Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-172

Az országgyűlés képviselőházának 172 osztályt! Nem lehet a nyomozó osztályokat fen tartani!) Higyje el a minister ur, ma mindenki gondok közt van, ma mindenki a mindennapi kenyérért viaskodik. Ma senki sem akar tudni a magas politikáról. Tudja a minister ur, hogy mi nem szeretjük a konyhaszagot, de ma minden embernek élvezet a konyhaszag, mert nagyon kevesen vannak abban a helyzetben, hogy annyit ehetnek, amennyit gyomruk elbir. Ma a konyhaszag elsőrangú párfőm. Ezt a parfőmöt meg kell hagyni a népnek, mert éhező néppel kikezdeni, még ha katonaságunk van is, nem jó. Az egész vonalon — be fogom ismét bizonyítani, amit állítottam — a nyomor ütötte itt fel tanyáját; ahol nyomor van, ott szabad a legtkevésbbé törvénytelenségeiket elkövetnie egy ministernek. Távol legyen tőlem, hogy azt mondjam: tisztán a kormány intézkedései okozták ennek a-j országnak romlását. Nem vagyok és olyan egyoldalú, nem mondom ezt. Azt állitom azonban, hogy a kormány intézkedései nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy

% ezek a betegségek, amelyek az országban vannak, fokozódjanak. Szegénységünk fő oka a mi mezőgazdaságunk krízise. Azt hiszem, senki sem fogja tagadni, — bár senki sem hitte volna, hogy be fog ez következni — hogy mezőgazdaságunk igen nagy krizist él át. (Bródy Ernő: Halljuk az aszfaltdemokráciát! — Derültség.) Azok a mezőgazdák, akik abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy ugy, mint a háztulajdonosok is, rossz pénzben visszafizethették azokat a kölesönöket, amelyek földjeiken voltak, ma egy nagy probléma előtt állanak: hogyan tudjanak produkálni olyan árakon, amelyek a piaci áraknak internacionális tekintetben megfelelnek. Mert az előállítási költség a- mi gazdasági terményeinknél sokkal nagyobb, mint az az ár, amelyet mezőgazdáink kapnak. Ea természetszerűen sok mindenfélének a következménye. Aa első o!k az. hogy előzetesen mii Auszitriával egységes vámterületiét képeztünk^ negyvenmillió einher lakott ezen az egységes vámterületen és ennek a 40 millió embernek épen elégséges ^ volt Magyarország mezőgazdaságának <a termése, és ezáltal nekünk olyan piacunk Volt. amely miniket nem kötött az ' internacionális árakhoz, olyan piacunk, amely biztosította Magyarország terményárait. Ezzel ellentétben igaz, hogy Ausztriának ia voltak követelései ipariak tekintetében és Ausztria aa ipari vámokat követelte Magyarországtól, amelyeket mi mérsékelt vám óikkal engedélyeztünk : ezek a vámok azonban nem voltak olyan nagyok, höigy, hiasonlitya és viszonyítva aa eladói árhoz, a mezőgazdaság nem kapta volna meg az ár'at ahhoz, hogy megélhessen belőle. Most teljesen forditott a helyzet. Ma nekünk sokkal több a termelésünk, mint amenynyire országunknak szüksége van. Mi határozottan exportrla vagyunk utalva« Mi belekapcsolódunk aa internacionális árakba, ezek pedig azáltal, hogy mi csaík termény formájában, tehát búza és rozs formájában tudjuk a kiviteli eszközölni és nem liszt formájában, természetszerűleg borzasztóan megcsappantak. Mi as országban ezzel ellentétben őrüli nagy ipari vámokai statuálunk, amelyek révén a mezőgazdák beszerzése megdrágult, azt, ami szükséges ahhoz, hogy földjüket ellássák, sokkal magasbb árakon kapják, mint az előző időkben. (Zaj. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Halljuk! Halljuk! —• Jánossy Gábor: A gyáripar mégis ragaszkodik ezekhez a magas vámokhoz! !. ülése 1928 május 21-én, hétfőn. 19 Épen tegnap hangoztatták!) A mezőgazdaság tehát nem bírja ezeket a magas vámokat, amelyeikéi mi statuálunk anniaik a reményében, hogy a kereskedelmi szerződések révén ezt mérsékelni fogjuk. Én, aki annak idején a vámtarifák ellen itt erős küzdelmet folytattam, láttam, hogy nehezen fogunk tudni hozzájutni kereskedelmi szerződésekhez, mert nekünk csak olyan kereskedelmi szerződéseket lehet; és sziahad kötnünk, amelyeik a mi terményeink kivitelét biztosítják; (U.Qü van! jobbfelől.) ha pedig más kereskedelmi szerződéseket kötünk, akkor egyenesen balekek és szamarak vagyumk, mert nem érjük el azt a célt, amelyet elérni akartunk. Mi tehát olyan kereskedelmi szerződéseket kötöttünk, amelyek abszolúte nem felelnek meg érdekeinknek, különösen mezőgazdasági érdekeinknek, így természetesen belejutottunk egy olyan csávába, amelyből nagyon nehéz lesz kikerülni. Vegyük a vámtételeket, aimelyeken kereskedelmi szerződéseink alapulnak. Mindenki tudja, hogy 30%, az értéknek 30%-a a vám. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Méltóztassanak most hozzászámítani a fuvart, a biztosítási költséget, a nyereséget, a forgalmiadót és akkor rá fognak jönni arra, hogy az, amit a mezőgazda 100%-os áron vesz, voltaképen csak 40% értéket képvisel, anélkül, hogy általában rekompenzációt kapna. Nem túlzok, de mégis azt mondom, hogy ne vegyenek 60, csak 50%-ot, ugy, ahogyan a pénzügyminister ur számitja, hogy minden kereskedő 10%-ot nyer az árun, sőt szerinte van olyan, aki 20%-kal dolgozik és ugy akarja azt megadóztatni. Tessék ezt hozzávenni és azt fogják látni, hogy az ilyen viszonyok miatt a mezőgazdaság képtelen boldogulni, aminek folyománya az, hogy életstandardunk változatlanul magasan áll. Ha az nem nonszensz, hogy mi azt a gazdasági ágat, amely nekünk a legfontosabb, a mezőgazdaságot nem akarjuk magasba vinni és arra nincs pénzünk, hogy azt istápoljuk, akkor nem tudom, mi a gazdasági politika. Én, aki sokszor ellentétben voltain az agrártársadalommal, kijelentem teljes őszinteséggel, hogy ezentúl mindent el fogok követni, hogy az agrárköveteléseknek itt érvényt szerezzünk. (Helyeslés a jobb- és a szélsőbaloldalon. — Mozgás.) Ha ezt nem teszik meg a t. nagygazdák és a t. kisgazdák, kivéve Gaal Gaston barátomat, akkor én fogom követelni ezeknek érvényesítését, mert az ország érdekében valónak azt találom, hogy elsősorban mezőgazdaságunk legyen erősen fundirozva és hogy ha mi kereskedelmi szerződéseket kötünk, azoknak elsősorban a mezőgazdaság lássa hasznát. Egy ministerium, amely a legalapvetőbb tételt nem tudja a magáévá tenni, amelynél megtörténhetik, hogy megszavazunk lótenyésztésre 500 ezer pengőt és abból csak 110 ezret költenek erre a célra, a többit pedig másra használják fel, amelynél megtörténhetik, hogy haszontalan, rossz, komisz szövetkezetekre rémséges sok pénzt kifizetnek az adófizetők adójából, — ott, ahol nincs semmiféle mezőgazdasági érdek, csak a protekció érvényesül az egész vonalon — ÍSchandl Károly: Bizonyitani is kell, képviselő ur!) nem jár el helyesen. Amikor ezt megteszszük és ugyanott, ilyen felemelt tételeknél, — minthogy több. mint 100%-kai emelkedett jövedelmünk két év alatt — nincs pénzünk arra, hogy mezőgazdaságunk hóna alá nyúljunk, és a mi t. kisgazdáinktól nem hallunk egy szót 3*