Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.
Ülésnapok - 1927-172
16 Az országgyűlés "képviselőházának rozta az élj éneket annak idején, amikor itt távolléteimben a valorizációs javaslatról beszélt és kimutatta, hogy mennyibe kerül évente az 5%-os teher az országnak. Akkor azt vesszük észre, hogy amit a t. minister ur erről mondott, azt kihúzta a diáriumból, de véletlenül egy újság hozta az egész beszédet. Ez nézetem szerint nem fair dolog. (Zaj.) így nem lehet a diáriumot kiigazítani, nem lehet számokat kiigazitani, nem lehet programmot kiigazitani, amelyben fejtegeti a minister ur, hogy menynyibe került volna ez a valorizáció, nem lehet ilyen módon tévedésbe hozni az egész Házat, illetőleg azokat,, akik nem tanulmányozták eléggé a javaslatot s ezért nem is ellenkezett senki sem. Ha tetszik, felolvasom ezt a beszédrészietet. Én el szoktam magammal hozni a bizonyítékokat, mert tudom, hogy a minister ur csak annak hisz, ami a kezemben van. Én nem szólok egy szót sem, amelyet a minister urnák rögtön be nem tudok bizonyítani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A minister ur akkor többek között a következő nyilatkozatot tette (olvassa): »Felhatalmazást kér a kormány olyan intézkedések életbeléptetésére, amelyekkel a jelenlegi rendszer által lehetővé tett külföldi verseny kikapcsoltatnék«. (Bud János pénzügyminister: Mi meg akartuk csinálni, azonban tiltakoztak ellene!) Nem tudta a minister ur megcsinálni, mert nem akarta megcsinálni. (Bud János pénzügyminister: Mi meg akartuk csinálni, de önök tiltakoztak ellene!) Tiszteli minister ur, nem én vaigyok minister! A minister ur hivatkozott a Gyosz-ra, hogy azzá] nem tudja megcsinálni. Micsoda rendszer az, hogy a t, minster ur egy ilyen Ígéretet, amelyet tett 1924-bem vagy 1925-ben, — a dátum nincs itt — nem vált be, holott ő maga is elismerte, hogy a magyar kereskedelem nem tud boldogulni, mert a külföldi kereskedelem a vámnál 2%-os előnyben van, tehát a külföld a magyar embernek olcsóbban tud eladni, mint a magyar kereskedő, akii adót és boltbért fizet. Bocsánatot kérek, milyen minister az, aki megígér valamit és azt nem tudja keresztülvinni? De tovább: az árukivitel alkalmával visszatéritik aa általános forgalmiadót. (Bud János pénzügyminister: Ez megtörténik.) Bocsánat, ez nem történik meg, tessék nekem bizonyitani, hogy megtörténik. (Zaj jobbfelől.) A minister ur felállitott egy skálát, amelynek alapján ennek a forgalmiadónak egy kis részét visszatéritik. Hat vagy nyolc hónapig kell folyamodni utána, de akkor sem kapják meg a pénzt. Bocsánatot kérek, minister ur, ez nem visszatérítés. De tovább megyek. 1925 január 7-ikén tai minister ur a következőket mondotta (olvassa): »Elismerem, hoigy a maj forgalmiadé rendszeï sok visszásságot tartalmaz, igy ellsőisoírban külkereskedelmünket károsan befolyásolja, mégpedig egyfelől a behozatalnál, ahol a magyar kereskedelem a külfölddé] szemben kerül hátrányos helyzetbe, másfelől a kivitelnél, aho] kereskedelmünket és iparunkat a külföldi piacokon versenyképtelenné teszi a forgalmiadó. A legsürgősebb teendő, — mondja a minister ur — mindenekelőtt megszüntetni azokat az előnyöket, amelyeket a mái forgalmiadé törvényünk a külföldi kereskedelem számára a magyar adózók terhére jelent.« Ezt a i. minister ur 1925-ben mondottai, ma pedig 1928-han tartunk. Bocsánatot kérek, egy minister vagy meg tudja csinálni azt, amit kijelent, vagy pedig nem. Ha nem adott volna ígéretet, tovább folytattuk vola iazt a nagy küzdelmet, mellyel ugyanolyan rendszert akartunk, mint 172. ülése 192$ május 21-én, hétfon. Ausztriában van. A minister ur azt mondotta, hölgy ezt meg fogja csinálni és iméigsem csinálta meg. A t. minister ur beszélt arról, hogy ő 192 milliót engedett el adóban. (Bud János pénzügyminister: Ha ugyanazok a törvények életben volnának! Én világosan beszéltem! — Fábián Béla: Nem erről van szó! Több az adó vagy kevesebb?) Mit akart a minister ur bizonyítani? (Bud János pénzügyminister: Megmondtam!) A pénzügyi bizottságban a minister ur mint titkot említette, hogy nem akarja elárulni, milyen dologgal jön másnap a Képviselőházban s elvárja, hogy majd öt perc után indítványt adok be. (Bud János pénzügyminister: Visszaállítsuk a törvényeket az egész vonalon? — Fábián Béla: Azt hiszem, azt még az egységespárt sem merné megcsinálni! — Meskó Zoltán: Ne ugrasson, hátha megcsináljuk!) A t. minister ur 192 millióról beszélt. Hát minister ur, ez gyerekes beállítás! (Bud János pénzügyminister: Ez nem gyerekes! Ez tény!) Kögtön rátérek a tényre. Legyen nyugodt a minister ur, ezután nem beszélek máskép a minister úrral, mint számokkal. (Bud János pénzügyminister: Nagyon helyes! — Fábián Béla: Nagyon megörülne a minister ur, mert a publikum nem értené!) Ez gyerekes beállítás, ez blöff! Ezzel a minister ur azt akarta bizonyitani a Háznak, hogy 192 millióval többet lehetett volna bevenni, ha ő fentartotta volna azokat a törvényeket. (Zaj jobbfelől.) Ez a 192 millió a tökéletes budizmus fotográfiája ... (Esmond Harmsworth és kísérete megjelenik a karzaton. A képviselők felállanak helyeikről. Hosszantartó élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Engedjék meg t. képviselőtársaim, hogy néhány szóval megszakítsam beszédem fonalát (Halljuk! Halljuk!) és megemlékezzem arról, hogy annak a férfiúnak a üa van itt ebben a Házban jelen, aki ezidőszerint Magyarország legnagyobb jótevője. (Igaz! Ügy van! Élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Amikor elhagytak minket összes barátaink, akik az évszázadokig tartó harcok után talán tartoznának nekünk valamivel azért, (ügy van! Ugy van!) hogy megvédtük őket a barbarizmus ellen, (Ugy van! Ugy van!) hogy megvédtük őket az erőszak ellen, (Ugy van! Ugy van!) hogy mi voltunk az a gát, amelyen megtört mindazoknak törekvése, akik a nyugatot bántalmazhatták volna, — amikor mindezek a barátaink olyan pillanatban, amidőn a nemzet teljesen összetörve áll itt, megfeledkeztek róla, hogy tartoznak ennek a nemes nemzetnek azzal, hogy ne darabolják fel, hanem hagyják meg abban az alakban, ahogyan egy évezredig fennállott, (Ugy van! Ugy van! Éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) akkor egyetlenegy ember volt csak, aki nekünk segített, aki önzetlenül, anélkül, hogy akarna valamit ettől az országtól, odaállt teljes mellel és meghozta nekünk, ami számunkra legértékesebb: a reményt a jövőre! (Igaz! Ugy van! Taps!) Én üdvözlöm lord Rothermeret (Lelkes éljenzés és taps a Ház minden oldalán. A Képviselőház tagjai helyeikről felállanak!) és biztosítom őt arról, hogy a nemzet ezt a szolgálatot soha, de soha el nem felejti. (Éljenzés és taps.) Mi gondoskodni fogunk arról, hogy gyermekeink imába foglalják annak a nevét, aki nekünk ilyen reményt nyújtott. (Lelkes éljenzés és taps. T. Képviselőház! Ezek után talán szabad folytatnom beszédemet. A t. minister ur 192 millióval jött ide és ugy állitotta be a dolgot,
