Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-178

Az országgyűlés képviselőházának 178. alkalmazottak gyermekeinél a felső korhatár ameddig járadékban részesülnek a gyermekek, 18 év, ellenben a munkás gyermekeinél 15 év, illetve, ha tanulmányait folytatja, 17 év. T. Képviselőház! Akkor, amikor szociális békét akarunk teremteni ebben az országban, amikor a ministerelnök ur társadalmi szolida­rizmust hirdet, amelyet nemcsak egyes foglal­kozási kategóriákra akar kiterjeszteni, hanem egyéb kategóriáikra is, akkor azt kell látnunk, hogy itt az egyes foglalkozási ágak keretén be­lül sem érvényesülhet a társadalmi szolidaritás elve. Itt is bizonyos kiváltságos és megkülön­böztetett helyzetben van része &z egyik kate­góriának és ahelyett, hogy a rosszabb sorsban levőknek juttatná azt, amit a jó sorsban levők­nek juttat, ezt a kettős elbánást iktatja tör­vénybe, ami kétségkivül rossz vért fog szülni a gyakorlatban és az igazságtalanságot, amely eddig is megvolt, még csak fokozza. (Vanczák János: Ez csöppet sem lesz hasznára az or­szágnak!) ! Ezek után érinteni a törvényjavaslat szer­vezeti kérdését. A szervezettel kapcsolatosan azt mondja a javaslat indokolása a 75. oldalon, hogy a leghelyesebb, hogyha ezt a törvény­javaslatot is beleékeljük a szociális biztositás­nak már meglevő ágazatába, a betegségi és bal­eseti kötelező biztosításba. Ez természetszerű­leg helyes. Távol áll tőlem egy pillanatig is, hogy ezt kifogásoljam, és azt akarnám, hogy uj intézményt teremtsünk ennek a biztosítási ágnak bevezetésére és meghonosítására. Ma­gam sem tudok más megoldást elképzelni, minthogy ezt a biztositási ágat is bevezetjük abba a biztositási ágba, amelyet eddig meg­honosítottunk, a kötelező betegségi és baleset ellen való biztosításba. Nézzük azouban, mit mond a javaslat ennek a helyesen megkon­struált egységes szervezetnek bevezetéséről. Azt mondja a 75. oldalon, hogy azért is fontos ez az egységes szervezet, mert ezáltal a legna­gyobb takarékosság elvét szolgáljuk, mert lehetővé tesszük, hogy »uj székház, nagyobb­arányu épitési munkálatok, költséges dologi kiadások nélkül megindulhat az uj intézmény működése«. Ezzel szemben már az imént rá­mutattam arra, hogy az uj székház már épül, nagyobbarányu építkezési munkálatok is fo­lyamatban vannak, a költséges dologi kiadá­sok pedig olyan méreteket fognak ölteni, ha azt a 4%-ot, amilyet a törvényjavaslat kon­templál az adminisztráció lebonyolításaira, beszedik, hogy nincs olyan ministeriumi lét­szám, sőt talán az összes ministeriumok lét­száma nem lesz akkora, mint lesz ennek az intézménynek létszáma, ha azt a tempót fogják megtartani, amelyet eddig is az uj törvény megkonstruálásánál meghonosítottak akkor, amikor bevitték ebbe az intézménybe a párt­politikát, amikor ebben az intézményben elhe­lyezték az összes kimustrált politikusokat, hiszen kimustrált politikusok gyülekezetéről, nem pedig szociális biztositási intézetről lehet itt beszélni. Ha ezt a szociálpolitikai intéz­ményt szolgabirákkal és rendőrkapitányokkal fogják megtölteni, akkor el fogják érni, hogy lesz egy nagy monstruózus hivatal ebben az országban, de akkor tessék lemondani arról, hogy ebben az országban szociálpolitikai téren ezen az intézményen keresztül valamit tudnak csinálni. (Propper Sándor: És hogy bizalom legyen az intézmény iránt, arrél is lemond­hatnak !) De azért is fel kell említeni ezt a kérdést, mert megismétlődik az, amit a betegség és bal­eset esetére szóló biztosítással kapcsolatban KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIII. ülése 1928 június 1-én, pénteken. 255 már elmondottunk, hogy tudniillik az állam korlátlan cselekvési és rendelkezési jogot tart fenn magának anélkül, hogy nagyobb Összeg­gel hozzájárulna az intézmény fentartásához. Ha az állam sokkal nagyobb mértékben já­rulna hozzá a költségek fedezéséhez, akkor joga volna saját alkalmazottait oda kinevezni, ezt az intézményt szolgabirákkal és rendőrök­kel megtölteni, de mindaddig, amig az érde­kelt munkaadók és munkások vállaira nehezed­nek a terhek, amig ezeknek keserves filléreik­ből tartják fenn ezt az intézményt addig a munkások igenis részt kérnek ennek az intéz­ménynek igazgatásából. De nem ugy, amint ezt a törvényjavaslat kontemplálja, hanem ugy, amint ez à múltban az 1891­es, vagy az 1907-es törvény szerint az autonómia alapján szá­mukra megvolt. Erre annyival is inkább rá kell mutatnom, mert hiszen nagyon jól emlé­kezünk arra, amikor 1919 őszén, még Csilléry ministersége idején, a munkásbiztositó-pénztá­rak önkormányzatát megszüntették. Akkor az volt a jelszó, hogy nem lehet visszaállítani az önkormányzatot, mert az önkormányzatban sok volt a politika, a tisztviselők között túlj tengett a politika, most pedig politikamentessé kívánják tenni ezt az intézményt. Ez hangzott el minden minister ajakáról, akinek hatáskö­rébe tartozott a munkásbiztositó ellenőrzése. Amikor pedig most az uj munkásbiztositó tör­vény alapján rendezték a munkásbiztositás ügyét, a törvény életbeléptetése után hat hó­nappal sem alkották meg az intézménynek még azt a fogyatékos önkormányzatát sem, ellen­ben sokkal nagyobb mértékben bevitték oda a politikát, mint a hogy a múltban megvolt. Hi­szen a politikának azt az egyoldalúságát, ame­lyet most látunk, nem láttunk és nem tapasz­talhattuk a múltban sem, nemcsak a budapesti központi intézetben nem, hanem sehol az országban. Nagyon szerettem volna, ha Ernszt Sándor t. képviselőtársam ebben a kérdésben is nyi­latkozott volna és megmondotta volna, hogy az önkormányzat kérdésében mi az álláspontja ma amikor kormánytámogató, mert én ismerem Ernszt Sándor képviselőtársam álláspontját abból az időből, amikor ellenzéki volt és ami­kor a leghatározottabban lekötötte magát az önkormányzat mellett, hangoztatva, hogy a munkásvilág, amely elsősorban van érdekelve, nyugtalansággal fogja fogadni befolyása csök­kenését és az intézmény a munkásoknak szól, elsősorban az ő közreműködésüktől függ az in­tézmény életrevalósága és működése. (Propper Sándor: Munkásbiztositás munkások nélkül! — Zaj.) Amikor az önkormányzatot, és pedig nem a mostani úgynevezett ideális önkormányzatot, ahogyan elnevezték, hanem a teljes, a valódi önkormányzatot reklamálom e törvényjavaslat kapcsán, akkor nemcsak a magam véleményét szögezem le és nemcsak a magam álláspontját hangoztatom, hanem mindenki álláspontját, aki szociálpolitikai kérdéssel külföldön foglalko­zik. Szerettem volna, ha az igen t. népjóléti minister ur akkor, amikor — ismétlem — ezt az értékes anyagot összegyűjtötte, összegyűjtötte volna egyúttal a külföldi anyagot a szervezet kérdésében is. Ez azonban hiányzik a javaslat­ból. (Zaj.) Gondosan elhallgatja a mélyen t. minister ur a javaslat indokolásában, hogy a külföldi hasonló intézményeknél a szervezet kérdése miként van megoldva. Egyszerűen elégségesnek tartja a szervezet kérdésében azt mondani, hogy egységes szervezetben kivan ja a biztosítás kérdését megoldani, anélkül, hogy megmondaná, hogy külföldön az érdekelt mun­kások és munkaadók befolyása miképen van 37

Next

/
Thumbnails
Contents