű jelentőségű és bizonyára a külföldön is meg­kapja a maga méltó elismerését. (Ugy van! ügy van! a jobboldalon.) így ez a javaslat mint szociálpolitikai reformmunka is és mint a ma­gyar szociális tudomány elaborátuma is kiváló és nagyfontosságú. A javaslat elsősorban is mint a magyar szolidarizmus időszerű és szükségszerű intéz­ményét méltatja a tervezetben foglalt biztosi­tást. Azt tartja, hogy a magyar szolidariz­musra soha nagyobb szükség nem volt, mint most, amidőn társadalmi és gazdasági életünk is súlyos nyomás alatt sorvad. Ez valóban igy is van. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Soha a magyar szolidaritásra nagyobb szűk­ség nem volt, mint most és meggyőződésem szerint ez a javaslat valóban szolgálja és elő­mozdíthatja ezt a szolidaritást. Mindenkinek meg kell értenie és mindenkivel meg kell ér­tetnie, akinek erre alkalma van, ennek a javas­latnak végső és legfőbb célját, amelyet a javas­lat a legegyszerűbben és mégis a legkifejezőb­ben akként fejez ki, hogy ennek a javaslatnak célja a közösség legteljesebb erkölcsi, testi és anyagi kifejlődése. Ez minden szociálpolitika végső és legfőbb célja, mert hiszen ez jelenti az emberi közös­ség minden egyes tagjának emberi szinvonalra való emelését, de véleményem szerint ez a nem­zeti politika szükségessége is. Épen a javaslat­ban hangoztatott szolidaritás szempontjából, amely a nemzeti eszme kiszélesítésével annak elmélyítését is szükségessé teszi. A nemzeti állameszmének és a szociálpolitikai feladatok összehangolása eredményezheti a nemzeti tár­sadalom szolidaritását. Azt, amit e javaslat elérni óhajt. Nagyobb, gazdagabb és szerencsésebb nem­zetek a maguk szociálpolitikai céljaikat hama­rább juttathatták megvalósításra, mint mi, akik hosszú időn keresztül közjogi harcokkal őrlődtünk, akik hosszú időn keresztül kényte­lenek voltunk nemzeti önállóságunkért és füg­getlenségünkért is keserű harcokat folytatni, és akik gazdasági tekintetben is alárendeltjei voltunk a szétesett monarchia egyetemes köz­gazdasági érdekeinek. A magyar tragédia ke­serű valósága az, hogy a nemzeti katasztrófa és Trianon soha el nem képzelt igazságtalan­sága után irányithatjuk csak belső politikai életünket is saját érdekeink és öncéluságunk szerint és hogy ezeréves országunk megcsonkí­tásának súlyos gazdasági következményeivel

Next

/
Thumbnails
Contents