Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.
Ülésnapok - 1927-176
208 Az országgyűlés képviselőházának 176. ülése 1928 május 25-én, pénteken. a rendőrség költségeihez hozzájárulást kiyán. Nem tudom, megérteni t. i., hogy milyen célra kivanija a kormány ezt a bizonyos költségekhez való hozzájárulást. Nevezetesen a felszerelés költségeihez akar-e hozzájárulást, az elhelyezés kérdésében akar-e valami állami támogatást, vagy pedig ujabb létszámsaaporitást akar keresztülvinni'? Vagy pedig — még egy negyedik lehetőség — az állami alkalmazottak, illetve a rendőrségi alkalmazottak fizetését akarja-e megjavítani? Ha ezek az elgondolások vezették az igen t. belügyminister urat, akkor nekem ezizel szemben meg kell állapitanom, hogy a magyar államrendőrség eddig is túlontúl fel van szerelve, hiszen rendelkezésére áll elégséges fegyver, elégséges gépfegyver és elégséges páncélautó. Ha az ember: kimegy Budapest utcáira világos nappal, a városnak kellős közepében és megnéz egy rendőrt, az az érzése támad, mintha nem is egy székesfővárosnak, nem is egy világvárosnak centrumában lenne, hanem a zulukafferek között. Mert a zulukafferek között sem kell jobban felszerelve lennie egy rendőrnek, egy közbiztonsági közegnek, mint ahogyan a Kossuth Lajos-utcán, vagy a város belsejében másutt, vágy az ország egyéb nagy városában fel vannak szerelve a mi rendőreink. Mindegyik idegennek, aki idejön, f feltűnik, mindegyik megdöbben arra, hoígy világos nappal, — az éjjeli szolgálatról nein szólok — de világos nappal a város közepén szolgálati revolverrel és karddal vannak felszerelve rendőreink és alig néhány esztendeje annak, hogy még külön karabéllyal és maulicherrel is fel voltak szerelve a magyar államrendőrök. Nem tudom megérteni, igen t. belügyminister ui J , mit akar még? Mindenkinek külön egy gépfegyvert is akar a vállára, vagy a hátára adni? Gépfegyverrel is fel akarja őket szereltetni és erre kivan ja a városok hozzájárulását? De egy másik lehetőségre is gondolok, hogy talán az elhelyezés kérdésében akarja a belügyminis téri ur a városok segítségét igénybe Venni. Régi kívánság, hogy az állam gotidoskoídjék: az állami intézmények elhelyezéséről és pedig Ugy» hogy minden tekintetben, kielégítő hivatalokat teremtsen, hogy kielégítő hivatalokat állítson fel. Sajnos azonban, ebben a tekintetben sem tette meg a kormány azt a. kötelességét, amelyet meg kellene tennie. Hiszen nem egyszer utaltunk már arra, hogy Budapest székesfővárosában nagyon időszerű lenne egy központi főkapitánysági épület emelése. Nem egyszer mutattunk rá és hivatkoztunk arra, hogy tarthatatlan az az állapot, amely a kerületi kapitányságoknál van Budapesten, hogy privátházakban, magánházakban vannak ezek elhelyezve 1 , (Ugy van! Ugy van! a szélsőbáloldalon) ami a közegészségügyi viszonyoknak sem felel meg, de egyébként sem felel meg annak a nagy forgalomnak és adminisztrációnak lebonyolítására, amelyet az egyes kerületi kapitányságoknál le kell bonyolítani. De engem más szempontból is érdekel ez, és más szempontokra is bátor vagyok a minister ur figyelmét felhivni. Ez pedig a rendőrségi épületekkel kapcsolatosan, a rendőrségi fogdák állapota. Igen t. belügyminister ur, szeretném, ha egyszer fáradságot venne magának, elmenne és megnézné, hogyan vannak elhelyezve Budapesten a rendőrségi őrizetbe vett emberek akár a főkapitányságon, akár a kerületi kapitányságokon, vagy akár nem is Budapesten, hanem a vidéki kapitányságokon. Az elhelyezés mindenütt teljesen tűrhetetlen, az a közegészségügy legminimálisabb kívánalmainak sem felel meg. Hiszen közismert, hogy a budapesti főkapitányság zárkájját „tetves"-nek hivják, mert ott az emberek tönkremennek, megtetvesednek. Mégis erre vonatkozólag semmiféle intézkedést, a legminimálisabb intézkedést sem foganatosította a t. belügyminister ur, holott erre már ismételten, meg ismételten felhívtuk a figyelmét. De itt van a vidéki városok ügye is. A vidéki városokban is teljesen lehetetlen a rendőrség elhelyezése. Ez azonban nem a városoknak a feladata, igen t. belügyminister ur, hanem az állam feladata. Az állam feladata és az államnak a kötelessége, hogy s intézményei, saját hivatalai részére olyan épületeket emeljen (Scitovszky Béla belügyminister: Tesszük is!), amelyek részben a hivatali követelményeknek, részben pedig az egészségügyi követelményeknek megfelelnek. Ehhez azonban nem kell, hogy külön városi hozzájárulást adjanak. Ott vannak a bőségesen beszedett adók. Ezekből az adókból, ezekből a közterhekből lehet ezeket a költségeket fedezni, anélkül, hogy külön városi hozzájárulást kellene szedni. Most egy további lehetőség, amelyre gondolok akkor, amikor ezt a labilis szövegezést elolvasom, az, hogy talán a belügyminister ur ujabb létszámszaporitást akar keresztülvinni a rendőrségnél. Pedig az a létszám is tűrhetetlen és tarthatatlan, amely ma van, akár Budapesten, akár a vidéki városokban. Szerettem volna, ha az igen tisztelt belügyminister ur tájékoztatta volna a képviselőház tagjait arra vonatkozólag, hogy a rendőrség államosítása előtt, 1919 előtt, mekkora volt a létszám az egyes vidéki városokban és mennyi ma. Elképesztő helyzetet találnánk, megdöbbentő az a létszámszaporulat, amely bekövetkezett, mert meg lehet állapítani, hogy olyan vidéki városokban, ahol azelőtt 80—100 rendőrrel látták el a szolgálatot, most 800-ra emelkedett a rendőrségi létszám. (Fábián Béla: Például?) Akár Debrecenben is! Vannak rendezett tanácsú városok, ahol 10—15 rendőr látta el a szolgálatot, most pedig a rendőrségi létszám 70—80-ra # emelkedett. Ezt a hatalmas létszámot nem 1 birjáik el. Ha pedig az igen tisztelt belügyminister ur a rendőrségi szolgálatban levők fizetésj a vitását kivan ja ezzel a javaslattal keresztülvinni, ennek van egy módja: tessék kevesebb rendőrt alkalmazni és tessék szétosztani ezek között az alkalmazottak között azt a.z összeget, amely most a nagyobb létszám részére meg van állapitva és az állami költségvetésbe fel van véve. Ezzel elérheti az igen tisztelt belügyminister ur azt, hogy az egyes városoknak hozzájárulása nélkül is kellően el tudja látni a rendőrséget és felépíttetheti azokat az épületeket, amelyekre az intézmény fenntartása végett feltétlenül szükség van. De amikor azt látom 1 , hogy a belügyi kormányzat ridegen elzárkózik a városok legelsőrendű kulturális szükségleteinek kielégítése elől, amikor azt látóim, hogy például Debrecen városában nem járul hozzá a^belügyminister ur, vagy csak nagy üggyel-bajjal járul hozzá, olyan kölcsön felvételéhez, amelyből kislakásokat vagy vásárcsarnokot akarnak épiteni; amidőn ezektől mereven elzárkózik és mindenütt garasoskodik és kraicároskodik, hogyan lehetne megtakarítani valamit ezekből a feltétlenül szükséges kiadásokból: vagy amikor azt látom, ugyancsak Debrecenben, hogy a kormány ridegen elzárkózik az elől, hogy egy 400 ágyas kórházat végre üzemibe helyezzenek: akkor azt kell látnunk, hogy a rendőrség to-
