Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.
Ülésnapok - 1927-177
228 Az országgyűlés képviselőházának 177. ülése 1928 május 31-én, csütörtökön. ÍAJL elnöki széket Czettler Jenő foglalja, el.) A javaslat sarkalatos hibája az, hogy tisztán és kizárólag az iparforgalmi népességre vonatkozik. Hiszen hálás dolog volna itt a mezőgazdasági munkásság szociálpolitikai elhagy atottságáról beszélni, (Farkas István: Beszélünk majd róla sokat.!) hogy lefessük a hatosos napszám néprontó konzekvenciáit és kötelesség is ránk nézve beszélni, mert ha meg is különböztetik az aszfaltdemokráciát és az agrárdemokráciát, mi nem vagyunk hajlandók az aszfaltproletariátust és a agrárproletariátust megkülönböztetni. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Nem vagyunk hajlandók megkülönböztetni két okból. Az egyik az, hogy mi ebben a parlamentben a magyar mezőgazdaság dolgozóit is képviseljük, a magyar parasztnak is szószólói vagyunk. (Jánossy Gábor: Mi is képviseljük őket is! Az egész, nemzetet képviseljük itt.is, ott is! — Malasits Géza: Ha sokáig képviselik, fele éhen hal, higyjék el nekem. — Neubauer Ferenc: Mert csak szociális termelésből fakad a jólét! — Derültség jobbfelől és a középen. — Propper Sándor: Elkommunizálják a mozikat! — Malasits Géza: Akkor legalább gerslit kaptak! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget — Farkas István: Mondja meg Neubauer képviselőtársamnak, hogy miről van szó. — Kuna P. András: A szociális termelésből fakadt a gersli, meg a tök! — Derültség jobbfelől — Zaj a szélsőbaloldalon.) És ha a magyar nép jelleme annyira átalakult volna, hogy elbírná a titkos választójogot, (Farkas István: Akkor volna biztosítás!) akkor ezt a programmot a magyar falu, a magyar parasztság kerületeinek szociáldemokrata képviselői is tettekkel és tényekkel tudnák alátámasztani. A másik ok, amiért eibben a kérdésben jogosítottnak érezzük magunkat beszélni, Jánossy képviselő ur előbbi közibe szólására vonatkozik. A népjóléti minister ur egy kijelentése ez, amelyet az ankéten épen Eothenstein Mór képviselőtársammal szemben tett, amikor megállapította, hogy közülünk senki sem X vagy Y lajstromos vagy egyéni kerület képviselője, hanem képviselője az egész magyar népnek, akit Xvagy Y lajstromos vagy egyéni kerület az egész nép képviseletére küldött a magyar parlamentbe. (Jánossy Gábor: Ez természetes!) Mégis ezeket a panaszokat most nem érintem, hiszen mások az én pártomból megteszik helyettem, de bizonyosra kell vennem azt is, hogy a túlsó oldalról is fel fognak állani az agrárdemokrácia oszlopai, hogy tiltakozásukat jelentsék be az ellen.hogy itt egy szociálpolitikailag kedvezőtlen helyzet álljon be az agrár réteggel szemben. (Propper Sándor: Hogy tolakodnak! — Jánossy Gábor: Nem szoktunk tolakodni, barátom! — Bródv Ernő: Amikor a népről van szó! — Kuna P. András: Átengedjük a gersliseknek! — Eothenstein Mór: Ilyenkor nem könyökemberek! — Jánossy Gábor: Sohasem vagyunk könyökemberek, nem is ismerem ezt az uj magyar fogalmat! — Kuna P. András közbeszól. — Zaj a jobb- es a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Malasits Géza: Pedig acélból vannak az egységespárti könyökök! — Kuna P. András közbeszól. — Malasits Géza: A magáé kovakőből, András bácsi!) Kéthly Anna: Másfelől bizonyosra kell yennem azt is, hogy az egységespárt képviselői is hozzájárulnak ehhez., tiltakozásukat fogják bejelenteni az ellen, hogy itt egy szociálpolitikailag kedvezményezett munkásréteggel szemben a magyar falvak milliói továbbra is a Lázárság keserű kenyerét egyék. (Jánossy Gábor: Majd jönni fog, mert jönni kell! Ennek is eljön az ideje! Csak ugy tudják, mint én! — Györki Imre: Csak a nagyszerű halál jön a maguk politikája mellett! — Kuna P. András: Fő, hogy a gersli ne jöjjön még egyszer!) Beszédemben csak azokkal a hátrányokkal akarok foglalkozni, amelyekkel ez a megszorítás, ez a kettéosztás az ipari munkásság részére jár. Tudvalevő dolog ugyanis, hogy az ipari munkásság egyáltalán nem autochton jellegű, hogy igen erős kapillaritás nyilvánul meg a falu és a város lakossága között, hogy aki ma földmunkás, holnap gyárimunkás, a gyár napszámosseregét gyarapitj a, a következő generációban már törzsökös ipari munkássá válik, és viszont megfordítva: a gyár hajótöröttjei közül nem egy, kiényszeritve, vagy valamilyen belső ösztöntől hajtva, visszatér a minden teremtés és elmúlás őstalajához: az anyaföldhöz. Ha tehát a mezőgazdasági munkássásennek a javaslatnak védelmi korlátain kívül marad, ez azt jelenti, hogy állandóan és újból szociálpolitikailag ellátatlan rétegek kerülnek a városba az ipari munkásság sorai közé, rontják az ipari munkásság szociálpolitikai szintjét és nincs az a prevenció, az a profilaxis, amely úrrá tudna lenni esaen a szociális hanyatláson, ha az esztendők mindig uj és uj, szociálpolitikailag megmunkálatl/an anyagot dobnak eléje. Itt önkéntelenül is eszembe jut a székely népmese huszárja, aki egymagában hadakozik egy nagy palotából kiözönlő ellenség ellen, s ha ezret levág belőle, újból ezer és ezer tör elő a palota kapuján. Már érzi, hogy fogy ereje, amikor egy utolsó, kétségbeesett kísérlettel betör a házba és ott talál egy vén boszorkányt, aki szövőszékén fonja-szövi a fonalat, vetélőnek minden egyes dobására ezer és ezer katona támad és a székely népmese huszárja csak ugy tud tőlük megszabadulni, ha mindén baj forrásával, a vén boszorkánnyal végez és azt ártalmatlanná tudja tenni. (Meskó Zoltán: Nálunk nem bántják a boszorkányokat!) Amig a szociálpolitikai elhagyatottságnak. a magyar falu tuberkulotikus gócainak, a íevegőtillen zsellérlakásoknak, a kuruzslásnak, a tudatlanságnak, a latifundiumok árnyékában meghúzódó nyomorúságnak, Csák Máté földjének ezt az ezeréves boszorkányát ártalmatlanná nem teszik, addig ez az ország mindig az angolkóros gyermekek, a vérbajos degeneráltak, a tuberkulotikus fiatalok és nyomorék öregek országa marad. De szabad-e és lehet-e válaszfalat emelni a város és a falu közé? Lehet-e Thünen izolált államának perverz formáját ebben a még nagyobb perverzitásban megvalósítani, hogy megállítjuk a falu és város emberforgalmát, hogy vámhatárokat állítunk a falu és a város közé 1 ? Lehet-e a gondolatoknak, a szónak, az elveknek béklyója mellé akármilyen szociálpolitikai védelem nevében is odahelyezni a szabadiköltözködés tilalmát is? Én azt hiszem, erre a herosztrateszi feladatra senki sem vállalkozik és ha nem akad, aki ezt megcsinálja, — nem is szabad, hogy akadjon — de ennek ellenéire valahogyan mégis továbbműködik a magyar falu rossz szelleme, ha az a gonosz boszorkány tovább is ott ül a szövőszék mellett, akkor bátran kiírhatjuk a magyar szociálpolitika kapu j MI* cl« 3- fenséges inferaális gondolatot: Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!
