Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.
Ülésnapok - 1927-176
Az országgyűlés képviselőházának 1 vábbi fegyverkezésére, az állampolgárok további megfigyelésére igenis szükség van. Méltóztassék, igen tisztelt belügyminister ur és igen tisztelt kormány, tudomásul venni, hogy a mai polgárság, a mai generáció több adót, több terhet már nem bit elviselni ós ha a belügyminister ur komolyan ragaszkodik a törvényjavaslat ezen rendelkezésének keresztülviteléhez és végrehajtásához, akkor csak egy tanácsot tudok adni az igen tisztelt belügyminister urnák: a „Rakovszky" mentőcsónak mellé gyorsan rendeljen még egy „Scitovszky" mentőcsónakot is — vagy nem is egyet, hanem többet —, mert akkor az életmentés lesz a legnagyobb ipar és a „Scitovszky" mentőcsónakok meglehetős nagy és bőséges szolgálatot fognak tenni. A szakaszt nem fogadom el. Elnök: Kivan még valaki szólni | (Nemi) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A belügyminister ur kíván szólni. Scitovszky Béla belügyminister: T. Ház! Természetesnek találtam, hogy az appropria; ciós törvényjavaslatnak tárgyalási alatt levő 13. §-a meglehetős támadásban fog részesülni. Én azonban akkor, amikor az ebbe ni kivánt összegeket kérem a t. Háztól, olyan ' célt szolgálok, amelyért igen szivesen és készségesen vállalom a felelősséget. Ha a pénzügyi kor : mányzat nem tudja rendelkezésemre bocsátani azokat a legszükségesebb Összegeket, amelyek a rendőrség fenntartására, fejlesztésére és, az illetmények rendezésére feltétlenül szükségesek, akkor nemi marad más mód hátra, mint hogy a városokhoz forduljak, amelyek legelsősotíban élvezik — a nagy országos érdek mellett is — az államrendőrség áldásait. Én nem az Összes költségeket kérem, hanem azoknak csak igen kis töredékét, még annyit sem> amennyit a városok annak idején áldoztak, amikor a rendőrség még nem volt államositva. Csak egy példát említek fel e tekintetben: Debrecen — épen Debrecent méltóztatott felhozni! — 1910-ben 600.000 pengőt áldozott volt a városi rendőrségre, ma az állam 900.000 pengőt áldoz, a differencia tehát nem olyan óriási nagy (Györki Imre: 50%!), a viszonyok azonban azóta lényegesen változtak. (Györki Imre: Igen, szegényebbek vagyunk!) Az állam rendjének a fenntartása pedig elsősorban kötelességem és kötelességem 1 az ehhez szükséges anyagiaknak előteremtése is. Én hazafias kötelességgel teljesitem ezt a részét tárcám feladatainak és kérem a t. Házat, hogy ugyancsak ezzel a hazafias érzéssel méltóztassék nekem az ehhez szükséges anyagi eszközöket rendelkezésemre bocsátani. Megengedem, hogy mindent inkább szivesebben áldoz egy ország, de adóemelést a legkevésbé sem lát szivesen. (Gál Jenő: Csakhogy végre belátja, hogy adóemelés!) Majd rá fogok térni arra is, hogy a rendőrségi hozzájárulás adóemelést jelent-e, vagy sem. Mindenesetre olyan összegeket kérünk, amelyeket eddig nem kértünk. Az, hogy én ezeket csak a városoktól kérem, az, mint egy pár szóval emiitettem volt, azért van, mert hiszen csak városokban van — egy-két határszéli községtől eltekintve — államrendőrség. így tehát az a 15%, amelyet azért kérek, hogy az államrendőrség összkiadásához hozzájárulni szíveskedjenek, nem olyan óriási nagy^ megterheltetés. Az a maximum, amit én kérek, nem tesz ki többet az összes 55 városra, mint hat millió pengőt. Ez összegszerüleg nem olyan nagy, amely ellen talán szót lehetne emelni, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIII. '• ; ,' . ; *6. ülése 1928 május 25-én, péntekem 209 mert ez megoszlik az 55 város között. (Györki Imre: A tisztviselőiket sem tudják fizetni!) Mármost ebben az összegben benfoglaltatik az is, amit épen Györki képviselő ur tett itt szóvá egyik felszólalásában, hogy igenis, ne éhbéren tartsuk a rendőrség- embereit. Ennek egy része feltétlenül a rendőrlegénység illetményeinek rendezésére fog fordittatni (Helyeslés jobbfelől), mert magam is belátom, hogy hogy azokból az összegekből, amelyekkel eddig el voltak látva, városokban megélni igazán nehéz, majdnem lehetetlen. Ennek az összegnek egy része tehát ezekre az illetményemelésekre fog fordíttatni. (Györki Imre: Kevesebb embert tessék alkalmazni!) Költségvetési beszédemben alludáltam volt erre és kijelentettem azt is, hogy igenis arra a nivóra kivánom emelni a rendőrlegénység illetményeit, mint amelyen a csendőrség illetményei vannak. A kettő között mindig volt differencia és ez a differencia a csendőrség javára annyiban maradt fenn — és a jövőben is fenn fog maradni —, hogy a csendőrlegénységnek átalánya van, amely havonként 15 pengőt jlelent. Ez lesz a két intézmény legénységének illetménye között a különbség. Átszervezésre is szükség van, amely szintén áldozatokat kivan és ezzel kapcsolatban egy mérsékeltebb létszámemelés is igényeltetik, amelyet természetszerűleg szintén keresztül kell vinni (Mozgás a szélsőbaloldalon), de megfelelő elosztással és a szükséghez képest megkivánt arányban. Hogy jelent-e ez adóemelést vagy nem, hogy megterhelést jelent-e az egyes városokra, igen vagy nem, azt már jeleztem közbeszólás alakjában. Az 55 város közül kettőnek van 50% : on felüli pótadója, 11-nek van 50%-os pótadója és 42-nek van 50%-on aluli pótadója. Törekvésünk az, hogy a lehető megtakarítások révén igyekezzenek a városok e többletként jelentkező összegeket előteremteni és csak végső esetben nyúljanak a pótadó százalékkulcsának felemeléséhez. Magam is igyekezni fogok — mivel ez nekem, mint felügyeleti hatóságnak kötelességem is, — hogy minden felesleges kiadást töröljünk a költségvetésből. Ezzel az eljárással is szolgálatot kívánok tenni az adózó közönségnek, de szolgálatot kívánok tenni a városok vezetőségével szemben is, hogy őket lehetőleg csak a legszükségesebb kiadásokra szoritsam és minden luxuskiadástól mentesítsem, ha ilyen luxuskiadásokat látok, azokat irgalmatlanul és kérlelhetetlenül töröljem. (Helyeslés jobbfelől.) Teljes elismeréssel vagyok Fábián Béla igen t. képviselőtársam, Magyarország városainak intézőségével, a polgármester urakkal szemben ott, ahol megfelelően viszik a háztartásokat. Mondom, a legnagyobb elismeréssel. De ott, ahol nem látom azt a lelkiismeretességet, vagy nem látom azt az odaadást, azt a körültekintést, azt a megfontoltságot, azt a takarékossági szellemet, amelyet meg kell hogy kívánjunk a mai nehéz időkben, ott más. a helyzet. Ma az adózókat kell elsősorban védeni (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: -, A kormány nyal szemben!) és a haladás útját is ahhoz a mértékhez kell hogy szabjuk, hogy anyagi erőnk milyen. (U.gy van! TJgy van! a jobboldalon) Ha én azt tapasztalom a Speyerkölcsönnel kapcsolatosan, hogy a rendelkezése: ket nem tartották be és milliárdos túlkiadásoI kat eszközöltek, minden törvényszerű felsőbb hatósági hozzájárulás nélkül, akkor kérlelhetetlen szigort fogok gyakorolni, (Élénk helyes* 30
