Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-172

Âz országgyűlés képviselőházának 1' nem merném elvállalni Magyarország pénzügyministeri tárcáját. (Bud János pénzügyminister: Lássa!) De a minister urnák sem lett volna szabad elvállalnia. Maradt volna a professzori katedrán, ott bevált a minister ur, de nem mint pénzügyminister, akinek az országot egy rettenetes nyavalyából kell kihoznia. (Zaj.) A t. minister ur veszedelmes játékot folytat, mégpedig az ország bőrére. Én azt állítom, hogy a nép nem birja el ezt, nem birja el azt a hólabdarendszert, amelyet a minister ur bevitt az adózásba, és azt mondom, hogy ezt az állami pinkát, amelyet a t. minister ur ott a Nemzeti Banknál magánál megkaparintott, ez a szegény ország nem birja el. A népnek meg kell hagyni azt a pár garasát, amellyel fel tudjon kapaszkodni. Nézzenek körül a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem terén, nézzenek akárhová a szabad foglalkozások terén, mindenütt csak nyomorúság, mindenütt csak nyavalya, mig az állam dúskál a pénzben, amelyet nem tud elhelyezni s noha az államnak elhelyezett pénze van a Nemzeti Banknál, mégis külföldi kölcsönöket akar igénybevenni, és ugyanekkor a murikákat, amelyeket megszavaztunk, nem adja ki azért, mert még nincsenek teljesen rendben, hanem huzza negyedévről-negyedévre, amíg kiadja. Ez nem nemzeti vagyonmentés, t. minister ur. Ez lehet virtus, hogy ön megmutassa, hogy az állam mennyi pénzt tud összeszedni az adóalanyoktól, mennyire tudja őket tönkretenni, de nem olyan eljárás, amely az országnak javára szolgálna. T. pénzügyminister ur, mutasson nekem egyetlen egy érdekképviseletet Magyarországon, az Omge-tól kezdve az iparban vagy akárhol, egy olyan érdekképviseletet, amely a minister ur kezelési módját helyesnek találná, — mint ahogy később fel foffom olvasmii a legelőkelőbbeket — mutasson nekem olyant, amely azonosítaná magát a t, minister ur elveivel és amely nem mondaná, hogy a minister ur túlzásba megy az adók kisajtolásában. Bocsánatot kérek t. minister ur, ezt nem lehet folytatni. Professzori kísérletezésnek ma Magyarországon nincsen helye. Mi az utolsó ponton vagyunk, hogy magunkon segítsünk. Itt pedig szükséges, hogy az egyes embereket ne zaklassák, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon) hogy az egyes embereknek meghagyják azt a pár garast, amellyel még bírnak, hogy feltápászkodhassanak, hogy az államnak ismét mint adóalanyok segítségére legyenek. Az a sok kétségbeesés, az a sok panaszos hang, amelyet a minister ur hall, — azért mertem múltkor azt mondani, hogy kő szive van a minister urnák — nem lágyítja meg. A minister ui azokat egy viccel elintézi. Nagyon szomorú vicc ez, t. minister ur. (Bud János pénzügyminister: Ez nem vicc! Azt mondtam, hogy Bródy képviselő ur az ellenkezőt állította!) Nagyon szomorú az, hogy ez a pár vármegye az adóalanyok pénzéből ugy vac berendezve, mint egy hatalmas nagy állam, hogy ennek a 14 vármegyének van nagyszámú képviselője, ministßre, ministeriuma, és most újonnan kell épiteni ministeri palotákat. Azt látjuk az egész vonalon, hogy könnyű azt a pénzt kiadni, amelyet az adóbehajtó hoz a t. minister urnák. (Bródy Ernő: Stráfkocsival! — Ugy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon, — Zaj.) Hallottuk múltkor a Fábián t. barátom beszédében elmondott példákat, de a t. minister ur mindig másról beszélt, ezekről a példákról nem beszélt. (Fábián Béla: Huszonötezer adóvégrehajtás volt az elmúlt hónapban Budapests, ülése 1928 május 21-én, hétfőn. 15 ten, s van ötezer adóalany! — Zaj. — Kun Béla: Igaz-e, vagy nem?) Mi sem bizonyít jobban amellett, amit mondtam, hogy tudniillik önök egyszerűen egy parlamenti diktatúrát támogatnak, mint az, hogy önök a többségi párton — akik becsületes emberek, gentleman-ek és tudják, hogy ilyen viszonyok fennállanak — ezt még tovább is eltűrik anélkül, hogy remediumot hoznának. Olykor látjuk azt, hogy a többségi párt tagjai is lázadoznak bizonyos dolgok ellen. így például láttuk a valorizációnál, hogy fellázadtak a tagok és nem akarták megengedni, hogy az, akinek pár garasra biztositása van, a biztositók karmaiba kerüljön. S ime, most 19 biztosítótársaság odament deputációban a t. minister úrhoz, hogy engedje meg, hogy azt az 5%-ot már ma kifizethesse. Bocsánatot kérek, a minister ur olyan könnyen bánik el százezer és százezer embernek azzal a garasával, amelyet egész életén át összekuporgatott? Szabad-e t. minister ur, ezekkel a szegény emberekkel olyan könnyelműen elbánni, hogy a törvény életbelépte után rögtön 19 biztosítótársaság kérje, hogy azonnal fizethesse ki azt az 5%-ot? Szabad ennek megtörténnie? Jó pénzügyminister az, akivel ez megtörténhetik? Bocsánatot kérek, t. minister ur, ne vegye ismét rossz néven, de ezt meg kell mondanom, mert ha a legjobb barátom ülne is ott abban a székben, és én itt ülök, mint képviselő, akkor is kötelességemnek tartanám, hogy az igazságot minden körülmények között megmondjam. (Helyeslés a bal- é,s a szélsőbaloldalon.) Nagyon téved a t. minister ur, ha azt hiszi, hogy én nem tévedhetek. Már háromszor megtörtént ebben a Házban, hogy tévedtem, és mind a háromszor nyilvánosan vezekeltem, amit egy képviselő sem tett még meg. Ha látni fogom, hogy tévedtem, ezt akármilyen esetben meg fogom tenni. Lehet, hogy a minister ur beszéde folyamán ki fogja mutatni, hogy itt lehet más felfogás is, de azt, hogy én ebben a tekintetben tévedek, nem fogja tudni kimutatni, mert én a t minister ur közvetlen barátai révén fogom kimutatni, hogy ugy van, amint mondtam. Beszédem végén meg fog győződni a t. minister ur arról, hogy én nem beszéltem a levegőből, hanem szorgosan gyűjtöttem a minister ur mindazon barátainak véleményét, akikre a minister ur ad. Azoknak véleményét hozom ide, akiktől a minister ur nem tagadhatja meg azt, amit tőlem megtagad, hogy ez igaz, mert hiszen ez az igazságnak megfelel. T. Ház! Sokszor beszéltem az előbbi Ígéretekről, sokszor utaltam a minister ur ígéreteinek be nem tartására. Itt van mindjárt egy igéret, amelyet a t. minister ur évekkel ezelőtt tett s amelynek beváltását mi évek során át folyton szorgalmaztunk s amelynek be nem váltása a nagykereskedelem megbénítására vezet. A t. minister ur nagyon jól tudja, miről van szó. (Bud János pénzügyminister; Az Omke. még nem tett javaslatot ebben a kérdésben!) Majd rá fogok,erre is térni. (Bud János pénzügyminister: Önmagáról beszéljen! — Zaj.) Ha most a minister ur az Omke-ra hivatkozik, kérdem: miért méltóztatott a Ház plénuma előtt ígérni, mielőtt még megvizsgálta a kérdést? Bocsánatot kérek, ha a t minister ur a Ház előtt fogadalmat tesz, hogy valamit keresztülvisz s azután ezt rossznak látja, akkor kötelessége volna, hogy előbb gondolja meg azt, amit mond és azt Ígérje, amit be tud váltani. (Zaj.) Valamikor az volt az elv, hogy igérni nehéz, az Ígéretet megtartani azonban könnyű. Ne méltóztassék Ígérgetni és azzal az éljeneket bekasszirozni, mint ahogy bekasszi-