Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-176

210 Az országgyűlés képviselőházának lés a jobboldalon és a középen.) akár a pol­gármester urakkal, akár pedig a felelős ténye­zőkkel szemben, mert ez kötelességem, azok­nak a százezreknek érdekében, akiknek fillérei­vel nem megfelelően gazdálkodnak. (Élénk he­lyeslés a jobboldalon és a közéven.) Arról az oldalról szoktak engem leginkább biztatni arra, hogy tartsak rendet az ország­ban, tartsak rendet a városokban, vármegyék­ben és községekben, de mikor erős kézzel hozzá­nyúlok, akkor a képviselő urak az elsők, akik le akarják fogni a kezemet, (Fábián Béla: Nem! Nem! Csak az igazságtalan eljárás, a politikai üldözés ellen tiltakozunk!) Arra ga­ranciát nyújtok személyemben, hogy igazság­talanságot senkivel szemben sem követek el. Ha az eljárás során mégis arról győződöm meg, hogy igazságtalan voltam, akkor a legtel­jesebb elégtételt fogom adni. Azt hiszem, ennyi bizalmat megérdemlek. Egész multam azt bizonyitja, hogy mindig igyekeztem objek­tiv és igazságos lenni és most is igyekszem megvédeni azokat az érdekeket, amelyeknek megvédésére ezt a helyet betöltöm. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Nem lehet eltűrni a rossz gazdálkodásokat. Nemcsak egy helyen nem tudták a tisztviselők illetményeit kifizetni. Sok helyen váltóra vet­ték fel az ehhez szükséges pénzt. (Fábián Béla: Tudom, és azért szólaltam fel!) De nem az a baj, hanem az, hogy ugyanott volt mód és alkalom arra, hogy 7 és 10 milliárdos túlkiadá­sokat eszközöljenek, anélkül, hogy arra jóvá­hagyást kaptak volna. Ha ezt lehet és a tiszt­viselőket fizetni nem lehet, akkor nem tudom, hogy erről a helyről hogyan kell eljárnom azok­kal szemben, akik ilyen könnyelműen gazdál­kodnak. (Fábián Béla: A belügyministériumban tessék megnézni, hogy kik adták az engedélyt!) A közpénzek nem arra valók, hogy azokat el­tékozolják. (Fábián Béla: Ez igaz!) Arravalók, hogy arra fordítsák azokat és abban a mérték­ben használják fel, amint azt a városok elha­tározták volt. Ha ettől eltérnek, senkivel sem leszek kiméletes, mert az én kötelességem egy­szer végre rendet teremteni ebben az országban, és ha most nem teremtünk rendet, sohasem lesz rend. (Ugy van! Ugy van! Élénk helyes­lés. — Fábián Béla: Csak az igazságtalan üldözés ellen vagyunk!) Fel méltóztatott hozni az alkotmányjogi sérelmet is. Igen t. képviselő ur, erre az expe­diensre csak azért volt szükség, mert mint böl­csen méltóztatik tudni, az állam költségvetése és a városok költségvetése nem egy évre esik össze, A városi év a polgári évre esik, az államnak pedig költségvetési éve van. amely július 1-én kezdődik és június 30-án végződik. Itt tehát féléves spácium van. Ez alatt az idő alatt is szükség van fedezetre. Erre a fél évre kaptam meg a felhatalmazást. Más expedienst erre nem tudtunk találni. Ezt az ellentétet ki kell valahogyan egyenliteni és mivel más al­kotmányos ut nincs, mint az, hogy ezzel nyíl­tan idejöjjünk az alkotmányos tényező, az or­szággyűlés elé, ezt a kötelességet teljesítem. Precedenst sem akartunk ezzel teremteni, ha­nem a szükség kényszeritett arra, hogy ehhez az expedienshez nyúljunk. Oberhammer t. képviselőtársam megnyug­tatására pedig ki akarom jelenteni azt, hogy igenis voltak nálam a képviselő urak és felső­házi tag urak, akik résztvettek ebben a meg­beszélésben. Én teljes jóindulattal és szeretet­tel fogadtam t. képviselőtársaimat és a felső­házi tág urakat. A városok iránt érzett jóindu­176. ülése 1928 május 25-én } pénteken. lattal mindazt, amit ezen a téren enyhítésre megtehettem, ezekben a módosításokban keresz­tülvittem. A maximális összeg, amely rájuk ki­róható, 6 millió és meg van állapítva a 13. § második bekezdésében, hogy ezek a hozzájáru­lások nem összegszerűen értelmezendők, ha­nem ugy értelmezendők, hogy az egy vá­rosra átlag megállapított összeg csakis a törvényhozás hozzájárulásával lesz fel­emelhető; tehát maximálva van, ennél több csak a törvényhozás hozzájárulásával róható ki, nem pedig ugy, amint tévesen magyarázta a t. képviselőtársam. Én tehát megadtam mind­azokat a biztosítékokat; amelyeket tőlem kér­tek és magam részéről ezekben a rendelkezé­sekben teljes megnyugvással látom, hogy azo­kat a célokat, amelyeket a nyújtandó pénzösz­szeggel elérni szándékozom, módomban lesz elérni. Én csak azt kívánom még a t. Háztól kérni, vagy ezt a hozzájárulást ne ugy méltóz­tassék felfogni, hogy ez csak a városokat ér­dekli, mert ez az egész országot érdekli. (Fábián Béla: A városok fizetik!) De nem is egészen annyit fognak fizetni a városok, mint amennyit a háború előtt fizettek saját rendőrségük, csend­őrségük fenntartásához. Mondom, ez nem ebből a szempontból birálandó el, mert az adózásnál az ember nem azt szokta nézni, hogy^ ki fizeti, hanem hogy mire fordítják azt. (Fábián Béla: Ki, miből, kinek!?) Ezek pedig azokra a célokra fognak fordíttatni, amelyeket az imént emii­tettem. Még csak egy dolgot akarok megjegyezni. A városok a háboruelőtti állapothoz képest, ami­kor is az összes városok Nagy-Magyarországon 16 millió aranykoronában részesültek az állam részéről átengedett adókban, jelenleg Csonlka­Magyarországon 90 millió pengővel dotáltai­nak, illetve ennyi engedtetik át nekik adók­ban és pedig forgalmi adók, kereseti adók, fo­gyasztási adók címén ugy, hogy olyan összegek állnak rendelkezésükre többletként a multakhoz képest, hogy igazán az a hozzájárulás, amelyet én a városoktól kérek a rendőrség tovább fej­fejlesztéséhez, fenntartásához, lényegtelennek momdhiató. Még egy körülményt akarok itt felemlíteni az igen t. Háznak> Azok az állami adók, ame­lyek pótlékolhatók a városok részéről, kiteszi­nek kerekszámban 61 milliót, a városoknak ke­reseti adó bevétele pedig 32 milliót. Ebből Bu­dapestre esik a pótlékolható állami adókból 46 millió, a kereseti adóból pedig 20 millió, tehát 66 millió, mig az összes többi magyarországi kis- és nagyközségeknél az adó ugyanebben a vonatkozásban annyi, mint magánál Budapest székesfővárosnál. Méltóztatnak tehát látni, hogy az adóalapok és az ennek alapján befize­tett adók olyan nagy részben és százalékban esnek a városokra, hogy indokoltnak is látszik, hogy ezekhez az intézményekhez, amelyek kizá­rólag az Ő területükön vannak és az állami szolgálat mellett saját érdeküket is bizonyos vonatkozásban kiszolgálják, legalább ebben a mérsékelt arányban hozzájáruljanak­Ezeknek a felvilágosításoknak megadása után kérem a t. Házat, méltóztassék a szakaszt változatlanul elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom és következik a határozathozatal. A 13. §-sal szemben áll Malasits Géza képviselő ur indítványa, amely a szakasz törlését inditvá­nyozza> Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a 13. %-t elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a sza­« kaszt elfogadta.

Next

/
Thumbnails
Contents