Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-177

232 Az országgyűlés képviselőházának 177. ülése 1928 május 31-én, csütörtökön. teendő az enumeráeió, az erők és hiányok rigorózus számbavétele, az átfogó, folyton a jelenségek nyomán haladó, a szükséges tanulságok levonásával el nem késő szociális statisztika. Itt meg kell mondanom, hogy ugy állami, mint városi vonatkozásban a magyar statisztikai ügynek nincs szégyenkeznivalója, és ha az intézménynek az ezután megszülető statisztikai szolgálata azokon a nyomokon kivan haladni, melyeken az államnál és a fővárosnál annyi kiválóság dolgozik és dolgozott, és amely munkának egyik igazán elismerésreméltó anyaga az az anyag, amelyet Kovács Norbert nemcsak a tudós pedantériájával, hanem a szociálstatisztikus szeretetével is elénk tár, akkor azt kell mondanom, hogy még.én is, ezen a tétren a legszebbeket tudom várni. Csak egyetlenegy aggályom van. Épen Kovács Norbert az ankét alkalmával egj kis kedvetlenséggel beszélt az intézménynek külön statisztikai szolgálatáról, a külön szolgálat szükségességéről. Nem szeretném, ha a munkájára méltán büszke tudós érzékenysége esetleg ennek az ügynek rovására esnék, azonban azt is meg kell mondanom és el kell ismernem, hogy a szociális statisztika, amelynek kiépítése és megteremtése az intézmény keretén belül legszebb és leghálásabb feladatokat igér, nem prevenció, hanem a prevenciónak csak előmunkálata. A prevenciónak a statisztikából meritett tapasztalatok nyomán kell jönnie, és annak a nyomán kell haladnia a népegészségügy aktiv szolgálatának a házassági tanácsadótól kezdve a terhességi felügyeleten keresztül a gyermek és a'gyermekmunkás ellenőrzésén át, az élet minden megnyilvánulásáig. Azt mondhatnám, hogy nem lehet olyan fontos ressortja Magyarország közigazgatásának, mint amilyen fontos lesz az Országos Társadalombiztositási Intézet preventív szolgálata. Tisztelettel kérnék 5 perc szünetet. Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A szó folytatólag Kéthly Anna képviselőtársunkat illeti. Kéthly Anna: T

P Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A prevenciót én két irányban látom. Az egyik közvetlen küzdelem a népbetegségek ellen, a másik pedig olyan életviszonyoknak teremtése, elősegítése, amelyek a népbetegségek tendenciáját csökkenővé teszik. A magyar népbetegségek között proeminens helyet foglal el a tuberkulózis és a vérbaj. Csakhogy, amig a vérbaj tisztán egészségügyi intézkedések révén legyűrhető lesz, addig a tuberkulózis leküzdése a milliőnek megváltoztatását igényli. Ha tehát én elfogadom azt a szisztémát, amelyet a kultuszminister ur az egytemek egészségügyi feladataira nézve helyileg állított fel, akkor azt kell mondanom, hogy ennek a most megszülető intézménynek időbelileg kell erejét egy-egy profilakükus feladatra forditani és csak ha az illető szaknál megtette már kötelességét, akkor térhet át egy másik küzdelemre. A kezdet persze nem engedi meg a feladatoknak ilyen differenciálódását, hiszen ezernyi a tenni való és egyáltalában nem csoda, hogyha az, amit mégis sikerülni fog megmenteni, mégis csak fél munkának fog bizonyulni. Mert most már magáinak az intézménynek konstrukciója — és itt vissza kell térnem néhány szóval a járadék felhasználási szakaszra — kizárja például a szociális lakáspolitikának lehetőségét. És ha el is fogadom a népjóléti minister urnák azt az érvelését, hogy a magántőkét csak magas lakbérrel, magas kamatozással lehet építkezésre csábítani, ezzel szemben állítom azt, hogy a magántőkét nemcsak csábítani, hanem kényszeriteni is lehetne az építkezésre például telekértékádóval. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És ezentúl az intézménnyel kapcsolatban, az intézmény tartaléktőkéinek felhasználásával kapcsolatban állítom azt, hogy a lakástermelés már régen kinőtt a magántőke feladatai közül, már régen az a helyzet, hogy ez a feladat a közületeké. A szociálpolitikai jövendő szempontjából tehát valósággal bűn, ha ezt a grandiózus lehetőséget magunktól elvetjük, ha a toldozás-foldozás eshetőségeitől való ezt az egyetlen menekülést meg nem ragadjuk. A javaslat tehát intézményesen szembehelyezkedik a prevencióval, szembehelyezkedik a tuberkulózis elleni védekezéssel, amikor nem kapcsolódik bele a lakásépitkezési feladatokba. Szerepet szán továbbá a javaslat — igaz, hogy igen mérsékelt szerepet — a képességvizsgálatnak is. Én sokkal többre értékelem a pszihotechnika szerepét, mint a javaslat és hajlandó volnék neki nemcsak konzultatív, hanem imperativ szerepet is adni, akkor, ha a feltételek szigorúak volnának, ha meg lehetne abban állapodnunk, hogy a pszihotechnika ne legyen a kapitalizmus hatalmi eszköze, hogy az a tudós, aki a vizsgálatokat intézi, ne a termelést, hanem az embert tekintse végső célnak, hogy aki ezekben a munkálatokban résztvesz, ne a maximális, hanem az optimális munkateljesítmény kivizsgálására törekedjék és hogy azok, akik ezt a vizsgálatot végzik, sem elhelyezkedésüknél, sem lelki beállítottságuknál fogva ne legyenek kapitalizmus kiszolgálói. Ha ezek a feltételek teljesülnek is, még akkor sem elégszem meg az egyszeri vizsgálattal, mert a képességek és hajlamok az élet egy későbbi szakában is kialakulhatnak éls módosulhatnak, úgyhogy azt kell mondanom, hogy egy szociálpolitikailag és szociáletikailag haladott államban az évenkénti kötelező orvosi vizsgálat mellett az évenkénti kötelező tehetségvizsgálatot is meg kellene teremteni. A betegségek elleni további küzdelemnek egyik legfontosabb tényezője az egészséges munkahely kérdése; hiszen errevonatkozólag épen elég tapasztalatot szereztünk a múltban, különösen azzal kapcsolatban, hogy az iparfelügyelet mai formájában igen sok okból nem állja meg a helyét. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az egyik ok az, hogy csak technikusok intézik az iparfelügyeletet, holott annak intézésében részt kellene venniök az orvosoknak, az érdekelteknek és az egészségügyi követelmények iránt talán legtöbb érzékkel biró és legfogékonyabb nőknek is. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A másik dolog az volna, hogy az iparfelügyelőket szankcióval kell felruházni, hogy bejelentéseik, kívánságaik ne legyenek irott malaszt, amely a közigazgatás útvesztőiben elvész, A harmadik dolog pedig az, hogy az iparfelügyeletnek ne legyen közigazgatási felsőbbsége az a kereskedelemügyi ministerium, amely természetszerűleg csak ipari szempontokat mérlegelhet, hanem igenis, tegyék át az iparfelügyelet kérdését is a népjóléti ministeriumhoz. (Propper Sándor: A lakásügyek helyett! Ki lehetne cserélni!) Ezek^telhát azok a feladatok, amelyeket a prevenciónak és a profilaxisnak szántam és az a hitem és meggyőződésem, hogy ezeknek a feladatoknak sikeres végrehajtása a végrehajtás